Balassagyarmat - Ipoly, 1989. április-június (1. évfolyam, 1-3. szám)

1989-04-27 / 1. szám

smtm r­á Új lapot, egy független helyi újságot tart a kezében az Olvasó. Az 1989-es év télutóján-tavasz elején, március 13-án, alig valamivel több mint egy tucat gyarmati és a város környékén élő polgár megalakította az Ipoly Hírügynökséget. A Hírügynökség célja, hogy „nyilvánosságot biztosít­ _ t>A son Balassagyarmat és a város természetes vonzáskörzete életének, fórumot teremtsen különböző nézeteknek és (y~~^ véleményeknek". A cél felé vezető út első állomása az Ipoly című független újság.­­—* Szándékaink szerint az Ipoly nem lesz egyetlen szervezet vagy ideológia szócsöve sem. Az Ipoly az Állampol­gárok lapja kíván lenni. Ha kell, szervezetek és ideológiák ellenében is. Nem szeretnénk a provincializmus hibájába esni. De ugyanúgy nem szeretnénk elszakadni a tájtól, ahol élünk. A névválasztással ezt is jelezni szerettük volna. Hiszen az Ipoly nem Magyarországon ered,­­két állam határán fut, megérkezik hozzánk, majd a Dunába ömlik, s így vize, és amit a víz magával sodor, a tengereken át a világóceánba jut. . . . . , M­—3 Lapunk esély a szellemi rabszolgaság évtizedek óta fennálló intézményének lerombolásához. írásaival bárki az IQ Ipoly munkatársa lehet. Ha valaki úgy érzi, van mondanivalója mások számára,­ szüksége van a nyilvánosság segít­ T7SS­­­ségére, keressen meg bennünket. Bátran ragadjon tollat, nincs tabutéma. Közléseinknek csak az ember természe­tes erkölcsi érzéke emelhet gátat. Ellenforradalom vagy sem? MAJD AZ OROSZOK MEGMONDJÁK Már megmondták. Magyar Hírlap, 1989. február 18. 2. oldal: „A TASSZ az MSZMP KB üléséről (MTI, TASSZ) ... Alekszandr Kondrasov, a TASSZ hírügynökség politikai szemleírója­ szerint „... Objektív, szigorúan dokumentált mód­szerekkel kell minden oldalról megvilágítani: az SZKP huszadik kongresszusa után kibontakozó demokratizálási folyamat idősza­kában milyen okok késztették a szovjet vezetést olyan végső lé­pésre, mint amilyen a katonai erő alkalmazása volt Magyarorszá­gon az ellenforradalom megelőzésére." Az utolsó három szó, „az ellenforradalom megelőzésére", azt mutatja, hogy Kondrasov által kifejtett álláspontot képviselők szerint Magyarországon 1956-ban nem volt ellenforradalom. Lehet (elképzelhető, minden elképzelhető), hogy a szovjet be­avatkozás nélkül ellenforradalomba torkollottak volna az esemé­nyek. Az is lehet azonban, hogy nem. Kondrasov szavaiból az vehető ki, hogy a szovjet fegyverek nem ellenforradalmat vertek le, hanem egy olyan folyamatot szakítottak meg, melyről az ak­kori vezetés nyilvánosan úgy döntött, hogy az ellenforradalom irányába tart. ÜZENET A LIFTBŐL AZ ÜNNEP Egész éjszaka le sem hunyta a szemét. Idegesen forgolódott az ágyában. Valami ismeretlen türelmetlenség kínozta már napok óta. Túl szeretett volna lenni az egészen minél előbb. Sokat gondolkodott, és arra a következtetésre jutott, hogy irtózik a váratlan dolgoktól. Nem volt kellemes a maga számára ez a felismerés, hiszen napi munkája során számtalanszor került már váratlan helyzetekbe. Nem maga a tény bántotta igazán, hanem az ezzel járó következmények. Eddig minden egyszerű volt, tiszta, szinte éterien átlátszó. Most az utóbbi hónapokban, hetekben minden zavaros, kusza lett. A fekete és a fehér, az igenek és a nemek közötti különb­ségek eltünedezőben voltak, kiismerhetelenné vált a helyzet szá­mára. Szinte beleizzadt saját gondolataiba. - Bezzeg a régi szép időkben! Amikor minden világos volt, egyértelmű, és a mechaniz­mus hibátlanul működött. Ő és a többiek még ellenálltak, de érezte, tudta már nem tarthat sokáig ez a tudathasadásos álla­pot. A mai nap sok mindenre választ ad - ez az egy volt, ami­ben még bízott! Gyorsan felkelt az ágyból, megmosakodott, aztán rutinszerűen felöltözött. A tükör előtt állva megigazította a sapkáját, majd egy gyors mozdulattal feltűzte az előző este készített nemzeti­színű kokárdát.­­ A gumibotot és a könnygázsprayt már csak megszokásból vitte magával. - ÓZ­­ 1 Április 4-ről szóljon az ének...? Talán mégse arról, bár ki-ki ünnepelhesse a maga jeles nap­jait, de április 4-e ne legyen magyar állami ünnep. Se április 4-e, se április 13-a, mert az uj magyar állam, a demokrácia 1945 tavaszánál jóval korábban, 1944. december 21-én született. Ekkor alakult meg Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés a felszabadított területeken élő magyar nép akara­tából. Ez a nemzetgyűlés alakította az Ideiglenes Nemzeti Kor­mányt, megkötötte a fegyverszüneti szerződést, elfogadta az első demokratikus törvényeinket. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Rá­­kosi-rendszer mégsem december 21-ét választotta, hanem április 4-ét ajándékozta 1950-ben „legnagyobb nemzeti ünnepünkül". (Ak­kora már voltak legnagyobb vezéreink - Sztálin és Rákosi - kine­veztetett legnagyobb költőnknek szegény József Attila, nem hiá­nyozhatott április 4-e sem november 7-e mellől a legek sorában.) 1944. december 21-én a Magyar Kommunista Párt még azokkal a szövetséges pártokkal,politikusokkal együtt hirdette meg a magyar újjászületést, az ország újjáépítését és a demokráciát, akiktől és amikről hallani sem akart 1950-re a jogutód Magyar Dolgozók Pártja. A nép bölcs vezére és tanítója úgy gondolta, hogy kilenc­millió magyar „reakciósnak" ne legyen saját ünnepe, ezért nekünk adta április 4-ét december 21-e helyett, a fenyőfaünnepet a ka­rácsony helyett, az új kenyér és az „alkotmány" ünnepét állam­­alapító Szent Istvánunk augusztus 20-i ünnepe helyett. Rákosi azóta, szerencsénkre, rég halott, a szellemét mégsem sikerült gyökerestől kiirtani, különösen nem az ünnepnaptárból! Mi mással magyarázhatnánk április 4-e ünneplését 1989-ben, harminchárom évvel Rákosi bukása, egy évvel Kádár János visszavonulása után? A szovjet történelemtankönyvek is Magyarország megszállását (okkupácijá Vengriji) említik a felszabadítás helyett. Mi még min­dig pápábbak vagyunk a pápánál? Azok a szövetséges „testvér­országok" , amelyek akkoriban Magyarországgal együtt szerepeltek a legyőzöttek között, egyáltalán nem követik a példánkat, nem ünnepeltetik végleges katonai vereségük dátumát. Helyettük Romániában augusztus 23-át, az átállás napját, az NDK-ban ok­tóber 7-ét, az államalapítás évfordulóját emelik ki a mindennapok sorából. Jugoszlávia nemzeti ünnepe november 29. az 1943-as antifasiszta nemzetgyűlés évfodulója, Bulgáriáé szeptember 9-e, a szófiai felkelés napja, Csehszlovákiáé május 9-e, a prágai felke­lés, Lengyelországé július 22, a lublini demokratikus kormányala­kítás emlékére. Magyarországgal a saját kormánya harminckilenc év óta a katonai vereséget és Nemesmedvest ünnepelteti. Meddig még? - kérdezzük. A magyar demokratikus mozgalmaknak régóta kialakult az el­képzelése tavaszi és őszi nagy nemzeti ünnepeinkről: április 4-e előtt mintegy húsz nappal, november 7-e előtt két héttel akarunk koszorúzni a magyar hősök, szabadságharcosok emlékműveinél. Áprils 4-én helyezte el ki-ki az őszinte megbecsülés virágait a csillagos, cirill betűs katonasírokra, de állami ünnep december 21-e legyen. Bilecz Endre

Next