Bugyi - Lakossági Tájékoztató, 2003 (10. évfolyam, 1-11. szám)
2003-02-01 / 1. szám
y^BUGYI NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK KIADVÁNYA^ REFLEKTORFÉNYBEN A MAGYAR KULTÚRA A Magyar Kultúra Napján Bugyi községben az idén rangos eseményekkel hívtuk fel a figyelmet értékeink védelmére, mindannyiunk felelősségére. Délelőtt a Beleznay kastély falán elhelyezett emléktábla koszorúítási ünnepségén Lakatos Emil tanár úr mondott beszédet. Emlékek és gondolatok teltetés, hogy az emlékekről beszéljek a mai ünnepen. Akkor a tantestület legfiatalabb tagja voltam, ma pedig úgy tűnik, a legidősebb vagyok a mezőnyben. Nincs márt velünk Kovács József, a Bugyi helytörténeti kutatás motorja, megszállottja, elindítója, aki az emléktábla állítást kezdeményezte. Jakab Dezső doktor úr sincs már közöttünk, aki a Hazafias Népfront vezetőjeként támogatta az akciót, s az ünnepi beszédet tartotta 1972 december 6-án. Nem volt divat azokban a napokban grófok, bárók korszakára emlékezni, sőt nevüket kiejteni is tiltotta a politikai szűklátókörűség. A maga módján bátor tettnek, figyelemkeltőnek szántuk ezt a napot, ne feledjük múltunk létező értékeit, sőt büszkén építsünk rá! A Magyar Írószövetséget Bede Anna költőnő képviselte, illetve az ő vendégeként megjelent körünkben a magyar irodalmat egész életében fordító és a bulgárokkal megismertető Gencso Hrisztozov, aki 2002. novemberében Bethlen Gábor díjat vett át a budapesti Széchenyi Könyvtár dísztermében életművéért, őt akkor Jankov Milán (bácsi) fogadta, de hol van már Milán bácsi is? Magam úgy kerültem a táblaavatók társaságába, hogy egy rövid részletet olvastam fel Kazinczy: Pályám emlékezete című művéből, és az énekkar dalcsokrát kísértem gitárral. De miért is állítottuk az emléktáblát, s miért pont december 6-án? Kazinczy emlékirataiból kiderül, hogy 200 évvel korábban, vagyis 1772 december 6-án, Miklós napon Ferenc és Dénes a két Kazinczy fiú, édesapjuk és a sárospataki professzorok ötletéből, egy tanáruk társaságában személyesen köszöntötték Beleznay Miklós generálist névnapja alkalmából, egyúttal megköszönve nagylelkű támogatását (5000 rénes forint) a kollégium bővítésére. De szóljanak itt, mint egykoron Kazinczy szavai az emlékiratokból: „Tizenkettő után bevezetteti nk. Komjáthy (kísérő tanáruk ) lebegő, prémes, fekete menteA Magyar Kultúra Napján elhangzott beszéd lejegyzett változata Kedves egybegyűltek, felnőttek, gyerekek! 30 évvel ezelőtt egy emléktáblát avattunk a Beleznay kastély falán. Mivel az akkoriak közül többen elmentek azóta, engem ért a megtiszben, bársonyos, lapos övvel elől menő, képviselői méltósága teljes érzetében, miután a zöld lebegő mentében, zöld dolmányban, nyuszttal és ezüsttel, s pipacsszín nadrágban piciny karddal. (Folytatás a 2. oldalon.)