Helyiipar és Városgazdaság, 1983 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

...JÓL SIKERÜLT SZAKSZER­VEZETI NAPOT tartottak a Püs­pökladányi Költségvetési Üzem­nél, ahol az üzem és a község gaz­dasági és politikai vezetői fórum keretében válaszoltak a dolgozók kérdéseire. Az eszmecserét tömegsport-ta­lálkozó, este pedig magyar nóta­est követte. ...A GYŐRI VÁROSGAZDÁL­KODÁSI VÁLLALATNÁL meg­tartott szakszervezeti nap során megemlékeztek szakszervezetünk megalakulásának 30 éves évfor­dulójáról. • .......MIÉNK A HÁZ” CÍMMEL gazdag kulturális programot szer­vezett a tatabányai megyei mű­velődési központban az Észak­­dunántúli Víz- és Csatornaművek. Ennek során hobbi kiállításon mu­tatták be a dolgozók szabadidős alkotásait.­­ Még egy hír a vál­lalattól: emlékezetes ünnepségen köszöntötték a hozzájuk érkezett pályakezdő fiatalokat. Az igazga­tó a tájékoztatója után valameny­­nyi fiatalnak emléklapot adott át. ...A CARBON KÖNNYŰIPARI VÁLLALATNÁL sikeres, üzem­részenként megszervezett kisma­ma-találkozókat rendeztek, ame­lyet összekötöttek a télapó ünnep­séggel. ... A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI TEXTILFELDOLGOZÓ VÁLLA­LAT szakszervezeti bizottsága a munkavédelmi megelőző propa­gandát oly módon is erősíti, hogy a „Korunk valósága” vetélkedő szakmai részében munkavédelmi kérdéseket szerepeltetnek és va­lamennyi szakszervezeti oktatá­son ismertetik a vállalati munka­­védelmi szabályzatot. ... A NYÍREGYHÁZI INGAT­LANKEZELŐ ÉS SZOLGÁLTA­TÓ VÁLLALAT 63 dolgozója az önkéntes véradás során több mint 20 liter vér adásával járult hozzá a rászoruló embertársak megsegí­téséhez. A vállalati vöröskereszt­­mozgalom aktivistáinak száma az utóbbi időben jelentősen megnőtt. ...MÉG EGY HÍR A VÁLLA­LATTÓL: A KISZ-bizottság hét­fordulós „Ismerd meg hazádat” vetélkedőt rendezett és a 12 rész­vevő szocialista brigád közül a győztes kollektíva tagjai öt napot tölthettek a Dunántúlon, kiemel­kedő eredményük jutalmaként. ...A DOMBÓVÁRI KÖLTSÉG­­VETÉSI ÜZEM szakszervezeti bi­zottságának kezdeményezése az elmúlt hónapokban hozta meg — szó szerint vett — gyümölcsét. A bérlakásban lakó dolgozóik részé­re tavasszal juttatott 400 négyzet­­méteres hobbikertekben jó termést takaríthattak be. ...A SZOMBATHELYI IKV 52 lakásos „átmeneti” épületét átad­ták a vállalat rendelkezésére. Ez­zel az 1983-tól felújításra kerülő lakóházak korszerűsítési munkáit gyorsabban tudják végezni, a la­kók ide költöztetésével. ...A FŐVÁROSI JAVÍTÓ SZE­RELŐ VÁLLALAT AZ IDÉN ELŐSZÖR külföldi csereüdülte­­tést is tudott biztosítani dolgozói­nak és családtagjainak. Az NDK- beli Robur teherautógyárral kö­töttek szerződést. A fővárosiak a gyár Bautzen melletti üdülőtele­pén tölthették nyári pihenőjüket június 10. és szeptember 7. között, míg az NDK-s dolgozók a JAV­SZER alsóörsi és dunakeszi üdülő­jében nyaralhattak. ... A BÁCS-KISKUN megyei BIZOTTSÁG felhívása alapján megtartott KRESZ-vetélkedőkön való részvételt — több vállalat kezdeményezésére — a gépkocsi­­vezetéssel hivatásszerűen foglal­kozóknál kötelező szakmai vizs­gaként vették figyelembe. (A vi­szonylag kevés hibátlan megfej­tés a rendszeres továbbképzés szükségére is ráirányította a fi­gyelmet.) (Folytatás az 1. oldalról)­gyobb gondot jelent. Ezt az 1982-ben átadott szemétégetőmű jelentősen csökkentette, de a lerakóhelyek te­lítettsége továbbra is problémát okoz. Vidéken az elmúlt években a közterületek, az utak tisztsága sok kívánnivalót hagyott maga után. A zöldterületi ellátás 1981-ben mintegy 140 millió négyzetmétert tett ki, ennek 90°/6-át rendszeresen gondozták a szakvállalatok. Az anyagi források beszűkülése itt is csökkentette a ráfordítható összeget 1982-ben. A kommunális ellátásban a VI. öt­éves terv időszakában mintegy 3,6 milliárd forintot terveztek a szüksé­ges fejlesztések biztosítására. Ez a helyi, valamint más erőforrásokkal együtt további 2,7 milliárd forinttal nőtt, összességében így 6,3 milliárd forint kerülhet a legfontosabb terv­célok megvalósítására. Bár most már látható, hogy a korábban tervezett központi erőforrásokat mérsékelni szükséges. Rangsorolni kell az egyes fejlesztési célkitűzéseket, mert a je­lenlegi helyzetben csak szerényebb fejlesztéssel számolhatunk. A fejlődés ütemének mérséklődése — mondotta a miniszterhelyettes —, nem egyformán érezteti hatását az egyes ellátási területeken. Ott, ahol a vállalkozói érdekeltség közvetlenül érvényesült, ahol a szolgáltatás mennyiségi és minőségi növelésének még belső tartalékai voltak, vagy a helyi, társadalompolitikai okok miatt a tanácsok a kommunális ellátás fejlesztési előirányzatait nem, vagy alig csökkentették, ott sikerül meg­tartani a korábbi évek fejlődési üte­mét. 1982- ben a kommunális szerveze­teknél foglalkoztatott összes létszám mintegy 120 ezer fő volt, ami a vártnál nagyobb növekedést jelen­tett. Ennek ellenére gondot okoz egyes szolgáltatásoknál, így a köz­­tisztaság, a parkgondozás területén, az állandósult létszámhiány. Lakóházfenntartásra 8,2 milliárd forintot irányoztak elő, és a prog­ram szerint 19 400 lakás felújítására és 10 400 korszerűsítésére került sor. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakások részaránya az év végén már meghaladta a 60%-ot. Jantner Antal úgy értékelte, hogy 1982-ben a kommunális szervezetek­ben — a kisebb-nagyobb gondok, el­látási problémák mellett is — a dol­gozók helytálltak, teljesítették vállalt kötelezettségeiket. 1983-ról szólva el­mondta, hogy a gazdaság növekedé­si üteme mérsékeltebb lesz. Fel kell készülni arra, hogy szűkülő anyagi lehetőségek, szigorú gazdálkodási szabályok mellett kell az ellátást biztosítani. A kommunális vállalatokra és a költségvetési üzemekre vonatkozó sajátos szabályozó rendszer alapel­vei változatlanok maradnak, de a társadalmi tiszta jövedelemelvonás egyes eleme és a fejlesztések mér­tékrendszere, az általánoshoz igazo­dóan, e területen is változik. A leg­érzékenyebben a bérfejlesztés mér­tékének változása érinti a dolgozó­kat. Bár továbbra is a központi bér­színvonal-szabályozás vonatkozik az ágazatra, a központilag biztosított évi bérfejlesztés mértéke 3,5% lesz. Szigorúbb viszont a sajáterős bérfej­lesztés feltétele. A­ feladatok nem lesznek sem ki­sebbek, sem könnyebbek a kommu­nális ellátás területén. Ellenkezőleg: bár mérsékeltebb ütemben, de to­vábbra is számolunk fejlődéssel, a mennyiségileg változó és minőségi­leg növekvő igények kielégítésére. 1983- ban a lakóházfenntartásra 9 milliárd forint áll a tanácsok, illet­ve az ingatlankezelő szervezetek rendelkezésére. Ez mintegy 10%-kal több, mint az 1982. évi. Az éves terv­célok között szerepel több mint 20 ezer lakás felújítása, és mintegy 13 ezer otthon korszerűsítése. A lakó­házjavítási előirányzat mintegy 40%-a a lakóépületek, lakások üze­meltetését, karbantartását szolgálja. Az ingatlankezelő szervezetek mű­szaki, technikai bázisának, kapaci­tásának fejlesztésére további 270 millió forint központi támogatás használható fel. A miniszterhelyettes a lakó- és természeti környezetünk védelméről szólva elmondta, hogy a hulladékel­helyezés, valamint -ártalmatlanítás mai és távlati gondjaink megoldása érdekében — Borsod, Komárom és Nógrád megyék példáját követve — el kell készíteni a komplex megyei hulladékelhelyezési terveket. Ki kell építeni a hulladéklerakó helyek olyan regionális rendszerét, amely kielégíti a közegészségügyi és kör­nyezetvédelmi követelményeket, és a szállítási távolságok optimális csökkentésével üzemköltség-megta­karítással jár. Jantner Antal hangsúlyozta be­szédében, hogy az energiagazdálko­dásnak 1983-ban is kiemelt jelentő­sége, fontossága van, úgy ágazati, mint népgazdasági szinten egyaránt. A tüzeléstechnika területén tovább kell keresni azokat a műszaki-tech­nikai megoldásokat, amelyek előse­gítik, biztosítják a drága és szűkös mennyiségű energiahordozók kivál­tását. Ez a szakágazat szolgáltatásai révén számottevő devizamegtakarí­táshoz juttathatja a népgazdaságot. Nem kisebb jelentőségű az a feladat sem, amely a levegőszennyeződés csökkentése területén adód­ik. Befejezésül a miniszterhelyettes hangsúlyozta: az 1982-es év sem volt gondmentes, de 1983 sem lesz az. A munkaerő-problémák, a szűkösebb központi források mellett számolni kell azzal is, hogy az ellátó szerve­zetek műszaki-technikai fejlesztése nem fog érdemben változni. Szá­molni kell további import gépbe­szerzési problémákkal. Mindezekre figyelemmel a kommunális szerve­zeteknek, vállalatoknak, költségve­tési üzemeknek törekedniük kell ar­ra, hogy a rendelkezésre álló erőket minél racionálisabban használják fel Úgy szervezzék munkájukat, hogy biztosítva legyen a szolgáltatásban elért színvonal megtartása, illetve továbbfejlesztése. I­o­­ J Dr. Kócsó Illésné, szakszerveze­tünk központi vezetőségének titkára ismertette ezután szakszervezetünk álláspontját, az alapszervezetek gaz­daságsegítő munkájának feladatait illetően. Elmondta, hogy szakszervezeti ve­zető testületeink egyetértenek a kommunális szolgáltatás 1983. évi célkitűzéseivel. A mozgósítás alap­vető eszközének tekintik a munka­helyi demokrácia érvényesítését. Ez­zel összefüggésben fokozott figyel­met kell fordítani a dolgozóknak a tervek kialakításába, a döntések elő­készítésébe való bevonására. A szakszervezeti szervezetek mun­kájában különös hangsúlyt kap az anyag- és energiatakarékossági kez­deményezések támogatása. A kommunális szolgáltató vállala­toknál és költségvetési üzemeknél a létszám 1982-ben a tervezettnél jóval kisebb arányban nőtt. Az önerős bérfejlesztés vállalása a kommunális vállalatoknál megfelelő volt, a költségvetési üzemekben vi­szont a kívánatosnál alacsonyabb. 1983-ban az évi bérfejlesztés során törekedni kell arra, hogy az éves bértömeg 10—15%-a kerüljön moz­góbérként megtervezésre. Kacsó elvtársnő szólt arról, hogy a titkárság, a kommunális és köz­üzemi szolgáltató vállalatok 1983. évre szóló jövedelemszabályozási és anyagi érdekeltségi rendjét átgon­dolva, arra a megállapításra jutott, hogy az eddigi évek bérpolitikai cél­kitűzéseit át kell értékelni. Az el­múlt években ugyanis a vállalatok bérfejlesztési tervében meghatározó szerepe volt az évenkénti 1—1,5%-os önerős vállalásnak. Az új évben vi­szont, a magas adóterhek miatt, gyakorlatilag ésszerűtlenné válik a jutalmazási alapnak bérre való át­váltása. Ennek eredményeként a közüzemi vállalatoknál megváltozik a bérrel és a jutalmazással való vállalati bérpolitizálás, oly módon, hogy a jutalom és a prémium évkö­zi, ösztönző felhasználását kell job­ban előtérbe állítani. Mindezeket figyelembe véve, a vállalati tervekben csak az átgon­dolt, elemzésekkel megfelelően alá­támasztott önerős bérfejlesztés ke­rüljön meghatározásra és felhaszná­lásra. Szem előtt tartva, hogy a lehetőségeken belül a legmagasabb jövedelem legyen biztosítható a dol­gozók számára. Dr. Kócsó Illésné szólt arról, hogy a gazdálkodás feltételeinek szigoro­dásával egyre nehezebbé válik a szo­ciálpolitikai tevékenység, a dolgo­zókról való gondoskodás. Különösen vállalati­ szinten lesz nehéz a felté­­telek megteremtése, majd az intéz­kedések rangsorolása, a dolgozókkal történő elfogadtatása. Növekszik a kollektívák döntési jogköre, gondot jelent viszont, hogy nem a többletjuttatások elosztása kerül most előtérbe, hanem a terhek növelésének a vállalat és a dolgozók közötti megosztása. Mindebből kö­vetkezik — hangsúlyozta a kv tit­kára —, hogy a szakszervezeti vezető testületek számára a korábbiaknál is nehezebb feladatot jelent a szo­ciális juttatások összehangolt fej­lesztését szorgalmazó álláspont ki­alakítása. Az alapszervezetek ez irá­nyú tennivalóinak megkönnyítésére alakította ki a titkárság az 1983—85. évekre vonatkozó szociálpolitikai célkitűzéseit, amelyet minden alap­szervezethez eljuttattunk. A továbbiakban a szocialista mun­kaverseny változatlan fontosságát hangsúlyozta, melynek mozgósító ereje továbbra is a tervek teljesíté­sét, fontos gazdaságpolitikai célok megvalósítását kell hogy szolgálja. Rugalmasabban, alkalmazkodva a változó piaci igényekhez, a vállalati tennivalókhoz, kell a dolgozóknak a vállalásaikat megtenni. Növelni kell az anyagi-erkölcsi ösztönzést, szor­galmazni a végzett munka gyorsabb elismerését. Dr. Kócsó Illésné tolmácsolta szak­­szervezetünknek azt az álláspontját, hogy a mai nehéz gazdasági körül­mények között a szakszervezeti mun­ka felelősségteljesebb, kezdeménye­zőbb magatartást, alkotóbb cselek­vést kíván. Fokozottan előtérbe ke­rülnek az emberi tényezők. A külön­böző érdekek egyeztetésének gondját, a megoldás lehetőségeit megítélni a jövőben is a vállalatoknál, üzemek­nél lehet. Az országos tanácskozás résztvevői felszólalásaikban vállalati példákon keresztül bizonyították, hogy a gon­dok szaporodása mellett, a dolgo­zókkal való összefogással, a mun­ka szervezettségének és minőségé­nek javításával meg tudnak felelni a növekvő követelményeknek. Jantner Antal miniszterhelyettes és dr. Kócsó Illésné­­v-titkár vála­szolt néhány konkrét észrevételre. Megköszönték a gazdasági és moz­galmi vezetők pozitív hozzáállását az 1983. évi feladatok végzéséhez. Az ipari aktívaértekezletről Szakszervezetünk és az Ipari Mi­nisztérium közös rendezésében meg­tartott aktívatanácskozáson részt vettek az érdekkörünkbe tartozó ipa­­­ri vállalatok gazdasági vezetői, szb­­titkárai, a megyei tanácsok ipari osztályának képviselői. Juhász Ottó, szakszervezetünk fő­titkára ismertette a munkaértekezlet célját, jelentőségét, majd Deák And­rea, az Ipari Minisztérium ipargaz­dasági főcsoportvezetője ismertette az idei év várható eredményeit, és kitért az új év tervelőirányzataira. Rövid értékelésében elmondta, hogy a külgazdasági cserearányok tovább romlottak 1982-ben. Tovább nőtt az export- és importárak kö­zötti különbség, és ez sajnos kedve­zőtlenül érintette népgazdaságunkat. Nem sikerült megvalósítani a terve­zett tőkés exportot, igaz, hogy csök­kent a külföldről behozott árucikkek aránya is. A tőkés országok tartósnak bizo­nyuló válsága hatással van a mi gaz­daságunkra is. Egyensúlyi helyze­tünk további javítása megköveteli, hogy az eddiginél dinamikusabban növeljük a nem rubel elszámolású, gazdaságosan termelhető exportot. Örvendetes tény, hogy jelentős eredményeket ért el a népgazdaság az energiatakarékosság területén. Valamelyest nőtt a ruházati szolgál­tatások aránya, míg a textiltisztítás némileg csökkent. A jövő év feladatairól szólva Deák Andrea elmondta, hogy mintegy 8, 9%-kal szeretnénk növelni a szocia­lista, illetve a tőkés piacra kerülő exportot. További importbehozatalt korlátozó takarékossági intézkedések is szükségesek. Fokozni kell a hazai megfelelővel való pótlást. Sok még a tartalék az anyagfel­használás területén. Évtizedekig nem foglalkoztunk ezzel a témával, hiszen a nagy anyagtartalmú terme­lés volt a fő cél. Ezen most változ­tatni kell; a termékszerkezetben éppúgy, mint a vezetői szemléletben. Javítani kell a termékek minősé­gét, növelni a gazdálkodó szerveze­tek jövedelmezőségét. A belföldi szükségletek kielégítése változatla­nul fontos, emellett mintegy 13%-os tőkésexport-növeléssel számolnak. Csökken a beruházásokra fordítha­tó összeg. E területen elsőrendű cél a megkezdett beruházások befejezése. Némileg csökken az iparban foglal­koztatottak száma, ugyanakkor a várhatóan nagyobb exporttermelést, létszámnövelés nélkül, a termelé­kenység fokozásával kell elérni. Az 1983. évi ipari termelés kulcs­pontja az export növelése. Ezt tá­mogatják különféle árszabályozási kedvezménnyel is, így bérpreferen­ciával, az egységnyi export növelése után. Mindezt a megváltozó bér- és ke­resetszabályozás is segíti. A megha­tározó a vállalatok szám­ára a jöve­delmezőség lesz a jövőben. A gazda­ságosan termelt, jól konvertálható áruk gyártása határozza majd meg a vállalati alapok növekedésének arányát, a dolgozók keresetét. A meghozandó szigorításokat a gazdasági kényszerűség kívánja meg, és ebben döntő szerepe van a piac­nak. A szabályzók igyekeznek csil­lapítani a világpiaci hatásokat, de így is érzékelhető lesz a nehezebb értékesítés, az import korlátozások fékező hatása. Sok függ attól, hogy a vállalatok vezetői hogyan tudnak jó üzemi lég­kört teremtve, együtt munkálkodni a dolgozókkal, mert csakis így lehet a nagyobb minőségi követelmények, a gazdálkodás feszítő körülményei ellenére megfelelni a követelmé­nyeknek. Szakszervezetünk képviseletében dr. Kócsó Illésné­­v-titkár fejtette ki szakszervezetünk véleményét. Elmondta, hogy a vállalati tervek kidolgozása során olyan főbb köve­telményeknek kell eleget tenni, ame­lyek hathatósan segítik népgazdasá­gunk helyzetének javítását. Ilyen a többi között a külgazdasági egyen­súly javításának gyorsítása, a ráfor­dítások csökkentése, a fizetési köte­lezettségek maradéktalan teljesítése. Szakszervezetünk vezető testületei egyetértenek az ipari ágazat terve­zési irányelveivel, és célkitűzéseivel. Szervezeteink támogatnak minden olyan gazdaságvezetési intézkedést, amely a termékszerkezet korszerűsí­tésére, a többletexport-vállalásokra, az importkiváltásra, az üzem- és munkaszervezés javítására, az anyaggal, energiával, élőmunkával való takarékosabb gazdálkodásra, az ösztönzőbb belső érdekeltségi rend­szer kialakítására, a tudatosabb bér­és jövedelempolitikára, a munka sze­rinti elosztás elvének következete­sebb érvényesítésére, a szakmai kép­zés-továbbképzés fejlesztésére irá­nyulnak. A jelentős eszközállomány és energiafelhasználás szükségessé te­szi, hogy a tanácsi árutermelő és szolgáltató vállalatok különös figyel­met fordítsanak az anyag- és ener­giatakarékossági program végrehajt­­­tására. A fő cél a termékek anyag­­szükségleteinek csökkentése. A mun­kaversenyt és az újítómozgalmat is e célok szolgálatába kell állítani. Szor­galmazni szükséges a minőséget ja­vító, importkiváltó törekvéseket, mozgalmakat. Központi vezetőségünk titkára a vállalati tervek kialakításánál fel­hívta a figyelmet, hogy az alapszer­vezetek elemezzék a vállalati fej­lesztési források képzését és fel­­használását. A vállalati gazdálkodást érintő szigorítások sem adhatnak felmen­tést a gazdasági vezetésnek, a dolgo­zók biztonságos munkavégzésének, szociális helyzetének javítása tekin­tetében. Ismételten hangsúlyozta a központi vezetőség álláspontját, mi­szerint, a biztonságos munkafeltéte­lek megteremtése és fejlesztése nem lehet egyetlenegy vállalatnál, üzem­nél sem pénz kérdése. — Erősíteni szeretnénk a tervzsű­­rizések tartalmi jegyeit — mondotta. — Szeretnénk arra kérni a tanácsok illetékes szakigazgatási szerveit, hogy a középszervezetekkel együtte­sen, kérjék számon a zsűrizések al­kalmával a szociális tervfejezet tar­talmi vonatkozásait is. Kifejezte szakszervezetünk elnök­ségének meggyőződését, hogy a tag­ság a feladatokat közös erőfeszítés­sel, a gazdasági vezetéssel és az árutermelő, szolgáltató vállalatok dolgozóinak aktivitásával, meg tudja oldani. A tanácskozás résztvevői felszóla­lásaikban vállalataik 1983. évi terme­lési lehetőségeit ismertették, vala­mint választ kértek azokra a nyitott kérdésekre, amelyek foglalkoztatják az iparág dolgozóit. A szakszervezet tennivalóiról Jantner Antal miniszterhelyettes HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG

Next