Hazánk, 1905. november (12. évfolyam, 259-284. szám)

1905-11-01 / 259. szám

HA­ZÁNK. 259 szám; kaphatók talán valamennyien, hogy szuronynyal iktassák be őket állásukba. Még­pedig kétfejű sasos osztrák szuronynyal. A vezérlő-bizottság válasza a kormánynak. A vezérlő-bizottság ma délelőtt 10 órakor ülést tartott. Az ülés nem a függetlenségi pártkörben fol­­te, hanem mivel Kossuth Ferenc még mindig gyen­gélkedik és a szobát nem hagyhatja el, de az ülésen részt akart venni, az értekezletet ezért Kossuth Fe­renc lakásán tartották meg. A bizottság tagjai közül jelen voltak Kossuth Ferencen kívül Andrássiy Gyula gróf, Apponyi Al­bert gróf, Darányi Ignác, Zichy Aladár gróf, Dánffy Dezső báró, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Gullner Gyula, Tóth János, Holló Lajos, Sághíj Gyula, Vázsonyi Vilmos, Hock János, Ugrón Gábor és Kaas Ivor báró. A vezérlő-bizottság Újvidék, Abaujtorna, Békés, Esztergom, Szabolcs, Zala, Csik, Udvarhely törvény­­hatóságoknak és az ózdi vas- és acélgyár munkásai­nak a vezérlő­ bizottsághoz intézett határozatait, me­lyekben a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságát ü­dvözlik és ragaszkodásukról biztosítják, hálásan vették tudomásul. Tárgyalás alá vette ezután a vezérlő bizottság a kormánynak közzétett programmját, melylyel szemben a következő határozatot hozta : A szövetkezeti pártok vezérlő­ bizottsága nem tételezi föl az ország közvéleményéről azt, hogy a báró Fejérváry által felolvasott kor­mány­programmot komolyan venné. A ma­gyar nemzet hagyományos józan felfogása Ítélt már e programoi felett s a vezérlő-bizottság csak elméleti kötelességet teljesít, midőn ezt az ítéltet megpecsételi. E progra­mm magán hordja a megvesztegetési kísérlet bé­lyegét, elszomorító jeléül annak, hogy meg­­vesztegethetőnek­ hiszik a nemzetet, a­mi felett a nemzeti lélek minden bizonynyal fel fog háborodni. Mindent ígérnek mindenkinek, tekin­tet nélkül arra, hogy az ígéret megvalósítása mennyi időbe, mennyi pénzbe és mennyivel több adóba kerülne. Évtizedekre szóló programotól csinál ma­gának egy kormány, mely még azt sem tudja, vájjon lesz-e pártja és mekkora, tehát fkding hétig állhat fenn; kiszámíthatatlan milliók befektetését ígéri, bár tudja, hogy ha eddig nemzeti életünk teljes kiépítése nem volt lehetséges, ez azért is volt, mert a folyton emelkedő katonai költségek nyomasztó súlyival nehezedtek rá. Ennek dacára a Pro­gramm a katonai költségeket tetemesen nö­velni szándékozik és mégis tömérdek pénzbe kerülő reformokat és befektetéseket ígér, tehát vagy ámít, vagy óriási adóemelést tervez. Összehord mindent, amit a különböző ellenzéki pártok évtizedek óta követelnek és ezzel igyek­szik megvesztegetni a tömeget, csakhogy kike­rülje azt az egyet, hogy a magyar pénzen és a magyar vérrel fentartott hadseregben a magyar állam hivatalos nyelve használtas­sák. Ezzel bebizonyítja, hogy a nagy tömegeket hazafiatlanoknak hiszi, amiben csalódik. De még egyrészt olyan ez a programra, mint az evangéliumi példabeszéd öt kenyere, melyből mindenki jóllakhatik és minden vágy teljesülé­sét megígéri mindenkinek, tekintet nélkül bár­mire és senkinek sem mondja meg, hogyan és mikor fogja véghezvinni a nagy csodát, addig akaratlanul is elárulja a programra valódi célját a következő rövidre foglalható pontozatokban. A királyi vétójog végtelen mindenhatósága, azai megsemmisítené az országgyűlés önálló tör­vényalkotó képességét és ezzel a nemzeti akarat érvényesülhetését kizárólag az uralkodó akara­tától tenné függővé. A hadseregnél a nemzeti kívánságok teljesítésének lehetetlensége. A véderő terheinek felemelése a kétéves szol­gálat jelszava alatt, amely felemelt teher alatt összeroskadna az ország ahelyett, hogy a két­évi szolgálatot létszámemelés nélkül értené. A gazdasági lekötöttséget, illetve a közös vámterületet feltétlenül fentartja legalább is A vármegyéket államosítja, tehát lerombolja a magyar szabadságot most is hatályosan védő bástyákat és ezzel arra törekszik, hogy nemcsak a fegyveres végrehajtó hatalom, hanem a pol­gári végrehajtó hatalom is egészen az uralkodóé legyen és míg a királyi vétó, tehát a királyi aka­rat szabja meg az országnak azt, hogy mit léte­síthet saját földjén, saját pénzén, saját érdeké­ben, addig a nemzet nemzeti szellemtől átha­tott hadsereg nélkül marad s nemcsak az anyagi, hanem az alkotmányos védekezés minden esz­köze ki legyen csavarva a nemzet kezéből. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az a szem­fényvesztés, amelylyel mindenkinek minden ér­dekét kielégíteni akarják az adófizető közönség rovására. Aki ennyit ígér, az semmit sem tarthat meg, aki pedig azért ígér, hogy letörje a magyar nem­zeti és polgári erényt az nem kormányzási pro­­grammot készít, hanem vesztegetési programmot. Ez a mindent ígérő programra, minden olyan részletében, amely azonnal m­eg lesz valósítható, nem demokrata programra, ha­nem úgy a nemzeti, mint a helyi önkormányzat szempontjából abszolutisztikus programra. Amint Józsefnek, a kalapos királynak abszolutisztikus demokráciája előtt nem hajlott meg a nemzet, úgy nem fog meghajolni ezen üres ígérethalmaz előtt sem, melyből kirí a szándék: hitegetni, kecsegtetni és nem törődni azzal, hogy mikor, milyen eszközökkel és milyen módon váltassák be az ígéret. Még a leghathatósabbnak vélt csalétekre, az általános szavazati jogra nézve is, melyet ígér, hamis jelszóval él, mert általánosnak és egyenlőnek nevezi azt a jogot, mely csak ér­telmi cenzus lenne és melynek alkalmazásánál minden eszköz a kormány kezei között lesz, mert a kormány program­ja szóval sem említi, hogy milyen lesz a választási eljárás és lesznek-e egyáltalán a választások tisztaságá­nak és szabadságának biztosítékét, már­pedig becsületes választási eljárás nélkül a legkiter­jedtebb választási jog is csak eszköz a kormá­nyok kezében, úgy­hogy azt is megérhetjük, hogy csak a kormánypártiak fognak tudni írni és olvasni, továbbá annyira nem általános és egyenlő az ígért jog, hogy a most választói jog­­­­gal bíró 20 és 24 év közötti polgárokat kizárja és ezenkívül a 24 évet meghaladott polgárok között is kimarad 1.273.735 lélek a kormány hivatalos statisztikája szerint. Még abban sem őszinte tehát a programra, amivel leginkább akarja megvesztegetni a nagy tömeget. De a nemzet zöme tudta, hogy ha megválasz­tott képviselőinek akarata nem érvényesülhet, hanem megtörik a korona akaratán, akkor telje­sen mindegy az, hány ember küldi az ország­gyűlésre azokat a képviselőket, akiknek csak azt szabad akarni, amit az uralkodó akar. Ha nem érvényesülhet a nemzet akarata, ak­kor az alkotmány üres álarc és semmivé lesz; a magyar józan ész belátja, hogy semmiben osz­tozkodhatni nem nyereség. Első feladata marad tehát a nemzetnek meg­­védelm­ezni alkotmányát és érvényt szerezni az alkotmány biztosítékainak. Második feladata marad a nemzetnek eltávo­lítani a nemzeti haladás útjából az oda gör­dített akadályokat. Csak e kötelességeink teljesítése mellett fog­hatunk hozzá azon feladatoknak a megoldásá­hoz, melyeket a Fejérváry-programm kisajátított a mi programm­jainkból, az ellenzéki pártok programmjaiból. Ilyenek a szavazati jog kiter­jesztése, az ellenzék nagy része által vallott általános szavazati jog, a kerületek új beosztása, a községenkénti szavazás; ilyen az adómentes létminimum biztosítása ; az otthon­­ mente­sítése; a kis- és középbirtok tehermentesítése; a kis- és nagyipar gyámolítása; a tisztes­ségtelen verseny kiküszöbölése, az uzsora féke­zése ; a gyümölcsöző befektetések rendszeres fejlesztése; csatornázás stb.; a progresszív adó, a tisztviselők helyzetének rendezése és szolgálati pragmatikája; a munkások ügyeinek rendezése és a munkásügyekre vonatkozó törvényhozás terjesztése és munkásbiztosítás; az ingyen isko­lák és az általános tankötelezettség; a köz­­egészségügy rendezése; a szövetkezetek elő­mozdítása; az egyházak és a kultúra állami se­gélyezése; a kereskedelem előmozdítása; a me­zőgazdaság erélyes támogatása; a közgazdasági ügy önállósítása; önálló vámterület; a váro­sok anyagi helyzetének megjavítása; a kivándor­lásnak helyes gazdasági politikával való meg­­gátlása. Ezeket és más ilynemű követeléseket az ellenzék évtizedek óta hangoztatott, nem mond­­ ebben tehát semmi újat a Fejérváry-programm,­­ s amit mond, azt legkevésbbé illetékes elmondani­­ az a miniszterelnök, aki hosszú minisztersége alatt soha egy percig sem mutatott semmi érzéket e célok iránt, hanem évtizedekig képviselte a katonai akaratot ebben az országban, mely előtt mindenkinek meg kell hajolni és melynek kielégítése, ő szerinte, a nemzeti és állami élet első kelléke. Most azonban e célok elérését megígéri, de csak abban az esetben, ha a nem­zet leszerel, letörik, hűtlen lesz önmagához, meghazudtolja magyar szavát­ és bebizonyítja, hogy mikor akart, nem komolyan akart, mikor követelt, nem őszintén követelt. A királyt meg kell győzni, hogy a magyar nemzet al­­kotmányszeretete, nemzeti érzelme, nemzeti vágyódása, nem eladó. A magyar nemzet nem gyermek és nem olyan könnyen hivő, hogy megtévesztést, célzó ígéreteknek hitelt adjon és ezekért leszereljen, amely ígéretek egy olyan kormány részéről kivihetetlenek, mely első­sor­ban az udvar akaratát és a militarizmus céljait szolgálja, a népnek tehát csak azokat a morzsá­kat juttathatná, amelyek e tényezők dúsan terí­tett asztaláról lehullanak. A kormány megfenyegeti a nemzetet, hogyha az ő programmját nem fogadja el, állandóvá lesz az alkotmányválság, tehát alkotmány ellen is kész lesz kormányozni. A nemzet e fenyege­téstől meg nem ijed, mert évezredes alkotmá­nyát saját erejéből teremtette, fejlesztette és tartotta fenn és alkotmányon kívül álló királyi hatalom a magyar közjog szerint nem létez­hetik. A vezérlőbizottság ülése délután fél 2 órakor ért véget. A fiumei kormányzó eskütétele. Gróf Szápáry Pál fiumei kormányzó a múlt héten tette le a hivatali esküt báró Fejérváry Géza miniszterelnök kezébe. Az esküszöveget Már­ff­y államtitkár olvasta fel. Tegnap délelőtt — mint Bécsből jelentik — gróf Szápáry kihall­gatáson volt a királynál s megköszönte a kine­­veztetést. Az audiencia huszonöt percig tartott. A szabadelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű párt hétfőn este öt órakor báró Todmaniczky Frigyes elnöklésével ülést tartott. Nisegre László jegyző felolvasta azok sürgö­nyeit vagy leveleit, akik kimentették magukat. Ezek: Tallián Béla, Khuen-Héderváry gróf, Drakulics Pál, Rónay Ernő, gróf Bethlen Sándor, Bölöny József, Huszágh István, Neisiedler Károly, Schulter Rezső, báró Szentkereszthy György, Bornemisza Elemér, Zeyk Károly és Nedeczey János. — Ezután felol­vasták a jelentkezett uj tagok névsorát, akiket mind fel is vettek, majd a napirendre térvén át az értekez­let, gróf Tisza István emelt szót. Gróf Tisza István: Uj helyzet előtt állunk, amely azon időpontban következett be, midőn jelenlegi kormány helyét újból elfoglalták és pedig egy egé­szen új alapon foglalta el. E kormány ugyanis politikai programmot adott, amelynek érvényesíté­sére akciót indít, előre jelezve azt, hogy az alkot­mányos fegyverek ultima ratiojához, a választások­hoz is hajlandó folyamodni azon célból, hogy e Programm számára többséget szerezzen. Egy rakás cél, egy rakás feladat van abban felsorolva az államélet egész mezején; legnagyobb­részt olyanok, amelyeket mint célokat, mint fel­adatokat elismerhet és magáévá tehet és régen magáévá tett minden politikai párt; arra nézve azonban, hogy ezen jelszavak alatt tulajdonképpen mit értünk, hogy ezen feladatok megoldását minő irányelvek szerint, minő konkrét intézkedésekkel kívánjuk elérni, arra nézve ez a programra meg­lehetősen homályban hagy. Én nem akarok a do­lognak igazán velejéhez tartozó kritikákkal foglal­kozni, én nem kifogásolok és nem kívánom felso­rolni azt, hogy ezen programra modora, hangja talán sok tekintetben kifogás alá eshetnék abból a szempontból, hogy még olyan kérdésekben is, mint teszem a büntetőtörvény reformja, hogy egyet is említsek a sok közül, bizonyos, az alsóbb néposztályok felkavarására indított tendenciáit követi. (Igaz! Úgy van !) És nem akarok megállani egyes olyan konkrét részletek mellett, amelyek joggal ébreszthetnének fel akadályokat, de röviden össze­foglalva azt mondhatnám, hogy ebben a programai­ban van sok jó is és van némi új dolog is, a baj csak az, hogy ami jó, az nem uj és ami uj, az nem jó. (Derültség.) Méltóztassék­ nekem megen­gedni, de igen nagyfokú naivitásnak kell tulajdoní­tanom, ha valaki azt hiszi, hogy ezzel a gazdasági és gazdaságpolitikai szociális programmal olyan mentő horgonyt nyújtott a magyar nemzetnek, amely : Szerda, 1905. november 1.

Next