Aszód - Aszódi Tükör, 1993 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

m 2 ASZÓDI ,, Szomszédvárak ’ ’ DOMONY A Galga középső folyásánál, a víz jobb partján települt az eredetileg egyutcás falu. Az utóbbi időben a település jelentős kiterjedésű új részekkel bővült. Területe 2180 hektár, lakóinak száma 1839 fő (1993. januári adat­). Neve puszta személynévből alakult magyar névadással. A latin Damianus névből származó Damján-Demjén személynév­nek a változata. Elsősorban a Galga és az Egres-patak völgyében összesen 14 régészeti lelőhelyet ismerünk. A legrégebbi rézkori. Figyelmet érdemel a kora bronzkori öntőminta töredéke (a Bajcsy-Zsi­­linszky út egyik kertjéből került elő), amely az egyik legrégebbi, amit megtaláltak a kutatók hazánkban. A Flóra-major területén egykor Árpád-kori földvár terült el. A középkori Domony az evangélikus templom körül helyezkedett el. A község első középkori említése “Damon” néven 1378-ból való. A XIV-XV. században és a XVI. század első felében a Pest vármegye közéletében is jelentős szerepet játszó köznemesi Do­­monyi család birtoka. A török megszállást követő években csupán néhány család tengette az életét, ám a század végére népessége jelentősen megnövekedett. 1559-ben 680 akcse a jövedelme és ekkor Sah­­bej bin Túrna tímár birtoka, 1580-ban 4095 akcse a jövedelme és Perváne bin Redzseb, a budai liva szeraszkerének a tímár birtoka. A tizenöt éves háború idején elnéptelenedett és puszta maradt az 1695—1696-os újratelepedésig. A betelepülő lakosság nagyobb része evangélikus szlovák, kisebb részben katolikus magyar. Az új telepesek közül négyen Jánosi János, ketten Bercsényi Miklós főgenerális seregében vitézkedtek az osztrákok ellen. A XVIII. század második harmadától több zsidó család is megtelepedett a községben. Súlyos csapást jelentett a lendületesen fejlődő falu népének az 1747. augusztus 15-én keletkezett tűzvész, amely a fél falut elpusztította. A földesurak (Beniczky Tamás, Rozsnyay János, Kandó Ist­ván) közül Kandó szerezte meg a falut a XVIII. század első harmadának a végén, ám még e században ismét több birtokos család osztozott a birtokon (Ónody, Abonyi, Veresmarty). 1848—49-ben 14 domonyi katona vitézkedett hazánk függet­lenségéért. A XIX. század végétől, egészen a XX. század közepéig a Segesváry és Domonyi (Brüll) család birtokában volt a falu határának jelentős része. A viszonylag kisebb számú önálló parasztgazdaságok mellett a felszabadulásig jelentős volt az uradalmakban dolgozó cselé­dek száma. A falu határának délnyugati szegletében, az Egres-patak mel­lett alakult ki Domonyvölgy külterület. A patak és a 30-as számú közút Gödöllő felé eső részében helyezkedett el a középkori oklevelekben említett Egerszeg falu. Megtalálták itt az egykori falu és templomának a maradványait. Nevét az égerfának és a szeglet, zug jelentésű “szög”-nek az összetételéből kapta. Elő­ször 1343-ban említették az oklevelek és akkor az Egerszegi család birtoka. A későbbiek folyamán a Vámossy és Aszalay családok birtokába került. Az egyenletes vízhozamú Egres-patakon a XVIII. és XIX. században, de még a XX. század első felében is több vízimalom működött. A XVII. századtól népesült be Domonyvölgy. Ma­napság kiránduló- és üdülőhely. Az Iklad és Aszód közötti határrészt egykor Ancsnak nevezték. Első okleveles említése 1394-ből való, de már ekkor puszta. Evangélikus templom. A templomot 1774 és 1777 között, a tornyot 1810-ben építették. Ez utóbbit 1848-ban emelték a mos­tani magasságra, Szupp József helyi birtokos pénzén. Végső for­máját az 1900-as, majd az 1935-ös renováláskor kapta. A falu központi terén, kertben álló, kereszt alaprajzú, egyetlen homlok­zati tornyos, romantikus stílusban átalakított késő barokk épület. A kisebb méretű vidéki templomoknál ritkán tapasztalható a ke­reszt alakú alaprajz. Az épületnek délnyugatra néző főbejárati oldala előtt áll a romantizáló, csúcsíves bejáratú keskeny torony. A hegyes toronysisak, valamint az egész tetőzet alatt húzódó lóhereívsoros párkányzat még jobban hangsúlyozza az épület romantikus ízlésű kiképzését, megjelenését. Belső terét ötszaka­szos csehsüveg-boltozat fedi, a kereszt alakú tér sarkaiban heve­dertartó, egyszerű, golyvázott párkánypillérek állnak. A berende­zésből, amely általában romantizáló, a középtér jobb sarkában álló barokk képekkel, árkádos, rozettás motívumokkal, angyalszob­rokkal díszített késő barokk szószéket érdemes kiemelni. Volt Ónody-, majd Segesváry-kastély, ma lakóház. Ónody Zsigmond építtette 1796-ban. Földszintes, szabadon álló késő barokk, téglalap alaprajzú épület, kis közép- és egy-egy nagyobb sarokrizalittal. Az épületet magas nyeregtető, a sarokrizalitokat manzárdtető borítja. A középrizalit fölötti timpanonban családi címert látunk. Lépcsők vezetnek a barokk záróköves kőkeretes bejárathoz. Az épület belsejében dongaboltozatos folyosóról nyíl­nak a donga- és csehsüveg-boltozatú helyiségek. Volt Domonyi-kastély, jelenleg szociális otthon. Földszintes, klasszicista, parkban álló épület. Főhomlokzatán egy-egy sarok­­rizalit, közöttük oszlopos tornác látható, toszkán oszlopokkal. A négylépcsős feljárat fölött egy háromszögű timpanont helyeztek el, családi címerrel. A faluban egykor még több nemesi kúria is létezett, ám ezeket az idők folyamán annyira átépítették, hogy jellegüket teljesen elvesztették. Élete alkonyán itt telepedett le Petrovics Tamás mészáros, Petőfi Sándor nagyatyja. Petrovics István is élt itt, domonyi tar­tózkodása idején tanulta ki — feltehetően Aszód mezővárosban —a mészáros mesterséget. Petrovics Tamás Domonyban halt meg 1817-ben, az itteni öreg temetőben nyugszik. Itt nyugszik Dapsy Sámuel, az 1848—49-es szabadságharc legendás, angol származású tábornokának, Guyon Richárdnak a szárnysegédje is. A falu szülötte Koren István (1805—1893), a neves pedagógus, aki 1834—1856 között az aszódi latin iskola tanára volt és ez idő alatt (1835—1838) Petőfit is tanította. A faluban született és nevelkedett korunk neves filmművésze, Huszárik Zoltán (1931—1981). A fiatalon elhunyt művészt szü­lőfalujában temették el. A domonyvölgyi üdülőkörzet sok ember számára nyújt kelle­mes kikapcsolódást. Sokan a hobbikertekben tevékenykednek, mások szívesen keresik fel a 30-as műúthoz közel fekvő első tavat, ahol szabad strandot létesített az aszódi tanács. A második tó az Aszódi Horgász Egyesület kezelésében van. A jól telepített tavat a gazdag zsákmányban reménykedő vándorhorgászok keresik fel szívesen. Asztalos István

Next