Aszód - Aszódi Tükör, 2023 (35. évfolyam, 2-6. szám)
2023-02-01 / 2. szám
HELYTÖRTÉNET A KULTÚRA DICSÉRETE A magyar kultúra napját 1989. január 22. óta ünnepeljük, emlékezve az 1823- as esztendőre, amikor ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Hymnus kéziratát, amely azóta nemzetünk egyik legfontosabb jelképévé vált. A mű befejezésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Országgyűlés hivatalosan is állami emléknappá nyilvánította a magyar kultúra napját. Az eseményt Aszódon is egy különleges múltbéli emlék tette igazán ünnepivé, egy 1712-es berlini kiadású tankönyv a Rethorica latina, amely nemrégiben került elő a VSZC Petőfi Sándor Műszaki Technikum, Gimnázium és Kollégiumból Juhász Edit könyvtáros munkájának köszönhetően. Az épület a múlt század közepéig az evangélikus iskola otthonául szolgált, így történhetett, hogy néhány, a háborút túlélt tárgyi emlékkel együtt, ez az értékes ritkaság is ott elrejtőzve várta további sorsát. A könyvet Hajnóczy Sámuel, egykori evangélikus lelkész adta a fiának, Józsefnek, segítségül a tanulmányaihoz. Minderről a könyv belső borítójára írt nevük tanúskodik, amely mellett még egy buzdító latin nyelvű idézet is áll: „Omnia conando docilis sollertia vincit” - magyarul „A szorgalom és a tapasztalat minden nehézséget legyőz.” Hajnóczy József távoztával a mindenkori lelkész, majd később az evangélikus iskola tanári könyvtárába került. Az ünnepségen a fellelő intézmény igazgatónője, Holló Krisztina az Aszódi Integrált Kulturális Intézménynek adományozta, és a későbbiekben a múzeum gyűjteményét gyarapítja majd. Dr. Pénzes Tiborc Szabolcs polgármester ünnepi beszédében kiemelte a kultúra alapvető fontosságát és összetartó erejét: - A kultúra, ami a nyelv, a hagyomány, a művészet, az irodalom, a zene, a jog, a szimbólumok és a normák összessége, jelenti nemzetünk közösségének kötőanyagát. A himnusz pedig mindennek az esszenciája, hiszen egyszerre nyelv, irodalom és zene, szimbólum és normarendszer. Két évszázad óta minden magyar ember identitását meghatározó szöveg, melynek első versszaka Erkel Ferenc megzenésítésében és Dohnányi Ernő átdolgozásában minden fontos nemzeti eseményünk előtt vagy után felhangzik, lelkesítve a magyarságot szabadságküzdelmeiben és nemzeti ünnepeinken. Ez a szöveg összefogja a magyarságot - nem véletlen, hogy csak az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot követő időkben és a Rákosi-diktatúrában nem vették jó néven az elhangzását. Hogy mennyire erős népünk ragaszkodása a himnuszhoz, jól mutatja az, hogy bár Rákosiék, akiknek roppantmód szúrta a szemét az Isten áldd meg a magyart, szerettek volna új himnuszt íratni, a tervük azonban már a szóba jöhető művészek ellenállásán megbukott, így az 1950-es években is maradt a régi himnusz, de csak zenekari változatban, szöveg nélkül, úgymond „értéksemlegesen”. De a Hymnus nem az értéksemlegességről szól, hanem a mi őszinte történetünkről, büszkeségünkről, dicsőségünkről, gyarlóságainkról, hibáinkról, s mindezekkel együtt az Istenbe és a jövőbe vetett hitünkről. Ezek az érzések tükröződnek vissza a mai napig az olimpiai dobogó tetején álló sportolóink vagy egy-egy sportesemény himnuszt éneklő szurkolóinak arcán. Pontosan az értékfelmutatás az, ami miatt Kölcsey költeménye időtálló maradt, s a mai napig egyesíti mindazokat, akik azonosulnak mondandójával. Az ünnepség a Podmaniczky Alapfokú Művészeti Iskola növendékeinek és tanárainak előadásával folytatódott. A fellépők (zárójelben felkészítő tanáruk): Vellai Ferenc - tárogató (Gera Attila), Gyalus Noémi, Tóth Letícia, Sághy Balázs Boldizsár, Nemecz-Ézsiás Liliána és Mátyás Kristóf, a Podmaniczky AMI és a bagi Muharay Elemér Népi Együttes díjnyertes táncosai (ifj. Rónai Lajos); Csesznik Regina - cselló (Kovácsné Hutai Ágnes), akit zongorán kísért Vargáné Tari Aranka; Pölös Marton Gergely István - zongora (Bagi Annamária); Maszlag Benedek, Nagy Gergely, Egervári András és Bencze Mátyás - vonós hangszerek (Bencze Mátyás egyúttal a három növendék felkészítője is volt).