Hazánk, 1905. december (12. évfolyam, 285-309. szám)
1905-12-01 / 285. szám
n nek a jogkör-azonosság elvének zsinórmértékül vevése mellett kell történnie. A pénzügyigazgatók, kiknek hatáskörük más, de az objektíven meghatározott jogkörük azonos, helyettesíthetik egymást, ellenben külön eskü letétele nélkül nem helyettesíthetnék például a zágrábi pénzügyigazgatót, kinek jogköre a többiekétől eltérően van szabályozva. Különben elég perdöntő bizonyíték ebben a kérdésben az az állandó gyakorlat is, hogy az áthelyezett, illetve máshova kinevezett főispánok az új törvényhatóság előtt mindig újból hivatali esküt tettek. Ha még mindezeknek elébe teszszük azt, hogy a «nemo plus iuris ad alium transient potest, quam ipse habet» elvénél fogva a helyettes Laszberg épp úgy nem bírhat hivatali hatalommal, mint a kinevezett, de be nem iktatott Tahy s másrészről a vármegyének vonatkozó határozata, melyből az összeütközés támadt, törvényes vagy legalább is törvénytelennek teljes jóhiszeműséggel nem állítható — megvannak azok a konstitutív előfeltételek, amelyek a tett fizikai véghezvitele mellett a hatóság elleni erőszak bűncselekményét megállapítanák. Büntető törvényünk azonban a büntetőjog speciális jellegének megfelelően nem szokta az idegen területről vett jogelveket egyszerűen recipiálni, hanem azokat saját szellemében átgyúrja, módosítja. Kivételes eset az, hogy a büntetőjog változatlanul elfogadott idegen jogelvekkel operál. A hivatali hatalommal való visszaélés bűncselekménye sem a fentebb részletezett közigazgatás és alkotmányjogi princípiumok alapján van konstruálva. A büntető törvény 461. szakasza például, mely a hivatalnoki viszonyról s hivatali hatalomról ad előzetes körülírást, az eskületételt nem is említi. A büntetőjog distinkciója hatóság elleni erőszak és hivatali hatalommal való visszaélés büntette között az, hogy az elsőnél a dolus a közhatósági tekintélynek el nem ismeréséből, a másodiknál a valóságos vagy vélt hivatali hatalomnak jogtalan gyakorlásából fakad. A helyettes főispán erőszakoskodása inkább az utóbbi diolus képét viseli magán s ezért a 472. szakasz alkalmazása bir nagyobb valószínűséggel. S. HAZÁNK. 285. szám. A válság. Budapest, I.ov. 30. Teljes pangás állott ma be a válság-hirek tekintetében. Nem volt, csak egy icipici installáció. Ugocsában tette le az esküt Perényi főispán, de ezenkívül nem volt sem megsemmisítés, még csak kihallgatás sem volt Bécsben. Mindössze annyi történt meg, hogy gróf Vigyázó Ferenc, kit előtérbe nyomulása óta állandóan Kristóffy két kéme tart szemmel, megjelent Pest vármegyeházán s megkísérelte hivatala átvételét. A kirendelt csendőrség azonban megakadályozta ebben s gróf Vigyázó a nyers erőszak elől kitérni volt kénytelen. Széll Kálmán tegnap több előkelő politikussal tanácskozott s e tényről ma különböző hírek voltak forgalomban. Illetékes helyről azonban céltudatosan mérséklik Széll újabb megjelenésének hatását s igy tartózkodó álláspontra vagyunk kénytelenek helyezkedni e tényekkel szemben. Beszéltek ma Fejérváry nyilatkozatáról is, melyben katonakormánynyal s erőszakkal fenyegetődzött a délceg aggastyán. A nyilatkozat súlyát erősen mérsékli az, hogy a haladópárt helyiségeiben hangzott el. Nagyobb feltűnést keltett ma Kossuth Ferencnek egy cikke, melyben az általános választói jog szükségét hangoztatja szelíd, dallamos modorban. Azt beszélik, hogy Kossuth a választójog kérdését a hétfőn tartandó vezérlő-bizottsági ülésen is szóba akarja hozni. Mai híreink a következők : Kossuth az általános választójogról. Kossuth Ferenc ma feltűnést keltő cikket írt az általános választójogról egy reggeli lap hasábjain. A cikkből reprodukáljuk a következő részleteket: Magyarországon felforgatják az állam rendjét, tönkreteszik az alkotmányt, kockáztatják a dinasztikus érzelmet, az anarchiával szövetkeznek a társadalmi rend ellen egyetlenegy célért, azért, hogy a hadsereg németségével szemben ennek magyar kiegészítő részében a magyarság ne érvényesülhessen és hogy e célt elérhessék, az általános titkos szavazati jog jelszavát tolják előtérbe; Ausztriában pedig ugyanezzel a jelszóval a németség háttérbe szorítását idézik elő. Értse meg ezt minden józanul gondolkodó ember! De bármiképpen legyen is ez, bármilyen mélységes eszmezavart és tökéletes képtelenséget árul is el ez a tény a helyzet felismerésében, mégis előttünk áll ez a minden más tekintetet domináló jelenség, hogy az uralkodó jogot ajánl a népnek; a népképviselet elvén álló parlament tehát nem állhat ellent annak, hogy a nép megkapja az uralkodó által felajánlott jogot. Azonban feltétlenül szükséges az, hogy ne jogtalanságból szülessék meg a népjog és hogy ne az alkotmánysértések egész láncolatának legyen eredménye, hanem rendes törvényhozási alkotással jussanak a nép széles rétegei a király által felajánlott politikai joghoz. Ha tehát a király valóban akarja az általános titkos szavazati jogot, távolítsa el azt a kormányt, mely az országgyűlés működését és törvényhozási képességét megakadályozza és amely minden tettével csak szélesíti az űrt, mely a nemzet és királya közt támadt és minden cselekedetével úgyis megnehezíti a válság békés megoldásának lehetőségét. Emlékeztetem azokat, kik esetleg elfelejtették, hogy a nagy függetlenségi párt annak idején egy hosszú obstrukciót szüntetett meg cserében azért a kötelezettségért, amelyet a Tisza-kormány elvállalt, hogy a választói jog széles körben kiterjesztessék, a választókerületek igazságosabban osztassanak be s a községenkénti szavazás behozassák stb. A megkötött béka alatt azonban a Tisza-kormány nem tett eleget elvállalt kötelezettségének és nem nyújtott be a képviselőháznak semmi javaslatot a választási jog reformjára vonatkozólag, hanem jobbnak látta kiugrani az ugrai levéllel s a parlamenti jogrend erőszakos eltiprásának terére lépni. E szomorú tény után is, mely mindannak a számtalan veszélynek és bajnak a kiindulási pontja, mely most az országot fenyegeti, az akkor már szövetségesen működő pártok felajánlották gróf Tiszának gróf Andrássy Gyula utján a házszabályok széleskörű megszigorítását azon feltétel alatt, hogy előbb keresztülvitessék a választói reform, melyvel a választók száma nem nagyon különbözött volna attól a számtól, melyet most a Kristóffy-féle szemfényvesztés ígér. Az ajánlatot visszautasította Tisza István a többség elvére hivatkozva, amely többség — az ország többsége (mint ahogy csakhamar bebizonyult) nem volt már vele. Szükségesnek vélem a közvéleményt emlékeztetni e tényekre azért, hogy azt a következtetést vonjam le, hogy a koalíciós pártok ténykedésével nem ellentétes a választási reform eszméje. Még most is módjában állna a királynak az, hogy Magyarországon békés megoldást teremthessen és ha meggyőződött afelől, amit Perathower bozeni polgármesternek mondott» hogy «az általános választójog behozatala föltétlenül szükséges és hogy ezt a mozgalmat most már semmi sem tarthatja föl , akkor tegye lehetővé azt, hogy amit ő mint király föltétlenül szükségesnek tart, azt egy rendes, alkotmányos, a parlamenti többség támogatására számítható kormány valósítsa meg. Széll Kálmán Budapesten, Széll Kálmán tegnap rátóti birtokáról Budapestre érkezett s este a Nemzeti Kaszinóban hosszabb időt töltött politikusok társaságában. Széll a kaszinóban hosszasabban tanácskozott Darányi Ignáccal. Budapestre érkezése állítólag egy kibontakozási tervvel van összefüggésben, melyet Lánczy Leo pendített meg, akinek a lakásán ebben a kérdésben nagyiparosok és nagyvállalkozók tárgyaltak s amelyhez Wekerle közreműködését is meg akarják szerezni. , Széll Kálmán tegnapi tanácskozásaihoz a aPol. Ért.* a következő magyarázatot fűzi: A mai lapok azt a feltűnő hírt köztik, hogy Széll Kálmán tanácskozásokat folytat a kibontakozást illetőleg és e tanácskozások összefüggésben vannak azzal a konferenciával, amit Lánczy Leó lakásán tartottak s ahol azt vitatták volna meg, hogyan lehetne Széll Kálmánt, gróf Csáky Albint és Wekerle Sándort a kibontakozást célzó valami mozgalomba belevonni. Ezzel szemben a Pol. Krt. a legilletékesebb oldalról felhatalmazást nyert annak közlésére, hogy e hit alaptalan, Lánczy Leó lakásán ilyféle tanácskozás nem volt. Informált részről, mely ismeri a Széll Kálmán felfogását és intencióját, azt a határozott tájékoztatást bírjuk, hogy Szell Kálmán semmiféle akciót nem indított meg és nem folytat, sem maga, sem Lánczy Leóval összefüggésben. Fejérváry nyilatkozata. Politikai körökben ma a miniszterelnöknek egy nyilatkozatát kolportálják, melyet a haladó párt kintijában tegnap tett. A nyilatkozatkozat a következő : — Ha ma állana be az a helyzet, hogy a kormánynak mennie kell, még rosszabb volna az országra az állapot, mert utánunk csak katonakormány jön. Annak, akinek józan a judiciuma, látnia kell, hogy a dolognak nem lesz jó vége. A kormánynak tavaszig akárhogy is, de elő kell teremtenie az újoncokat. Ha pedig az önkéntes adókat a törvényhatóságok szép szerével ki nem adják, bűnvádi úton kell előteremtenünk. Arra a kérdésre, mi történik, ha az országgyűlés feloszlatása után is együtt maradnak a képviselők, vállat vont Fejérváry: — Akkor erőszakkal fogjuk őket szétkergetni. , Gróf Vigyázó a vármegyeházán. Gróf Vigyázó Ferencet attól a perctől kezdve, hogy alispán-helyettesnek megválasztották, Kristóffy rendeletéből két detektív kísérte észrevétlenül mindenhová, hogy idejekorán megtudják, mikor szándékozik bemenni a vármegyeházára. Ma délelőtt a két detektív lóhalálában sietett be Laszberghez és Römerhez, s jelentette, hogy gróf Vigyázó közeledik. A detektívek jelentése valónak bizonyult: Vigyázó Ferenc gróf déli 12 órakor Keglevich Gábor gróf, Holló Lajos és Hédervári Lehel megyebizottsági tagok kíséretében megjelent Pest vármegye székházában, hogy hivatalát elfoglalja. Egyenesen az alispáni hivatal helyiségébe ment, ahol a jegyzői kar várta őt, hogy üdvözölje. Éppen az üdvözlésbe fogtak, amikor a teremben megjelent Gersich rendőrfelügyelő s Vigyázó grófhoz fordulva, ezt kérdezte: — Mi járatban van itt méltóságod? — Én a vármegye törvényesen megválasztott alispán-helyettese vagyok, — felelte a gróf — s el akarom foglalni hivatalomat. — Sajnálom, — szólt a rendőrfelügyelő— de ebben meg kell akadályoznom, mert a belügyminiszter a választást megsemmisítette. Fölkérem ennélfogva méltóságodat, hogy távozzék a megyeházáról. — Kénytelen vagyok engedni a karhatalomnak — szólt Vigyázó gróf az egybegyűltekhez fordulva — és tanúságul hívom az urakat, hogy csak az erőszak folytán távozom. Ezzel az új alispán-helyettes kíséretével távozott. Az ugocsai főispán beiktatása. Nagyszőllősről táviratoztak. Ugocsa megye törvényhatósága ma rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgya báró Perényi Péter főispán beiktatása volt. A beiktatás tulajdonképpen az ilyen alkalmakkor szokásos ünnepségek nélkül csakis az eskü letételéből állott. Nemcsak a súlyos válságra való tekintettel mellőzték azt, de már a november 22-iki közgyűlésen határozták el, hogy a főispán kinevezését csak azért veszi tudomásul a törvényhatóság, mert ő felsége kinevezési jogát elismeri. Ezekből a szomszédos törvényhatóságokat csak értesítették a beiktatásról, de nem hívták meg, mint más alkalmakkor. A közgyűlést Becsky Emil alispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg. A közgyűlésre küldöttség hívta meg Perényi főispánt a főispáni szék elfoglalására. A főispán letette az esküt, mire dr. Varga János megyei főjegyző üdvözölte báró Perényit, aki köszönetet mondott az üdvözlésért s utalt a súlyos politikai helyzetre és biztosította a törvényhatóságot arról, hogy a nehéz viszonyok közt vállalt méltóságában csak addig marad meg, amig főispáni feladatát szigorúan az alkot smr I Ulti i_i , J1 11 kill* 111 I ii.LJ1LL01L1M ______ Péntek, 1905. december 1 2 Minisztertanács. Tegnap délután ismét volt minisztertanács, amely a folyó ügyeken kívül az általános helyzettel is foglalkozott. A minisztertanács négy órától fél nyolcig tartott.