Helikon, 2016 (27. évfolyam, 687-710. szám)

2016-10-25 / 20. szám (706.)

„de nem bűnhődnek csak a jók” HELIKON - IRODALMI FOLYÓIRAT. MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON. XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 20. (706.) SZÁM - OKTÓBER 25. ÁRA 3 lej / 270 ft VIDA GÁBOR A semmi és a haza 1956-ban mi nem csináltunk semmit, de szerettünk volna. A mondat Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi lelkésztől származik, és minden erdélyi magyar panaszfalra fel kelle­ne írni. Nem csak azért, mert ő és a többiek le­ülték a maguk éveit ezért a semmiért, hanem azért, hogy el ne felejtsük: volt egyszer vala­mi. Ma már alig tudjuk. De szeretünk úgy tenni, mintha tudnánk vagy tudnék. Kedvenc falumban 1954-ben egy fiatalember kidobja a rádiót a kultúrház ajtaján. A magyar váloga­tott éppen a harmadik gólt kapja a németek­től. A fiatalembert garázdaságért előállítják. Ha indulatos cselekedetét 1956. november 11- én hajtaná végre, vagy pár nappal korábban, halálra is ítélhették volna. A kultúrházban akkor már nem volt rádió, nem történt sem­mi, nem gyűltek össze az emberek, nem so­dortak cigarettát, nem löktek a tenyerükbe. De ha lett volna rádió, és az emberek hallják Nagy Imre beszédét, ha megállnak, amíg az Egy mondat a zsarnokságról elhangzik, ha ki­­egyenesednek, amikor a Himnusz... Nem volt rádió, az emberek nem hallották, nem egye­nesedtek ki, nem sodortak akkor és úgy ci­garettát, nem pöktek a tenyerükbe. Akiről viszont a hatóság azt gondolta, hogy akár egyenes, rádió, pökés, cigaretta, azt elvitték. Az leülte. Ha meglőtték, azóta fekszik. Sokat gyötörtem azzal a felnőtteket, hogy mi tör­tént 1956-ban? A legérdekesebb válasz, hogy nem tudtuk, mert két évvel korábban kidobta valaki a rádiót a kultúrházból az utca köze­pére. Vele ment-e az ablak is, ma már mind­egy. Puskás Öcsi viszont nem jött haza. Már­mint oda nem jött, mert ide nem is jöhetett, itt nem az volt, ahogy most sem az. Itt Romá­nia volt akkor is, ez nem a haza. Nagy Im­rét viszont idehozták, nem nekünk, csak úgy, vissza is vitték — akasztani. Mi nem csinál­tunk semmit, mert nem is csinálhattunk. Vol­tak, akik leülték a semmit, voltak, akik le­tagadták. Mind hősök voltunk. Utólag mind hősök leszünk, a diktátorok pedig nyugodtan fordulhatnak át a másik oldalukra, ha raj­tunk múlik. De nem rajtunk múlik, nem a rá­dión, nem is Puskás Öcsin. Ez a semmi. Ez a haza. Nem azért jön el valami hozzánk, mert készültünk rá, de ha nem készülünk, sosem fog eljönni. INTERJÚ STEFANO BOTTONIVAL 12 Lapszámunk 1., 5., 6., 9., 14., 15. és 21. oldalát a Magyar írószövetség írók a forradalomban­­ 1956 című kiállításának anyagával illusztrálták. Az erdélyi ötvenhattól a nemzetállamig, és azon is túl Egyed Emese: „AZT ÉRZEM, HOGY HELYETTEM ÉS NEVEMBEN CSELEKEDTEK” /20 Dupka György: 1956 ÉS KÁRPÁTALJA /4 PAVILON 420 ■ Szabó R. Ádám: Vasárnap Maier Péter versei

Next