Aszód - Aszódi Tükör, 2023 (35. évfolyam, 2-6. szám)

2023-02-01 / 2. szám

HELYTÖRTÉNET A KULTÚRA DICSÉRETE A magyar kultúra napját 1989. január 22. óta ünnepeljük, emlékezve az 1823- as esztendőre, amikor ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Hymnus kéziratát, amely azóta nemzetünk egyik legfontosabb jelképévé vált. A mű befe­jezésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Országgyűlés hivatalosan is állami emléknappá nyilvánította a ma­gyar kultúra napját. Az eseményt Aszódon is egy különleges múltbéli emlék tette igazán ünnepivé, egy 1712-es berlini kiadású tankönyv a Rethorica latina, amely nemrégiben ke­rült elő a VSZC Petőfi Sándor Műszaki Technikum, Gimnázium és Kollégium­ból Juhász Edit könyvtáros munkájának köszönhetően. Az épület a múlt század közepéig az evangélikus iskola otthonául szolgált, így történhetett, hogy néhány, a hábo­rút túlélt tárgyi emlékkel együtt, ez az értékes ritkaság is ott elrejtőzve vár­ta további sorsát. A könyvet Hajnóczy Sámuel, egykori evangélikus lelkész adta a fiának, Józsefnek, segítségül a tanulmá­nyaihoz. Minderről a könyv belső borító­jára írt nevük tanúskodik, amely mellett még egy buzdító latin nyelvű idézet is áll: „Omnia conando docilis sollertia vincit” - magyarul „A szorgalom és a tapaszta­lat minden nehézséget legyőz.” Hajnóczy József távoztával a mindenkori lelkész, majd később az evangélikus isko­la tanári könyvtárába került. Az ünnep­ségen a fellelő intézmény igazgatónője, Holló Krisztina az Aszódi Integrált Kul­turális Intézménynek adományozta, és a későbbiekben a múzeum gyűjteményét gyarapítja majd. Dr. Pénzes Tiborc Szabolcs polgármester ünnepi beszédében kiemelte a kultúra alapvető fontosságát és összetartó erejét: - A kultúra, ami a nyelv, a hagyomány, a művészet, az irodalom, a zene, a jog, a szimbólumok és a normák összessé­ge, jelenti nemzetünk közösségének kö­tőanyagát. A himnusz pedig mindennek az esszenciája, hiszen egyszerre nyelv, irodalom és zene, szimbólum és nor­marendszer. Két évszázad óta minden magyar ember identitását meghatáro­zó szöveg, melynek első versszaka Erkel Ferenc megzenésítésében és Dohnányi Ernő átdolgozásában minden fontos nemzeti eseményünk előtt vagy után felhangzik, lelkesítve a magyarságot szabadságküzdelmeiben és nemzeti ün­nepeinken. Ez a szöveg összefogja a ma­gyarságot - nem véletlen, hogy csak az 1848/49-es forradalmat és szabadsághar­cot követő időkben és a Rákosi-diktatúrá­­ban nem vették jó néven az elhangzását. Hogy mennyire erős népünk ragaszkodá­sa a himnuszhoz, jól mutatja az, hogy bár Rákosiék, akiknek roppantmód szúrta a szemét az Isten áldd meg a magyart, sze­rettek volna új himnuszt íratni, a tervük azonban már a szóba jöhető művészek ellenállásán megbukott, így az 1950-es években is maradt a régi himnusz, de csak zenekari változatban, szöveg nél­kül, úgymond „értéksemlegesen”. De a Hymnus nem az értéksemlegességről szól, hanem a mi őszinte történetünkről, büszkeségünkről, dicsőségünkről, gyar­lóságainkról, hibáinkról, s mindezekkel együtt az Istenbe és a jövőbe vetett hi­tünkről. Ezek az érzések tükröződnek vissza a mai napig az olimpiai dobogó te­tején álló sportolóink vagy egy-egy spor­tesemény himnuszt éneklő szurkolóinak arcán. Pontosan az értékfelmutatás az, ami miatt Kölcsey költeménye időtálló maradt, s a mai napig egyesíti mindazo­kat, akik azonosulnak mondandójával. Az ünnepség a Podmaniczky Alapfo­kú Művészeti Iskola növendékeinek és tanárainak előadásával folytatódott. A fellépők (zárójelben felkészítő tanáruk): Vellai Ferenc - tárogató (Gera Atti­la), Gyalus Noémi, Tóth Letícia, Sághy Balázs Boldizsár, Nemecz-Ézsiás Liliána és Mátyás Kristóf, a Podmaniczky AMI és a bagi Muharay Elemér Népi Együt­tes díjnyertes táncosai (ifj. Rónai Lajos); Csesznik Regina - cselló (Kovácsné Hu­tai Ágnes), akit zongorán kísért Vargáné Tari Aranka; Pölös­ Marton Gergely Ist­ván - zongora (Bagi Annamária); Masz­lag Benedek, Nagy Gergely, Egervári András és Bencze Mátyás - vonós hang­szerek (Bencze Mátyás egyúttal a három növendék felkészítője is volt).

Next