Balassagyarmat - Ipoly, 1989. április-június (1. évfolyam, 1-3. szám)
1989-04-27 / 1. szám
smtm rá Új lapot, egy független helyi újságot tart a kezében az Olvasó. Az 1989-es év télutóján-tavasz elején, március 13-án, alig valamivel több mint egy tucat gyarmati és a város környékén élő polgár megalakította az Ipoly Hírügynökséget. A Hírügynökség célja, hogy „nyilvánosságot biztosít _ t>A son Balassagyarmat és a város természetes vonzáskörzete életének, fórumot teremtsen különböző nézeteknek és (y~~^ véleményeknek". A cél felé vezető út első állomása az Ipoly című független újság.—* Szándékaink szerint az Ipoly nem lesz egyetlen szervezet vagy ideológia szócsöve sem. Az Ipoly az Állampolgárok lapja kíván lenni. Ha kell, szervezetek és ideológiák ellenében is. Nem szeretnénk a provincializmus hibájába esni. De ugyanúgy nem szeretnénk elszakadni a tájtól, ahol élünk. A névválasztással ezt is jelezni szerettük volna. Hiszen az Ipoly nem Magyarországon ered,két állam határán fut, megérkezik hozzánk, majd a Dunába ömlik, s így vize, és amit a víz magával sodor, a tengereken át a világóceánba jut. . . . . , M—3 Lapunk esély a szellemi rabszolgaság évtizedek óta fennálló intézményének lerombolásához. írásaival bárki az IQ Ipoly munkatársa lehet. Ha valaki úgy érzi, van mondanivalója mások számára, szüksége van a nyilvánosság segít T7SSségére, keressen meg bennünket. Bátran ragadjon tollat, nincs tabutéma. Közléseinknek csak az ember természetes erkölcsi érzéke emelhet gátat. Ellenforradalom vagy sem? MAJD AZ OROSZOK MEGMONDJÁK Már megmondták. Magyar Hírlap, 1989. február 18. 2. oldal: „A TASSZ az MSZMP KB üléséről (MTI, TASSZ) ... Alekszandr Kondrasov, a TASSZ hírügynökség politikai szemleírója szerint „... Objektív, szigorúan dokumentált módszerekkel kell minden oldalról megvilágítani: az SZKP huszadik kongresszusa után kibontakozó demokratizálási folyamat időszakában milyen okok késztették a szovjet vezetést olyan végső lépésre, mint amilyen a katonai erő alkalmazása volt Magyarországon az ellenforradalom megelőzésére." Az utolsó három szó, „az ellenforradalom megelőzésére", azt mutatja, hogy Kondrasov által kifejtett álláspontot képviselők szerint Magyarországon 1956-ban nem volt ellenforradalom. Lehet (elképzelhető, minden elképzelhető), hogy a szovjet beavatkozás nélkül ellenforradalomba torkollottak volna az események. Az is lehet azonban, hogy nem. Kondrasov szavaiból az vehető ki, hogy a szovjet fegyverek nem ellenforradalmat vertek le, hanem egy olyan folyamatot szakítottak meg, melyről az akkori vezetés nyilvánosan úgy döntött, hogy az ellenforradalom irányába tart. ÜZENET A LIFTBŐL AZ ÜNNEP Egész éjszaka le sem hunyta a szemét. Idegesen forgolódott az ágyában. Valami ismeretlen türelmetlenség kínozta már napok óta. Túl szeretett volna lenni az egészen minél előbb. Sokat gondolkodott, és arra a következtetésre jutott, hogy irtózik a váratlan dolgoktól. Nem volt kellemes a maga számára ez a felismerés, hiszen napi munkája során számtalanszor került már váratlan helyzetekbe. Nem maga a tény bántotta igazán, hanem az ezzel járó következmények. Eddig minden egyszerű volt, tiszta, szinte éterien átlátszó. Most az utóbbi hónapokban, hetekben minden zavaros, kusza lett. A fekete és a fehér, az igenek és a nemek közötti különbségek eltünedezőben voltak, kiismerhetelenné vált a helyzet számára. Szinte beleizzadt saját gondolataiba. - Bezzeg a régi szép időkben! Amikor minden világos volt, egyértelmű, és a mechanizmus hibátlanul működött. Ő és a többiek még ellenálltak, de érezte, tudta már nem tarthat sokáig ez a tudathasadásos állapot. A mai nap sok mindenre választ ad - ez az egy volt, amiben még bízott! Gyorsan felkelt az ágyból, megmosakodott, aztán rutinszerűen felöltözött. A tükör előtt állva megigazította a sapkáját, majd egy gyors mozdulattal feltűzte az előző este készített nemzetiszínű kokárdát. A gumibotot és a könnygázsprayt már csak megszokásból vitte magával. - ÓZ 1 Április 4-ről szóljon az ének...? Talán mégse arról, bár ki-ki ünnepelhesse a maga jeles napjait, de április 4-e ne legyen magyar állami ünnep. Se április 4-e, se április 13-a, mert az uj magyar állam, a demokrácia 1945 tavaszánál jóval korábban, 1944. december 21-én született. Ekkor alakult meg Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés a felszabadított területeken élő magyar nép akaratából. Ez a nemzetgyűlés alakította az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, megkötötte a fegyverszüneti szerződést, elfogadta az első demokratikus törvényeinket. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Rákosi-rendszer mégsem december 21-ét választotta, hanem április 4-ét ajándékozta 1950-ben „legnagyobb nemzeti ünnepünkül". (Akkora már voltak legnagyobb vezéreink - Sztálin és Rákosi - kineveztetett legnagyobb költőnknek szegény József Attila, nem hiányozhatott április 4-e sem november 7-e mellől a legek sorában.) 1944. december 21-én a Magyar Kommunista Párt még azokkal a szövetséges pártokkal,politikusokkal együtt hirdette meg a magyar újjászületést, az ország újjáépítését és a demokráciát, akiktől és amikről hallani sem akart 1950-re a jogutód Magyar Dolgozók Pártja. A nép bölcs vezére és tanítója úgy gondolta, hogy kilencmillió magyar „reakciósnak" ne legyen saját ünnepe, ezért nekünk adta április 4-ét december 21-e helyett, a fenyőfaünnepet a karácsony helyett, az új kenyér és az „alkotmány" ünnepét államalapító Szent Istvánunk augusztus 20-i ünnepe helyett. Rákosi azóta, szerencsénkre, rég halott, a szellemét mégsem sikerült gyökerestől kiirtani, különösen nem az ünnepnaptárból! Mi mással magyarázhatnánk április 4-e ünneplését 1989-ben, harminchárom évvel Rákosi bukása, egy évvel Kádár János visszavonulása után? A szovjet történelemtankönyvek is Magyarország megszállását (okkupácijá Vengriji) említik a felszabadítás helyett. Mi még mindig pápábbak vagyunk a pápánál? Azok a szövetséges „testvérországok" , amelyek akkoriban Magyarországgal együtt szerepeltek a legyőzöttek között, egyáltalán nem követik a példánkat, nem ünnepeltetik végleges katonai vereségük dátumát. Helyettük Romániában augusztus 23-át, az átállás napját, az NDK-ban október 7-ét, az államalapítás évfordulóját emelik ki a mindennapok sorából. Jugoszlávia nemzeti ünnepe november 29. az 1943-as antifasiszta nemzetgyűlés évfodulója, Bulgáriáé szeptember 9-e, a szófiai felkelés napja, Csehszlovákiáé május 9-e, a prágai felkelés, Lengyelországé július 22, a lublini demokratikus kormányalakítás emlékére. Magyarországgal a saját kormánya harminckilenc év óta a katonai vereséget és Nemesmedvest ünnepelteti. Meddig még? - kérdezzük. A magyar demokratikus mozgalmaknak régóta kialakult az elképzelése tavaszi és őszi nagy nemzeti ünnepeinkről: április 4-e előtt mintegy húsz nappal, november 7-e előtt két héttel akarunk koszorúzni a magyar hősök, szabadságharcosok emlékműveinél. Áprils 4-én helyezte el ki-ki az őszinte megbecsülés virágait a csillagos, cirill betűs katonasírokra, de állami ünnep december 21-e legyen. Bilecz Endre