Ajka - Ajkai Szó, 2016 (29. évfolyam, 1-44. szám)

2016-10-28 / 36. szám

29. évfolyam, 36. szám A város lapja 2016. október 28., péntek ÜNNEP A legszörnyűbb, hogy magyar lőtte a magyart Nem engedünk az ’56-ból! Méltó módon, érzelmekre és értelemre egyaránt ható rendezvénnyel emlékeztek meg városunkban az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójáról. A megemlékezés fáklyás fel­vonulással kezdődött, a menet a Kaszinó épülete elől indult és a Templom-dombi emlék­műnél ért véget, ahol az ünne­pi műsor zajlott. Először Horváth Tibor, a Fe­kete István Irodalmi Társaság elnöke mondta el ünnepi be­szédét. 1956. októberét idézve Márai Sándor verséből vett részlettel rámutatott: „egy nép azt mondta: Elég volt.” Elég volt a rettegésből, a kitelepíté­sekből, a kínzásokból, az éhe­zésből, a koncepciós perekből, az „aki nincs velünk az elle­nünk van” elvű kormányzás­ból! Elég volt a zsarnokságból!­­ A nemzet tehát felkelt, ün­nepelt, majd egy emberként harcolt is. Mert akik néhány nappal korábban együtt me­neteltek, azok később vállvet­ve harcoltak, miközben senki nem kérdezte a másikat, te ki vagy, miért vagy itt, miben hiszel... Mert ugyanabban hit­tek mindannyian: a teremtő­alkotó békés munkában, az összefogásban, és mindennek feltételében: a testi-lelki sza­badságban, az őszinte szóban, a nyílt beszédben - hangzott az ünnepi beszéd. Horváth Tibor a továbbiak­ban leszögezte: az agresszort segítségül hívók, a forradalom utáni megtorlást elrendelők és végrehajtók vérrel, az áldoza­tok vérével írták be magukat a történelembe, és az áldozatok vérébe mártott tollal írták ki magukat a nemzetből!! Mert akik idegen megszállók által segítve, ártatlan honfitársa­ik vére által szerzik és tartják meg a hatalmat, azok nem tar­tozhatnak közénk! A szónok kiemelte, hogy 1956 nem csak példaként áll előttünk, de feladatot, célt is adott: soha többé ne lehessen egyetlen eszme kontrollálat­­lan uralma, soha ne silányít­­sák népünket idegen érdekek kiszolgálóivá!­­ És ha egykori, távoli elő­deink azt mondták: nem en­gedünk a 48-ból, akkor mi te­gyük jelszavunkká, és mond­juk ki együtt: nem engedünk az 56-ból! — zárta beszédét Horváth Tibor. Ezt követően a Pannon Vár­színház művészei adtak ver­ses-zenés irodalmi műsort, majd koszorúzás következett: városunk önkormányzatának képviselői, a pártok és a civil szervezetek helyezték el ko­szorúikat az emlékmű előtt. Az ünnepi rendezvényt az Ajka Városi Bányász Fúvós­­zenekar közreműködése tette teljessé. * * * Felszakadtak a sebek, előjöt­tek a régi emlékek, könnyeket csalt az emberek szemébe Tol­di Éva tanár, újságíró 1956-ról tartott előadása az ajkaren­­deki művelődési házban, ami a végén baráti beszélgetésbe csapott át. A jelen­lévők közül többen is elmesélték, hogyan élték meg az 1956-os forradalmat és sza­badságharcot. Volt, akinek ez akkor jó móka volt, de olyan is, aki nem értette, hogy hova tűnt négy évre a férje. - A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, mi volt a bűne, hacsak az nem, hogy engem vett el - mesélte kicsit viccesen a 81 éves nyugalma­zott tanítónő, Dallos Gizella. Ilyen rendhagyó módon emlékeztek Ajkarendeken az 1956-os forradalom és sza­badságharc 60. évfordulójá­ra október 22-én. Toldi Éva a szakrális költészeten keresztül mutatta be, hogy milyen is volt 1956. A Népek Krisztusa, Magyarország címre hallgató előadásában a bibliai Jelené­sek könyvétől kezdve magyar költők verseivel vezetett vé­gig bennünket azon, ahogy a szocialista költők ráébredtek arra, hogy nem jó az a poli­tika, amit ők szolgálnak, és megmutatta szembefordu­lásukat a politikával. Vetíté­sét diával, Csizmadia Zoltán festményeivel illusztrálta, archív fotókkal és versekkel színesítette. A magyar költők versei mellett korabeli hang­­felvételek is megszólaltak, így többször hallhatta a maroknyi ember például Sinkovits Imrét verset szavalni. Toldi Éva arra is rámutatott, hogy 56 után hogyan látták a költők a forra­dalmat. Záró gondolatként Toldi Éva saját gyermekkori emlékeit is felidézte (1956-ban hatéves volt). Elmesélte, hogyan buj­káltak a pincében, és hogyan vitték el nemzetőr édesapját a rendőrök. Története után a megjelen­tek közül is többen felidézték emlékeiket. Köztük a cikkünk elején már említett Dallos Gi­zella, aki visszaemlékezését e szavakkal fejezte be: Az a leg­szörnyűbb ebben az egészben, hogy magyar lőtte a magyart. * * * Az egykori bányairoda fa­lán elhelyezett emléktáblá­nál idézte fel az 1956-os for­radalom és szabadságharc eseményeit Gerencsér Hilda önkormányzati képviselő, a Csingervölgyért Egyesület el­nöke. A civil szervezet tagsága minden évben megemlékezik az eseményekről, fejet hajt a hősök emléke előtt. Az idén Poór Andrásné Tatai Izabella a saját és férje emlékeiből idézte fel a hatvan évvel ezelőtti ese­ményeket. Ő elsős gimnazista volt akkor, későbbi férje pedig érettségire készült. Szimeisz­­ter Imre, a bódéi Nosztalgia nyugdíjasklub tagja verset mondott. F.P.T. - H.T. - T.A. A hagyományoknak megfelelően a Kaszinónál gyülekeztek a fáklyásmenet résztvevői (Fotó: Györkös) Toldi Éva a szakrális költészeten keresztül mutatta be Ajkarendeken, hogy milyen is volt 1956 (Fotó: Fotó) A HÉT EMBERE Határozott, intelligens sze­mélyiség, aki sosem fogy ki a történetekből. Képesítéseinek száma szinte megszámlálha­tatlan, többek között pedagó­gia szakos és műszaki tanár, közgazdász, válságmenedzser, illetve gépészmérnök, aki mindezek mellett kiváló sak­kozó is egyben. Hardicsay Péter neve talán ismeretlenül cseng az ajkaiaknak, ám a sakk ked­velőinek nem kell bemutatni, hiszen nemzetközi sakkmes­ter, nemzetközi versenybíró és FIDE edző is. A nagy tudású férfi nyugdíjasként döntött úgy a közelmúltban, hogy Ajkára költözik, mert tervei vannak az itteni fiatalokkal és idősekkel, sőt a várossal is. Az Ajka Városi Amatőr Schnur Sakkegylet (Aj­kai ASSE) és a Bányász Sport­kör Ajka (Bányász SK Ajka) csapatai edzőjükké fogadták, így a célkitűzései nem tűnnek megvalósíthatatlannak. Sze­rinte ugyanis a sakk nemcsak játék, hanem művészet és egy­ben gyógymód is. Egy lehető­ség, hogy a másik nézőpontjába helyezhessük magunkat, ezért analógiás sakkoktatást szeretne Ajkán indítani, amiből komoly szakág lehet. Vallja, hogy az általa kitalált rendszer az idő­seknek mentális rekreáció, míg a fiataloknak egy kitűnő alap a fejlődésre, amivel a tanulás (is) könnyebben megy. Az oroszul, angolul és németül egyaránt fo­lyékonyan beszélő férfi szerint őt magát is a sakk segítette a kü­lönféle képességek és végzettsé­gek megszerzéséhez. Követke­zetes ember létére minden tette megfontolt, de ha kell, gyorsan is tud jól dönteni. Ezt bizonyít­ja, hogy néhány hete megnyerte az országos Magyar Senior Vil­lám Egyéni Bajnokságot. Egy lány édesapja, szívesen vezet és olvas, kedveli a komolyzenét. Jó kedélyű, fitt ember, aki lát po­tenciált a városunkban, hiszen itt akarja megvalósítani elkép­zeléseit. (Fotó: Györkös) A forradalomról vetélkedtek Tudták, hogy a velük azo­nos korú fiatalok némelyike is részt vett a forradalomban 1956-ban. Nyolcadik osztályo­soknak szervezett vetélkedőt az 1956-os forradalom és sza­badságharc hatvanadik évfor­dulója tiszteletére a Nagy Lász­ló szabadidőközpont ifjúsági programszervező csoportja. A programon hat csapat, két vá­­roslődi és négy ajkai vett részt szerdán, október 19-én a sza­badidőközpontban. Márai Sándor Mennyből az angyal című versével kezdő­dött a több, mint két órás ver­sengés. A költeményt Babics Valéria, a Nagy László szabad­időközpont igazgatója szavalta el. A háromfős csapatok között tíz feladat pontszámai alapján dőlt el a sorrend. A diákok­nak az 1956-os forradalom jelszavait kellett kiválogatniuk, majd a harcok helyszíneit meg­határozniuk, és leírás alapján kitalálni, hogy a forradalom mely szereplőjéről van szó a történetben. Volt képkirakó, kakukktojás keresés, és előze­tesen plakátot kellett készíte­niük. A zsűri elnöke Horváth Csa­ba, a magyarpolányi általános iskola magyar és történelem szakos tanára volt, tagjai Gaál Zsigmondné nyugalmazott magyar szakos tanár és Babics Valéria. A csaknem másfél órán át tartó versenyen mindegyik csapat jócskán szerzett pon­tokat, csupán jelentéktelen különbség volt közöttük. Két csapatnál pontegyenlőség ala­kult ki, így ők villámkérdése­ket kaptak. Az válaszolhatott, aki előbb jelentkezett. A zsűri elnöke azt nem árulta el, hogy hányadik helyezés a tét, így fokozta az izgalmat. A kérdé­seknél a Fekete-Vörösmarty is­kola diákjai adtak gyorsabban választ. Az eredmény kihirde­tésekor tudták meg, hogy ők lettek a harmadikok. Az iskolát Takács Levente, Tóth Zsófia és Nardai Alina képviselte. Máso­dik helyen végzett a városlődi iskola egyik csapata. A vetél­kedőt a Borsos iskolás Pomper Alexandra, Piri Luca és Piri Kata nyerte. Az ő jutalmuk egy kirándulás a budapesti Terror Háza múzeumba. A helyezetteken kívül a Szent István Király Általános Isko­la két csapatot indított, ame­lyekben Kocsor Bori, Hornyák Dina, Schenek Boglárka, illetve Antal Dániel, Erdősi Szabolcs és Englert Marcell szerepelt. (ta) A vetélkedő nyertese a Borsos csapata lett (Fotó: Györkös)

Next