Bugyi - Lakossági Tájékoztató, 2003 (10. évfolyam, 1-11. szám)

2003-02-01 / 1. szám

y^BUGYI NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK KIADVÁNYA^ REFLEKTORFÉNYBEN A MAGYAR KULTÚRA A Magyar Kultúra Napján Bugyi községben az idén rangos eseményekkel hívtuk fel a figyelmet értékeink védelmére, min­dannyiunk felelősségére. Délelőtt a Beleznay kastély falán elhe­lyezett emléktábla koszorúítási ünnepségén Lakatos Emil tanár úr mondott beszédet. Emlékek és gondolatok teltetés, hogy az emlékekről beszéljek a mai ünnepen. Akkor a tantestület legfiatalabb tagja voltam, ma pedig úgy tűnik, a legidősebb vagyok a mezőnyben. Nincs márt velünk Ko­vács József, a Bugyi helytörténeti ku­tatás motorja, megszállottja, elindító­ja, aki az emléktábla állítást kezdemé­nyezte. Jakab Dezső doktor úr sincs már közöttünk, aki a Hazafias Népfront vezetőjeként támogatta az akciót, s az ünnepi beszédet tar­totta 1972 december 6-án. Nem volt divat azokban a napokban gró­fok, bárók korszakára emlékezni, sőt nevüket kiejteni is tiltotta a po­litikai szűklátókörűség. A maga módján bátor tettnek, figyelem­keltőnek szántuk ezt a napot, ne feledjük múltunk létező értékeit, sőt büszkén építsünk rá! A Magyar Írószövetséget Bede Anna költőnő képviselte, illetve az ő vendégeként megjelent körünkben a magyar irodalmat egész életé­ben fordító és a bulgárokkal megismertető Gencso Hrisztozov, aki 2002. novemberében Bethlen Gábor díjat vett át a budapesti Széche­nyi Könyvtár dísztermében életművéért, őt akkor Jankov Milán (bá­csi) fogadta, de hol van már Milán bácsi is? Magam úgy kerültem a táblaavatók társaságába, hogy egy rövid részletet olvastam fel Kazinczy: Pályám emlékezete című művéből, és az énekkar dalcsokrát kísértem gitárral. De miért is állítottuk az emléktáblát, s miért pont december 6-án? Kazinczy emlékirataiból kiderül, hogy 200 évvel korábban, vagy­is 1772 december 6-án, Miklós napon Ferenc és Dénes a két Ka­zinczy fiú, édesapjuk és a sárospataki professzorok ötletéből, egy tanáruk társaságában személyesen köszöntötték Beleznay Miklós generálist névnapja alkalmából, egyúttal megköszönve nagylelkű támogatá­sát (5000 rénes forint) a kollégium bővítésére. De szóljanak itt, mint egykoron Kazinczy szavai az emlékiratok­ból: „Tizenkettő után bevezette­ti nk. Komjáthy (kísérő tanáruk ) lebegő, prémes, fekete mente­A Magyar Kultúra Napján elhangzott be­széd lejegyzett válto­zata Kedves egybegyűl­tek, felnőttek, gyere­kek! 30 évvel ezelőtt egy emléktáblát avat­tunk a Beleznay kas­tély falán. Mivel az akkoriak közül töb­ben elmentek azóta, engem ért a megtisz­ben, bársonyos, lapos övvel elől menő, képviselői méltósá­ga teljes érzetében, mi­után a zöld lebegő mentében, zöld dolmányban, nyuszttal és ezüsttel, s pipacsszín nadrág­ban piciny karddal. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next