Hazánk, 1905. június (12. évfolyam, 129-153. szám)
1905-06-01 / 129. szám
HAZÁNK. 129. szsátt. nam lehet mszszatávul kényszeríteni, hogy a szerződést elfogadjuk. Hogy az ország megterheltetését példával is illusztrálja, megemlíti a kvótát, amelynéla teljes összeget sohasem lehet tudni. Magyarország azt mondja, ő fizet rá, Ausztria szintén ezt állítja s hogy tényleg ki fizet rá a kvótára, miután statisztikai adatok nincsenek, psichológiailag tekinti a kérdést s azt látja, hogy Ausztria a kvóta nerghazírozását a mai formájában fenn akarja tartani, tehát nem fizet rá. (Derültség.) Tovább vitatkozva a kereskedelmi miniszterrel, nagy bűnnek rója fel neki, hogy a magyar búza elsőrendűségét diszkvalifikálta. Ezért az egy kijelentéséért megérdemelné, hogy a volt többsége kergesse el a helyéről. (Tetszés a baloldalon.) Az önálló vámterületre való áttérés a nemzet független joga, pusztán a mostani kormány befolyásolása támasztja az uralkodóban azt a hitet, hogy a felségjoghoz tartozik. Alkotmányellenesnek tartja a mostani kormány magatartását, hogy helyéről nem akar távozni. Ha nem lesz alkotmányos kormány, jogunkban áll saját hatáskörünkben a szomszédállamokkal egyezségre lépni, üdvözli Kossuth Ferencet, szeretett vezérét, hogy az ország érdekében ezt az indítványt benyújtotta. (Taps balfelől.) Beszédét azzal a fejtegetéssel fejezi be, hogy az uralkodó csak alkotmányos népekkel erősítheti hatalmát. Ismételten kijelenti, hogy elfogadja az indítványt. (Zajos helyeslés balfelöl.) Tisza István miniszterelnök: A nemzet szuverénjogát nem vonja kétségbe, de a felségjogokat sem engedi elvitató." Polónyi nagyon sok szemrehányást tett neki s azt is, hogy ő most barátja az agráriusoknak. Ő mindig az volt, hisz gazda is aszel minden exisztenciája össze van kötve. A mezőgazdaság érdekeit mindig szívén viselte,hisz az agráriusok érdekeinek egész sorozatát magáévá tette, pusztán az őrlési forgalom eltörlését s a fedezetlen határidőüzlet szigorítását ellenezte. De tette azért, mert tudta, hogy azokkal való radikális elbánás mélyen érinti a mezőgazdaságot. Támogatta a mezőgazdaságot a beruházási törvénynyel is, mikor a mezőgazdasági tételeket emelte. Polónyi Géza egészen elferdítette Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter beszédét. A jegybank kérdésében kijelenti, hogy a valuta rendezése nélkül nem érti az a kérdést, aki a nemzeti bankot a mezőgazdasági hitelre akarja alapítani. Szóló a külön vámterületet minden erejével hibáztatja. Itt a döntős nagy elv az, hogy Magyarország és Ausztria abban a helyzetben legyen, hogy előnyöket nyújtson egymásnak. Ez majdnem létkérdés. Az önálló vámterületről az a meggyőződése, hogy az a mai gazdasági viszonyokat s gazdákat sújtja, s majd csak 30 év múlva fogjuk annak gyümölcseit élvezni, de akkor már új tulajdonosok. Ő abban a hitben volt, hogy egy önálló vámtarifát fog Kossuth benyújtani, de csalódás érte. Úgy látja, hogy Kossuth maga is, a közös vámterület fentartása mellett van, legalább így akarja. Polónyi Géza: No ezt Kossuth nem mondta ! Tisza István: Nem Kossuth, de én mondom, mert más nem következik abból, hogy a közös vámtarifát veszi alapul az autonóm tarifa kidolgozására. Az pedig, hogy kellő időre elkészüljenek az átgyúrással, az teljesen ki van zárva. (Ellentmondás balfelöl.) Polónyi Géza: Olló! Három hónap alatt meg lesz. Tisza István: Akkor nagyon kevés fogalmuk van az uraknak a vámtarifa munkájának mennyiségéről. Polónyi Géza : Széli maga mondta, hogy három hét alatt meg lehet csinálni. Tisza István: Az ki van zárva, kérdezzék csak meg a németeket, meddig tartott, mig az ő tarifájuk elkészült, különben úgy látja, hogy a közjogi ellenzék is azon álláspontra helyezkedik, hogy a szerződéseket még ezúttal a közös vámterület alapján kell megkötni. Ezt látszik igazolni Károlyi Sándor legutóbbi felszólalása is. Kossuth indítványa nem célszerű, mert ha valami lehetne is belőle, akkor már időszerűtlen lenne és így azt nem fogadja el. Elnök megállapítja a következő ülés napirendjét és az ülést fél 3 órakor berekeszti, nem arra kellene súlyt fektetni, hogy ez a szobormű valóságos új korszaknak az első remeke és hogy máig sem múlta felül egyetlen alkotás sem. Paulus Mareelse Vénusz című képéhez Rohan hercegnő ülte a modellt. Ez a kép most a szentpétervári Eremitage-képtár tulajdona. Josuah Reynolds, a legnagyobb angol festők egyike, mrs. Siddonst, a nagy tragikát festette le, mint a tragédia múzsáját. Romneynek A bacchusne című képe a csodaszép Hamilton hercegnő bájos arcának a másolata. És így tovább. Az érdekes adatokat lehetne folytatni. Mert minden művész a szerelemből meríti ihletét, minden művész lelkében ott él valaki, aki számára megihletett lelkének virágait koszorúba fonja. Persze van prózaibb oldala is a dolognak. Mert viszont: született-e már nő. Akinek ne hízelegne a művész rajongása és aki kitérne az elöl, hogy a szépsége megörökíttessék ? Végre is, hiszen felfogás dolga az egész. Borghese hercegnő bizonyára nem mutatta volna meg a meztelen testét azért, hogy műélvezetet szerezzen a publikumnak. Az ellen azonban nem volt kifogása, hogy Canova fehér márványa mindörökre megőrizze bájos testének körvonalait. Ismétlem: a szempont dolga az egész. Mint minden a világon, úgy látszik, madame Recamier, a híres francia asszony, akinek szalonja a XVIII. század végén szinte középpontja volt Párisnak, ugyanezt vallotta. Ő két művésznek is ült modellt. Az egyik Jaques Louis David, a másik Gérard. És a szép asszonyt mind a két esetben csak holmi gyenge lepel óvta meg a torokgyuladástól. És ő is osztozott Borghese heregnek híres mondásában: — Miért lett volna terhemre az ülés, hiszen az atelié mindig jól be volt fűtve! Cholnoky László. Budapest, május 31. A pápai választás. Pápáról jelentik. A pápai újpárt vezető bizottsága Hajneczky Béla elnöklése alatt gyűlést tartott, amelyen báró Bánffy Dezső lemondólevelének felolvasása után egyhangúlag kimondotta, hogy a változott politikai helyzetre való tekintettel az alkotmány és a nemzeti jogok védelme terén a függetlenségi és 48-as pártnak megalkotását szükségesnek tartja és az új párt neve alatt működött ellenzéki pártot feloszlatja. Erről Kossuth Ferencet értesítik és a pártegység megóvása érdekében a vezető bizottság egyúttal elhatározta azt is, hogy e hónap 31-ikén küldöttséget meneszt Budapestre a függetlenségi és 48-as párthoz, hogy annak erkölcsi támogatását és képviselőjelölt ajánlását kérje. A párt valószínűleg Hoilig Pált fogja jelöltül ajánlani. Pápáról jelentik: Bánffiy Dezső báró lemondása következtében városunkban máris erős hullámokat vet a választási mozgalom. Szó volt dr. Antal Géza főiskolai tanárról is disszidens programmal, de ez kijelentette, hogy mandátumot nem vállal. A szövetkezett ellenzék 48-as árnyalatának legtöbb kilátással bíró helyi jelöltjei: dr. Koritschoner Lipót ügyvéd és földbirtokos, a legutóbbi választásnak népszerű választási elnöke, ki azonban a jelöltség elfogadására nézve még nem nyilatkozott és Prickel Márion benedekrendi szerzetes tanár. A mai nap folyamában puhatolódzások folytak gróf Dessewffy Aurél és dr. Mezei Ernő érdekében is. A szövetkezett ellenzék a II. kerületben. A fővárosi II. ker. uj párt június 4-én tartandó díszközgyűlésén báró Bánffy Dezsőnek díszalbumot fog átnyújtani. A szövetkezett ellenzék ez alkalmat fel fogja használni arra, hogy nyilvánosan tüntessen amellett, hogy az egyetértés nemcsak változatlanul fennáll, hanem napról-napra erősebbé válik az ellenzéki pártok közt. Ez okból a vezérlő-bizottságnak tagjai, kik egyúttal a szövetkezeti pártoknak is elnökei, a pártokhoz intézett meghívásra legnagyobbrészt kilátásba helyezték megjelenésüket vagy képviseltetésüket. Tisztelgés Kossuthnál és Apponyinál. A Józsefvárosi Függetlenségi Kör Kacziány Géza elnök vezetésével kedden este tisztelgett Kossuth Ferenc és gróf Apponyi Albert díszelnököknél, mely alkalommal tudomásukra hozták, hogy a Józsefvárosi Függetlenségi Kör május 21-én egyhangú lelkesedéssel díszelnökökké választotta őket. Kossuth Ferenc hálával fogadta a kitüntetést és egyúttal megígérte, hogy június 3-án a kör helyiségében (József-körút 8.) tartandó társasvacsorán, amelyet a díszelnökök és gróf Batthyány Tivadar elnök tiszteletére rendeznek, okvetlenül meg fognak jelenni. Az interparlamentáris konferencia. Az interparlamentáris kongresszus magyar csoportja tegnap délután gróf Apponyi Albert elnöklésével a képviselőházban ülést tartott. Günther Antal képviselő az interparlamentáris unió tanácsának program-előkészítő ülésén a magyar csoport nevében vett részt és most jelentést tett útjáról. Egyúttal tudatja, hogy az idei kongresszus Brüsszelben lesz. Gróf Apponyi elnök felszólítja a tagokat, hogy minél több képviselőt és főrendet nyerjenek meg a belépésre és így Brüsszelben domborítsák ki a magyar állam önállóságát. Zakariás János és Dessewffy Arisztid kép Csütörtök, 1905. junius 1 viselők felszólalása után felolvassák a brüsszeli kongresszus programmját, mely második hágai agresszust, a hágai egyezmény megújítását, háború esetén a semlegesek védelmét és nemzetközi békeakadémiák felállítását kívánja. A válság. Budapest, május 31. A báró Fejérváry Géza kormányalakítási kísérlete tehát csakugyan kudarcot vallott, amint az előre látható volt. Beismerik ezt már Bécsben is, ahol azonban szépíteni igyekeznek a politikai vereségnek is beillő visszavonulást. Az udvari politikusokkal összeköttetésben álló osztrák lapok hirdetik, hogy báró Fejérváry darabantkapitány miniszterelnöki jelöltségéről illetékes helyen szó sem esett. Igaz, hogy báró Fejérváry egy új átmeneti minisztérium létesítése ügyében tárgyalásokat folytatott, — írják — de nem a maga számára, hanem még egy a homályban lévő politikus számára egyengette az utat. Hogy ki lehet az az ismeretlen nagyság, aki még Magyarország alkotmányellenes kormányzására is vállalkozott volna — azt a legsötétebb titokban tartják. Neveket emlegetnek ugyan, — mint gróf Széchen Miklósét, báró Roszner Ervinét, báró Jósika Samuét s még báró Feilitzsch Arthurét is — de egyáltalán nem bizonyos, hogy ezek az urak vállalkoztak volna az ideiglenes kormány alakítására, vagy az abban való részvételre. Magyar politikai körökben — a fenti bécsi magyarázatokkal szemben — az a felfogás, hogy báró Fejérváry Géza igenis az ő elnöksége alatti kormány alakithatása iránt puhatolózott s ha talált volna a politikusok közt, vagy a magyar főbb tisztviselők közt vállalkozókat, akik az alkotmánysértő kormányzatban részt vegyenek, akkor ma már ő dirigálna — házelnapolással, országgyűlés elnapolásával, vagy anélkül — rendeletek kibocsájtása útján Magyarországon. De nem talált sem a tiszteletre méltó, alkotmányos érzületű tisztviselői karban, sem egyebütt. Értjük azt a megdöbbenést, melyet a Fejérváry-féle vállalkozás kudarca Bécsben előidézett. Ebből megtanulhatták a császárváros magyar ügyekbe illetéktelenül beavatkozó, alkotmányunkat nem méltányló, sőt lenéző udvari politikusok, hogy lejártak már azok az idők, mikor Magyarországban magyar emberekkel, legalább számbavehető magyar emberekkel abszolutisztikus kísérleteket lehetne tenni. De feltéve, hogy megalakult volna a Fejérváry-féle alkotmányellenes minisztérium, vagy megalakulna más cég alatt egy hasonló, mi lenne az eredmény ? A magyar törvényhatóságok túlnyomó része egyszerűen megtagadná egy, a parlamentben már első felvonulásakor megbuktatott kormány exlexben kiadott rendeleteinek végrehajtását. A törvénytelen kormányzat ellen most már a vármegyék, a törvényhatósági városok vennék fel a harcot, ami még általánosabbá tenné azt az izgalmat, mely a magyar politikai közvélemény lelkületét ma is, nagyon érthetőleg eltölti. A helyzet tehát ma az, hogy gróf Tisza István miniszterelnök kabinetjével együtt még tovább is megmarad az ügyvezető, ideiglenes kormányzatban. Hogy meddig, azt még nem lehet tudni. Erre vonatkozólag szintén Bécsből írják, hogy ottani mértékadó körök véleménye szerint a magyar helyzet abban a stádiumban, amelyben ma van, soká már nem maradhat. Nem, mert fenyeget az exlex legveszedelmesebb fajtája, a kvóta-exlex és ha idejekorán meg nem alakítják a kvótabizottságokat, a hadügyi vezetőség kerül a legnagyobb pénzügyi zavarba, sőt veszedelembe. Valószínű tehát, hogy ha a Tisza-kormány marad, június 20-ikáig fog maradni, mert az ideiglenességnek meg kell addigra szűnnie, miután június 30-án már lejár a kvótaprovizórium. * Parlamenti körökben még most is sokat beszélnek arról a tervről, mely a szabadelvűákból került ki, hogy az új ideiglenes körny megalakulása előtt tartassákegy pártközi konferencia, melyen megbeszélnék a kibontakozás esetleges lehetőségét s ezen az alapon megállapítanák az uj kormány létesítésének módozatait is. Ez a terv — hír szerint — gróf Tisza István terve s azt különösen a függetlenségi részen úgy