Hazánk, 1905. november (12. évfolyam, 259-284. szám)
1905-11-01 / 259. szám
HAZÁNK. 259 szám; kaphatók talán valamennyien, hogy szuronynyal iktassák be őket állásukba. Mégpedig kétfejű sasos osztrák szuronynyal. A vezérlő-bizottság válasza a kormánynak. A vezérlő-bizottság ma délelőtt 10 órakor ülést tartott. Az ülés nem a függetlenségi pártkörben folte, hanem mivel Kossuth Ferenc még mindig gyengélkedik és a szobát nem hagyhatja el, de az ülésen részt akart venni, az értekezletet ezért Kossuth Ferenc lakásán tartották meg. A bizottság tagjai közül jelen voltak Kossuth Ferencen kívül Andrássiy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Darányi Ignác, Zichy Aladár gróf, Dánffy Dezső báró, Szederkényi Nándor, Thaly Kálmán, Gullner Gyula, Tóth János, Holló Lajos, Sághíj Gyula, Vázsonyi Vilmos, Hock János, Ugrón Gábor és Kaas Ivor báró. A vezérlő-bizottság Újvidék, Abaujtorna, Békés, Esztergom, Szabolcs, Zala, Csik, Udvarhely törvényhatóságoknak és az ózdi vas- és acélgyár munkásainak a vezérlő bizottsághoz intézett határozatait, melyekben a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságát üdvözlik és ragaszkodásukról biztosítják, hálásan vették tudomásul. Tárgyalás alá vette ezután a vezérlő bizottság a kormánynak közzétett programmját, melylyel szemben a következő határozatot hozta : A szövetkezeti pártok vezérlő bizottsága nem tételezi föl az ország közvéleményéről azt, hogy a báró Fejérváry által felolvasott kormányprogrammot komolyan venné. A magyar nemzet hagyományos józan felfogása Ítélt már e programoi felett s a vezérlő-bizottság csak elméleti kötelességet teljesít, midőn ezt az ítéltet megpecsételi. E programm magán hordja a megvesztegetési kísérlet bélyegét, elszomorító jeléül annak, hogy megvesztegethetőnek hiszik a nemzetet, ami felett a nemzeti lélek minden bizonynyal fel fog háborodni. Mindent ígérnek mindenkinek, tekintet nélkül arra, hogy az ígéret megvalósítása mennyi időbe, mennyi pénzbe és mennyivel több adóba kerülne. Évtizedekre szóló programotól csinál magának egy kormány, mely még azt sem tudja, vájjon lesz-e pártja és mekkora, tehát fkding hétig állhat fenn; kiszámíthatatlan milliók befektetését ígéri, bár tudja, hogy ha eddig nemzeti életünk teljes kiépítése nem volt lehetséges, ez azért is volt, mert a folyton emelkedő katonai költségek nyomasztó súlyival nehezedtek rá. Ennek dacára a Programm a katonai költségeket tetemesen növelni szándékozik és mégis tömérdek pénzbe kerülő reformokat és befektetéseket ígér, tehát vagy ámít, vagy óriási adóemelést tervez. Összehord mindent, amit a különböző ellenzéki pártok évtizedek óta követelnek és ezzel igyekszik megvesztegetni a tömeget, csakhogy kikerülje azt az egyet, hogy a magyar pénzen és a magyar vérrel fentartott hadseregben a magyar állam hivatalos nyelve használtassák. Ezzel bebizonyítja, hogy a nagy tömegeket hazafiatlanoknak hiszi, amiben csalódik. De még egyrészt olyan ez a programra, mint az evangéliumi példabeszéd öt kenyere, melyből mindenki jóllakhatik és minden vágy teljesülését megígéri mindenkinek, tekintet nélkül bármire és senkinek sem mondja meg, hogyan és mikor fogja véghezvinni a nagy csodát, addig akaratlanul is elárulja a programra valódi célját a következő rövidre foglalható pontozatokban. A királyi vétójog végtelen mindenhatósága, azai megsemmisítené az országgyűlés önálló törvényalkotó képességét és ezzel a nemzeti akarat érvényesülhetését kizárólag az uralkodó akaratától tenné függővé. A hadseregnél a nemzeti kívánságok teljesítésének lehetetlensége. A véderő terheinek felemelése a kétéves szolgálat jelszava alatt, amely felemelt teher alatt összeroskadna az ország ahelyett, hogy a kétévi szolgálatot létszámemelés nélkül értené. A gazdasági lekötöttséget, illetve a közös vámterületet feltétlenül fentartja legalább is A vármegyéket államosítja, tehát lerombolja a magyar szabadságot most is hatályosan védő bástyákat és ezzel arra törekszik, hogy nemcsak a fegyveres végrehajtó hatalom, hanem a polgári végrehajtó hatalom is egészen az uralkodóé legyen és míg a királyi vétó, tehát a királyi akarat szabja meg az országnak azt, hogy mit létesíthet saját földjén, saját pénzén, saját érdekében, addig a nemzet nemzeti szellemtől áthatott hadsereg nélkül marad s nemcsak az anyagi, hanem az alkotmányos védekezés minden eszköze ki legyen csavarva a nemzet kezéből. Ebbe a keretbe illeszkedik bele az a szemfényvesztés, amelylyel mindenkinek minden érdekét kielégíteni akarják az adófizető közönség rovására. Aki ennyit ígér, az semmit sem tarthat meg, aki pedig azért ígér, hogy letörje a magyar nemzeti és polgári erényt az nem kormányzási programmot készít, hanem vesztegetési programmot. Ez a mindent ígérő programra, minden olyan részletében, amely azonnal meg lesz valósítható, nem demokrata programra, hanem úgy a nemzeti, mint a helyi önkormányzat szempontjából abszolutisztikus programra. Amint Józsefnek, a kalapos királynak abszolutisztikus demokráciája előtt nem hajlott meg a nemzet, úgy nem fog meghajolni ezen üres ígérethalmaz előtt sem, melyből kirí a szándék: hitegetni, kecsegtetni és nem törődni azzal, hogy mikor, milyen eszközökkel és milyen módon váltassák be az ígéret. Még a leghathatósabbnak vélt csalétekre, az általános szavazati jogra nézve is, melyet ígér, hamis jelszóval él, mert általánosnak és egyenlőnek nevezi azt a jogot, mely csak értelmi cenzus lenne és melynek alkalmazásánál minden eszköz a kormány kezei között lesz, mert a kormány programja szóval sem említi, hogy milyen lesz a választási eljárás és lesznek-e egyáltalán a választások tisztaságának és szabadságának biztosítékét, márpedig becsületes választási eljárás nélkül a legkiterjedtebb választási jog is csak eszköz a kormányok kezében, úgyhogy azt is megérhetjük, hogy csak a kormánypártiak fognak tudni írni és olvasni, továbbá annyira nem általános és egyenlő az ígért jog, hogy a most választói joggal bíró 20 és 24 év közötti polgárokat kizárja és ezenkívül a 24 évet meghaladott polgárok között is kimarad 1.273.735 lélek a kormány hivatalos statisztikája szerint. Még abban sem őszinte tehát a programra, amivel leginkább akarja megvesztegetni a nagy tömeget. De a nemzet zöme tudta, hogy ha megválasztott képviselőinek akarata nem érvényesülhet, hanem megtörik a korona akaratán, akkor teljesen mindegy az, hány ember küldi az országgyűlésre azokat a képviselőket, akiknek csak azt szabad akarni, amit az uralkodó akar. Ha nem érvényesülhet a nemzet akarata, akkor az alkotmány üres álarc és semmivé lesz; a magyar józan ész belátja, hogy semmiben osztozkodhatni nem nyereség. Első feladata marad tehát a nemzetnek megvédelmezni alkotmányát és érvényt szerezni az alkotmány biztosítékainak. Második feladata marad a nemzetnek eltávolítani a nemzeti haladás útjából az oda gördített akadályokat. Csak e kötelességeink teljesítése mellett foghatunk hozzá azon feladatoknak a megoldásához, melyeket a Fejérváry-programm kisajátított a mi programmjainkból, az ellenzéki pártok programmjaiból. Ilyenek a szavazati jog kiterjesztése, az ellenzék nagy része által vallott általános szavazati jog, a kerületek új beosztása, a községenkénti szavazás; ilyen az adómentes létminimum biztosítása ; az otthon mentesítése; a kis- és középbirtok tehermentesítése; a kis- és nagyipar gyámolítása; a tisztességtelen verseny kiküszöbölése, az uzsora fékezése ; a gyümölcsöző befektetések rendszeres fejlesztése; csatornázás stb.; a progresszív adó, a tisztviselők helyzetének rendezése és szolgálati pragmatikája; a munkások ügyeinek rendezése és a munkásügyekre vonatkozó törvényhozás terjesztése és munkásbiztosítás; az ingyen iskolák és az általános tankötelezettség; a közegészségügy rendezése; a szövetkezetek előmozdítása; az egyházak és a kultúra állami segélyezése; a kereskedelem előmozdítása; a mezőgazdaság erélyes támogatása; a közgazdasági ügy önállósítása; önálló vámterület; a városok anyagi helyzetének megjavítása; a kivándorlásnak helyes gazdasági politikával való meggátlása. Ezeket és más ilynemű követeléseket az ellenzék évtizedek óta hangoztatott, nem mond ebben tehát semmi újat a Fejérváry-programm, s amit mond, azt legkevésbbé illetékes elmondani az a miniszterelnök, aki hosszú minisztersége alatt soha egy percig sem mutatott semmi érzéket e célok iránt, hanem évtizedekig képviselte a katonai akaratot ebben az országban, mely előtt mindenkinek meg kell hajolni és melynek kielégítése, ő szerinte, a nemzeti és állami élet első kelléke. Most azonban e célok elérését megígéri, de csak abban az esetben, ha a nemzet leszerel, letörik, hűtlen lesz önmagához, meghazudtolja magyar szavát és bebizonyítja, hogy mikor akart, nem komolyan akart, mikor követelt, nem őszintén követelt. A királyt meg kell győzni, hogy a magyar nemzet alkotmányszeretete, nemzeti érzelme, nemzeti vágyódása, nem eladó. A magyar nemzet nem gyermek és nem olyan könnyen hivő, hogy megtévesztést, célzó ígéreteknek hitelt adjon és ezekért leszereljen, amely ígéretek egy olyan kormány részéről kivihetetlenek, mely elsősorban az udvar akaratát és a militarizmus céljait szolgálja, a népnek tehát csak azokat a morzsákat juttathatná, amelyek e tényezők dúsan terített asztaláról lehullanak. A kormány megfenyegeti a nemzetet, hogyha az ő programmját nem fogadja el, állandóvá lesz az alkotmányválság, tehát alkotmány ellen is kész lesz kormányozni. A nemzet e fenyegetéstől meg nem ijed, mert évezredes alkotmányát saját erejéből teremtette, fejlesztette és tartotta fenn és alkotmányon kívül álló királyi hatalom a magyar közjog szerint nem létezhetik. A vezérlőbizottság ülése délután fél 2 órakor ért véget. A fiumei kormányzó eskütétele. Gróf Szápáry Pál fiumei kormányzó a múlt héten tette le a hivatali esküt báró Fejérváry Géza miniszterelnök kezébe. Az esküszöveget Márffy államtitkár olvasta fel. Tegnap délelőtt — mint Bécsből jelentik — gróf Szápáry kihallgatáson volt a királynál s megköszönte a kineveztetést. Az audiencia huszonöt percig tartott. A szabadelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű párt hétfőn este öt órakor báró Todmaniczky Frigyes elnöklésével ülést tartott. Nisegre László jegyző felolvasta azok sürgönyeit vagy leveleit, akik kimentették magukat. Ezek: Tallián Béla, Khuen-Héderváry gróf, Drakulics Pál, Rónay Ernő, gróf Bethlen Sándor, Bölöny József, Huszágh István, Neisiedler Károly, Schulter Rezső, báró Szentkereszthy György, Bornemisza Elemér, Zeyk Károly és Nedeczey János. — Ezután felolvasták a jelentkezett uj tagok névsorát, akiket mind fel is vettek, majd a napirendre térvén át az értekezlet, gróf Tisza István emelt szót. Gróf Tisza István: Uj helyzet előtt állunk, amely azon időpontban következett be, midőn jelenlegi kormány helyét újból elfoglalták és pedig egy egészen új alapon foglalta el. E kormány ugyanis politikai programmot adott, amelynek érvényesítésére akciót indít, előre jelezve azt, hogy az alkotmányos fegyverek ultima ratiojához, a választásokhoz is hajlandó folyamodni azon célból, hogy e Programm számára többséget szerezzen. Egy rakás cél, egy rakás feladat van abban felsorolva az államélet egész mezején; legnagyobbrészt olyanok, amelyeket mint célokat, mint feladatokat elismerhet és magáévá tehet és régen magáévá tett minden politikai párt; arra nézve azonban, hogy ezen jelszavak alatt tulajdonképpen mit értünk, hogy ezen feladatok megoldását minő irányelvek szerint, minő konkrét intézkedésekkel kívánjuk elérni, arra nézve ez a programra meglehetősen homályban hagy. Én nem akarok a dolognak igazán velejéhez tartozó kritikákkal foglalkozni, én nem kifogásolok és nem kívánom felsorolni azt, hogy ezen programra modora, hangja talán sok tekintetben kifogás alá eshetnék abból a szempontból, hogy még olyan kérdésekben is, mint teszem a büntetőtörvény reformja, hogy egyet is említsek a sok közül, bizonyos, az alsóbb néposztályok felkavarására indított tendenciáit követi. (Igaz! Úgy van !) És nem akarok megállani egyes olyan konkrét részletek mellett, amelyek joggal ébreszthetnének fel akadályokat, de röviden összefoglalva azt mondhatnám, hogy ebben a programaiban van sok jó is és van némi új dolog is, a baj csak az, hogy ami jó, az nem uj és ami uj, az nem jó. (Derültség.) Méltóztassék nekem megengedni, de igen nagyfokú naivitásnak kell tulajdonítanom, ha valaki azt hiszi, hogy ezzel a gazdasági és gazdaságpolitikai szociális programmal olyan mentő horgonyt nyújtott a magyar nemzetnek, amely : Szerda, 1905. november 1.