Hegymászó, 1978. 1-4. szám

1978 / 1. szám

4 JELENT­ÉS a hegymászó bizottság 1977. évi munkájáról és tervek a szakág fejlesztésére 1980-ig. Az 1977-es esztendő a magyar hegymászás igen eredményes éve volt s ez nem kis mértékben a hegymászó bizottság kezdeményezéseinek, aktivitásának is köszönhe­tő. A bizottság munkáját nehéz elválasztani az egyesületek tevékenységétől, mert a kölcsönhatás - jó értelemben - élő valóság.­­ Az 1976-os esztendő végén bevezetett pontozásos teljesítményértékelés és az élgárda kialakítása minden tekintetben sikeres­nek bizonyult. Hatását számszerűleg is ki lehet fejezni s előzetes értékelés szerint a mászott utak száma­ és nehézsége, hossza, összességében majd háromszorosa az előző évieknek. Egészséges rivalizálás indult meg az egyesületek között és ez örven­detes még akkor is, ha vannak akik úgy vélik, hogy a pontok, a teljesítmény hajszo­lása az egyesületi élettől vonja el a fiatalokat. Ez reális alternatíva, de az ez évi példa azt bizonyítja, hogy az eredményes egyesületek jól összeforrottak s éppen a nagyobbat akarás kovácsolja össze a szakcsoportot. Örömmel kell megállapítanom, hogy az élgárda felállítását, annak működését, az ott szereplők anyagi támogatását az egyesületek akarják és helyeslik. Valójában kísérleti év volt az 1977-es, mert először próbáltuk meg a közös felkészítést - elvben -, s ezért nem sikerült megközelítőleg sem az edzés- és fel­készülési tervek maradéktalan végrehajtása. Az edzés szükségessége már nem vita­tott hegymászó körökben, de vitatott a minőség és a mennyiség kérdése. Az élgárda tagok ellenőrző felmérésére csak két ízben került sor. Az élgárda vezetője Krafft Walter volt, aki azonban más irányú elfoglaltsága miatt e szakvezetői szerepkört vál­lalni nem tudja. Az élgárda vezetését 1978-tól Lakatos János végzi. A bizottság az élgárda problémáit mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérte és segítette, de a magyar hegymászók szemléletében nem alakult ki e tekintetben még az egységesség. Az élgárda külföldi szereplésében kiemelkedő volt az egy hóna­pos mászótáborozás az Alpokban és az első ízben megvalósult törökországi út. A szakmai értékelés és ismertetés nem ide tartozik és e két utazás, valamint a töb­bi naptári esemény leírása megjelent vagy a közeljövőben megjelenik a Hegymászóban. A legjobb magyar hegymászók felkészítésére, a kitűzött célok megvalósításának mód­jaira a következő években is nagy gondot kell fordítani. 1977-ben az egyesületek aktivitása is megnőtt és eredményeik figyelemre mél­tók. Útjaikat többször a szövetséggel ill. a bizottsággal együttműködve szervezik. Új szakcsoportok is alakultak, életképességük remélhetőleg bebizonyosodik. Egyesü­leti téren az OSC lendülete érdemel figyelmet s igy alakult ki az a helyzet, hogy ha­zánkban ma már négy jelentős hegymászó szakosztály működik: Vörös Meteor, MEAFC, OSC, FTSK. Külön kell szólni a belföldi eseményekről és a külföldi nyílt túrákról. Sikere­sen megrendezte a bizottság az első ízben összetett faunában (lesiklás és futás) ki­irt síversenyt, majd a hegymászók tájékozódására rossz fényt vető tájfutóversenyt. A Meteorral együtt rendeztük meg a Tavaszi Találkozót, melyet - a sziklamászó versenyt - megtekintették a szocialista országok hegymászó szervezeteinek Budapes­ten tanácskozó képviselői is. A szokásos kegyeleti emléktúrán is számosan, de az Őszi Találkozón már 135 résztvevő volt. Alapfokú hegymászó tanfolyamot a Kevély-nyeregben rendeztük meg, növekvő érdeklődés mellett. A magashegyi túratanfolyam Csikóváralján volt (12 fő), míg a gyakorlati része a Retyezátban.

Next