Ajka - Ajkai Szó, 2019 (32. évfolyam, 1-46. szám)

2019-09-27 / 34. szám

A város lapja 32. évfolyam, 34. szám, 2019. szeptember 27., péntek Piknik a város közepén sok mókával ■ Az őszi napsütésben sokan pihentek a ki­rakott nyugágyakon, hogy begyűjtsenek egy kis D vitamint. Az aprónép egyik légvártól a má­sikig futott, hiszen az ugrálásból sosem elég. A levegőben ínycsiklandó illatok szálltak, így garantáltan mindenki megéhezett egy kis bog­rácsos finomságra a délután során. A Városre­habilitációs program keretében szervezett Bel­városi Pikniken jártunk a Kaszinó parkban, ahol a generációk nem csak találkoztak, de jól is érezték magukat együtt. Igazi közösségépítő rendez­vény részesei lehettek a park­ba látogatók szeptember 21-én Ajka Város Önkormányzata, a Kristály-völgy Egyesület és a Városrehab­ilitációs Iroda jó­voltából, ahol jól megfért egy­mással a vidám gyermekzsi­vaj, a rotyogó üstök hangja, a kellemes háttérdallamokkal és a baráti beszélgetésekkel. Kicsi és nagy együtt élvezte, hogy közösen vehet részt a pikni­ken, ahol bizony többeknél előkerült a pléd és a szabadtéri játékok is a hátizsákból. A fák árnyékában sokan tollasoztak, de az óriás társas sem maradt „élő bábuk” nélkül. A családok elette terveztek a szombati programmal, így mindent volt idő megnézni, megkóstolni és kipróbálni. A LEGO játszóházban tényleg csak a képzelet szabott határt az ötletek megvalósításának, jó volt látni, hogy a szülők is odatelepedtek csemetéik mel­lé, hogy alkossanak. A Lég­várvarázs ugrálóiban csak úgy kígyózott a gyerekekből álló sor, üres játékot csak Rudi Bohóc produkciója alatt lehe­tett látni. Az elektromos kisautók halk berregése beleolvadt ugyan a vidám beszélgetésekbe, de a gyerekek szemének csillogása alátámasztotta, hogy bizony kár lett volna kihagyni a jár­művek vezetését. Lépten-nyo­­mon önfeledten csivitelő, jókedvű apróságokba és mo­solygó szüleikbe, nagyszüleik­­be botlottunk. A délután dere­kára már bőven megtelt a park családokkal. Noémi dúdolója a legkiseb­beket varázsolta el, míg Ra­masz Vanda terápiás kutyájá­ért, Édenért minden korosz­tály odavolt. Más kutyások is jöttek-mentek a rendezvényen, örömmel fogadták, hogy őket is szívesen látták a szervezők. Végülis ez adta a rendezvény spontaneitását, hogy tényleg mindenki azt csinálta, amihez kedve volt. Sokan érdeklődtek az in­gyenes egészségügyi szűrések iránt, de a kézművesek utcá­jában is bőven akadt nézelő­dő. A bográcsokban guszta ételeket (pörkölt, gulyás, toros káposzt­a) készítettek a bará­ti társaságok, nyugdíjas klu­bok és egyesületek tagjai, így mindenkinek jutott egy tálnyi finomság ingyen, szeretettel fűszerezve. A színpadon a Kohász ut­cában látható utcagaléria leg­jobb alkotásainak és az Euró­pai Mobilitási Hétre készült rajzoknak a készítőit jutal­mazták, illetve a főzőverseny győztese, amely a KÖZ (vagyis a Közösen Ajkáért Egyesü­let) csapata lett, sem ment haza üres kézzel. A főző­zsű­­ri egyik tagja Engelbert Maier volt, testvérvárosunkból, We­­izből, aki a Solar Camp prog­ramra érkezett Ajkára kollé­ganőjével. Nagyon ízlett neki a Ajkarendekért Egyesület sváb étele, a húsos káposzta. A zsűri az ételeket vakon tesztel­te, így nem tudták, hogy me­lyik csapat melyik ételt főzte. Örömzenéből sem volt hiány, amelyet élvezettel hallgatott a közönség Atyától és Jeany-től, valamint Pék Attilától és fele­ségétől, Pékné Nyírő Anitától. A program zárásaként a 60 Legbájosabb Ajkai Pöttöm Polgár fotóverseny képeit vág­hatták ki a családok az óriási molinóról, amely eddig a bel­városban, a Nagy László Vá­rosi Könyvtár és Szabadidő Központ erkélyén volt kifüg­gesztve. Jó kedv, nevetés, megannyi beszélgetés, együttműködés és szeretet hatotta át a délutánt, így remélhetőleg máskor is lesz hasonló kezdeményezés. Ér­deklődés garantáltan lesz rá. SzR: ■ A kép sokat elárul a város és a civilek kapcsolatáról (Fotó: Györkös) A Németh család a színpadon (Fotó: Györkös) Rudi bohóc nélkül piknik sincsen (Fotó: Györkös) Szülő és gyerek együtt játszhatott (Fotó: Györkös) Már pia sincs? Talán sokaknak megvan az a kép, amikor két atyafi egy szemlátomást ittas parasztembert támogat oda az urná­hoz, hogy adja le szavazatát - na kire - arra, akinek volt pénze (és pofája arca) a leitatására. A módszerek fino­modnak, van, aki józan érvekkel próbálja „elcsavarni” a választók fejét, más pedig a gyomrukon (nyomorukon?) keresztül támadja meg a voksolókat. Hallani budapesti kerületről ahol „rendkívüli” pénzjuttatásban részesülnek a szép korúak a „megbecsülés” jeleként. A pénznek­­ csakúgy, mint az elhíresült „rezsiutalványoknak" egyhar­­mada (ÁFA formájában) azonnal visszajár az állam bá­csinak. Mi sem természetesebb annál, mint hogy kampányidő­szakban régi-új módszerek is felütik a fejüket. Ezek közé tartozik az ingyen krumpli osztogatása. Sajnálatos, hogy ma már ez is egy „érv” a voksok megszerzésére, de egyúttal önbeismerése is annak, hogy a kormány eddi­gi szociálpolitikája kudarcot vallott. Még mindig sokan nyomorognak ebben az országban, annak ellenére, hogy a nagymenők által egymásnak osztogatott közpénzek tö­redékéből jelentősen javulhatna életminőségük. Ugyan­akkor az ingyen krumpli osztogatása egyfajta kiválasztá­si folyamat is. Mivel általában a lakcímkártyát is be kell mutatni, egyértelmű, hogy egyfajta nyilvántartásba veszik a segélykérőket. Egyrészt gondolom azért, nehogy valaki kétszer álljon sorba, másrészt jó azt tudni később is, kivel tettünk jót, hogy alkalom­adtán viszonzást is kérhessünk tőle. Nem is kell ezzel fenyegetőzni persze, elegendő, ha látja a szerencsétlen, hogy ott a neve egy listán, a többit már a fantáziájára kell bízni. De lakik ebben az ország­ban olyan ember, aki nem élne azzal a feltételezéssel, hogy „kölcsönkenyér visszajár”? Legutóbb a budapesti VII. kerületből érkeztek hírek ar­ról, hogy a börtönviselt, renegát MSZP-s Hunvald György roma segítőket igénybe véve osztogat ingyen krumplit és hagymát, de el nem árulná a világ minden pénzéért sem (vágyván az a pénz...?), hogy honnan szerezte rá az anya­giakat. Ja és a változatosság kedvéért a roma segítők a zsidókhoz küldik az érdeklődő momentumos aktivistát, mert a Momentum egy zsidó párt. .Vajon honnan szerzi a bátorságot egy kisebbségi, hogy ilyesmit kijelentsen? Nem fél a legfőbb ügyésztől, hogy eljárást indít ellene? (Ne nevess, ez most komoly!) Lékó Sándor ■

Next