Helikon, 2017 (28. évfolyam, 711-734. szám)

2017-02-25 / 4. szám (714.)

„egy cápa szája az otthonom” HELIKON­­ IRODALMI FOLYÓIRAT .MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON .XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 4. (714.) SZÁM - FEBRUÁR 25 .ÁRA 3 lej / 270 ft Lapszámunk 1., 6., 8-10., 13., 15. és 17. oldalát Anca Bodea Electric Paradisum című, a kolozsvári Művészeti Múzeumban megnyílt egyéni tárlatának anyagával illusztráltuk. „Ne csak magunknak magyarázzuk el, a nagyvilágnak is” BESZÉLGETÉS BOKA LÁSZLÓVAL /2 PAVILON 420 ■ Nagy Kata: Folyamatábra Sánta Miriám: A téren HORVÁTH BENJI Nehéz mantra „A kisebbség, az idők kezdete óta, / az ember jó oldalát megmutatta”­ — az utóbbi időben az­zal (is) tornáztatom az agyam, hogy kiírok egy­két idézetet magamnak, ahonnan érem, ame­lyik szövegerdőben keresem éppen a szimatot a reggeli kávé mellett, vagy ami csak úgy megfo­galmazódik bennem — és akkor azt lejegyzem a telefonomba, és két-három napig (bár az is elő­fordul, hogy egy hétig) mantrázgatom magam­ban, töprengek rajta. Semmit sem tudtam Paul Lawrence Dunbarról, amikor elloptam a fen­ti rövid mottót magamnak a Poetry Foundation oldalairól, ahol valaki más, egy Ruben Quesada nevű latinoamerikai költő idézi a tiltakozás­ról írt esszéjében. Dunbar az amerikai polgár­­háború után nem sokkal született, egy immár szabad afroamerikai családban, és krisztu­si korban vitte el a huszadik század hajnalán a gümőkót. Egyik legelső nemzetközi hírnév­re szert tett afroamerikai költőként tartják számon, és egyike az első amerikai költőknek, akik bevezették a költői nyelvbe a szlenget. Azért is írtam ki gyorsan, mert elsőre fel­húztam a szemöldököm. Mintha kikérném magamnak, én egy elég kaotikus, ellentmon­dásos, keserű kisebbség része vagyok. Pró­báltam elképzelni magamnak az erdélyi ma­gyarságot, ahogy az ember jó oldalát mutatja. Hol is van az? Melyik is az? Gondolom, köze lehet a megértéshez meg a szeretethez. A bá­torsághoz, a (sajtó)szabadsághoz, a nagyvo­nalúsághoz. A belátáshoz, az együttműködés­hez. Kultúra és hétköznapok tükörjátékához, kritikához és önkritikához, hagyomány és in­terpretáció örök spiráltáncához. Persze a hely­zet sokkal árnyaltabb, valószínű, hogy a Jó ol­dal” akkor működik igazán, ha nemcsak belül mutatjuk, hanem kívül is. És talán az is való­színű, hogy a Jó”, ha van, különben sem mu­tatkozik (­hát?) meg lépten-nyomon, általában elrejtőzik, arra vár, hogy megtalálják, meg­kívánja a türelmet, a munkát, az alázatot, a csendességet. A reményt a fullasztó reményte­lenségben. Ennek a kisebbségnek a részeként úgy nő­hettem fel, hogy meg kellett emésztenem, és be kellett fogadnom több idegen kultúrát a sajá­tom mellett, és bár ez okozott némi szenvedést, végső soron mélyítette, árnyalta tudásomat és önreflexiós készségemet, ahogy érintettsége­met is saját kulturális teremben, tehát önál­lóbbá és szabadabbá tett. „Milyen nehéz világo­san beszélni a világosságról” - írja Kassák egy helyütt. Rengeteget töprengtem Dunbar sora­in, nem igazán lettek világosabbak. Azóta több idézetet, töredéket hordozgattam így, de ezt a két sort eltettem magamban, mint egy lám­pást, hogy bármikor elővehessem, és makacsul mantrázhassam a sötétségben. Jegyzetek 1 „Minorities, since time began, / Have shown the better side of man" (A szerző fordítása). Paul Lawrence Dunbar: Right’s security. In: Lyrics of lowly life. Haklik Norbert: BORN TO DIE IN BERLIN /14 Vallasek Júlia: ANGOLKERINGŐ /4

Next