Hegymászó, 1978. 1-4. szám
1978 / 1. szám
4 JELENTÉS a hegymászó bizottság 1977. évi munkájáról és tervek a szakág fejlesztésére 1980-ig. Az 1977-es esztendő a magyar hegymászás igen eredményes éve volt s ez nem kis mértékben a hegymászó bizottság kezdeményezéseinek, aktivitásának is köszönhető. A bizottság munkáját nehéz elválasztani az egyesületek tevékenységétől, mert a kölcsönhatás - jó értelemben - élő valóság. Az 1976-os esztendő végén bevezetett pontozásos teljesítményértékelés és az élgárda kialakítása minden tekintetben sikeresnek bizonyult. Hatását számszerűleg is ki lehet fejezni s előzetes értékelés szerint a mászott utak száma és nehézsége, hossza, összességében majd háromszorosa az előző évieknek. Egészséges rivalizálás indult meg az egyesületek között és ez örvendetes még akkor is, ha vannak akik úgy vélik, hogy a pontok, a teljesítmény hajszolása az egyesületi élettől vonja el a fiatalokat. Ez reális alternatíva, de az ez évi példa azt bizonyítja, hogy az eredményes egyesületek jól összeforrottak s éppen a nagyobbat akarás kovácsolja össze a szakcsoportot. Örömmel kell megállapítanom, hogy az élgárda felállítását, annak működését, az ott szereplők anyagi támogatását az egyesületek akarják és helyeslik. Valójában kísérleti év volt az 1977-es, mert először próbáltuk meg a közös felkészítést - elvben -, s ezért nem sikerült megközelítőleg sem az edzés- és felkészülési tervek maradéktalan végrehajtása. Az edzés szükségessége már nem vitatott hegymászó körökben, de vitatott a minőség és a mennyiség kérdése. Az élgárda tagok ellenőrző felmérésére csak két ízben került sor. Az élgárda vezetője Krafft Walter volt, aki azonban más irányú elfoglaltsága miatt e szakvezetői szerepkört vállalni nem tudja. Az élgárda vezetését 1978-tól Lakatos János végzi. A bizottság az élgárda problémáit mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérte és segítette, de a magyar hegymászók szemléletében nem alakult ki e tekintetben még az egységesség. Az élgárda külföldi szereplésében kiemelkedő volt az egy hónapos mászótáborozás az Alpokban és az első ízben megvalósult törökországi út. A szakmai értékelés és ismertetés nem ide tartozik és e két utazás, valamint a többi naptári esemény leírása megjelent vagy a közeljövőben megjelenik a Hegymászóban. A legjobb magyar hegymászók felkészítésére, a kitűzött célok megvalósításának módjaira a következő években is nagy gondot kell fordítani. 1977-ben az egyesületek aktivitása is megnőtt és eredményeik figyelemre méltók. Útjaikat többször a szövetséggel ill. a bizottsággal együttműködve szervezik. Új szakcsoportok is alakultak, életképességük remélhetőleg bebizonyosodik. Egyesületi téren az OSC lendülete érdemel figyelmet s igy alakult ki az a helyzet, hogy hazánkban ma már négy jelentős hegymászó szakosztály működik: Vörös Meteor, MEAFC, OSC, FTSK. Külön kell szólni a belföldi eseményekről és a külföldi nyílt túrákról. Sikeresen megrendezte a bizottság az első ízben összetett faunában (lesiklás és futás) kiirt síversenyt, majd a hegymászók tájékozódására rossz fényt vető tájfutóversenyt. A Meteorral együtt rendeztük meg a Tavaszi Találkozót, melyet - a sziklamászó versenyt - megtekintették a szocialista országok hegymászó szervezeteinek Budapesten tanácskozó képviselői is. A szokásos kegyeleti emléktúrán is számosan, de az Őszi Találkozón már 135 résztvevő volt. Alapfokú hegymászó tanfolyamot a Kevély-nyeregben rendeztük meg, növekvő érdeklődés mellett. A magashegyi túratanfolyam Csikóváralján volt (12 fő), míg a gyakorlati része a Retyezátban.