Cibakháza - Cibaki Hírek, 2012 (20. évfolyam, 1-12. szám)

2012-01-01 / 1. szám

2012. január CIBAKI HÍREK Karácsonyi ajándék Amikor elüti az óra az éjfélt, új remé­nyekkel, fogadalmakkal teli év veszi kez­detét. Minden évben vannak jó pillana­tok és nehéz időszakok. Nem lesz ez most sem másként, mint ahogy az előző évben is így volt. Az önkormányzat hosszú évek óta most először kezdi úgy az évet, hogy levegőhöz jutott, nem az év eleji pénzügyi nehézségekkel kell megküzdeni, hanem van idő egy pillanatra megállni, vissza­nézve értékelni a mögöttünk hagyott esz­tendőt és felkészülni az előttünk álló fel­adatokra. Az elmúlt év nem volt könnyű, súlyos megtakarítási intézkedésekkel ér­tük el, hogy kézben tartható legyen a költ­ségvetés. Év végére sokat javult a helyzet, már nyugodtabban készülődtünk az ünne­pekre, amikor december 23-án este meg­csörrent a telefon. Sági István országgyű­lési képviselő úr volt a vonal végén és arra kért vegyek elő tollat, papírt mert számo­kat fog mondani. Három számot mondott, amelyeket összeadva a hevenyészve elő­kapart papíroson 26 milliót kapunk. En­­­nyit kap Cibakháza a Kormánytól év vé­gén a gazdálkodás segítésére. Ennél szebb karácsonyi ajándékot önkormányzatunk még soha nem kapott. Hatalmas segít­ség ez, ennyi támogatást máskor két év alatt összesen sem kaptunk. Mindenkép­pen azt jelzi, hogy a kormány komolyan gondolja az önkormányzatok megsegíté­sét. A kapott támogatás összege nem csak számlák fizetésére, de tartalékok képzésé­re is elegendő. Sötét árnyékként vetül vi­szont az év kezdetére, a Nagyrév önkor­mányzatával kötött, rosszra fordult társu­lási kapcsolatunk. A körjegyzőséget si­került felszámolni január elsejével, de az oktatási társulás szeptemberig még fenn­marad. Ha a nagyrévi önkormányzat to­vábbra sem teljesíti kötelezettségét, akkor havi másfél millió forintunk úszik el rajta szeptemberig. Nagyrév jelenleg 27 millió Ft-tal tartozik Cibakházának, amit sajnos csak bírósági úton kényszeríthetünk ki. A 2012. év sajátossága lesz, hogy átmeneti év lesz. 2013-tól megalakul­nak a Járási Kormányhivatalok és szá­mos feladat elkerül az önkormányzatok­tól. A 2012. év nagyrészt még a 2011-es viszonyok szerint zajlik, de már érezzük a változást. Január 1. napjától elkerül az önkormányzattól az ivóvíz és szennyvíz szolgáltatás. Áprilistól több hatósági fel­adat, pl a szabálysértések is központosí­tásra kerülnek. Szeptembertől átveszi az állam a pedagógusokat, jövő januártól pe­dig az iskolákat is. Az önkormányzat pe­dig teszi a dolgát. Takarékosan célszerű­en. A lakossági terhek lényegesen nem változtak. Az ivóvíz és a szennyvíz szol­gáltatást már nem az önkormányzat vég­zi, ennek ellenére a díjakról még dönthe­tett, így azok nem emelkednek az inflá­ciót meghaladóan. A hulladékszállítási dí­jak 8%-kal emelkednek. Nem változnak a helyi adók, nem növekednek sem a vál­lalkozások, sem a magánszemélyek ter­hei és az ebek után sem kell ebrendészeti hozzájárulást fizetni. Bár a kiindulási fel­tételek kedvezőek, azért nincs illúziónk: nem lesz könnyű év a 2012-es. Bár néha kisüt fejünk fölött a nap, azért a világgaz­dasági válság földrengéseit naponta érez­hetjük a talpunk alatt. Mindez bizonytala­nabbá teszi a jövőt és óvatosságra int. Le­gyünk bizakodóak, hogy az új esztendő si­keres lesz, de soha ne feledkezzünk meg az óvatosságról. Ezen gondolatokkal kívánok minden Cibakházi Polgárnak, a Cibakházáról el­származottaknak sok erőt és kitartást. Kí­vánom, hogy a 2012-es évben legyen ré­szük boldogságban, egészségben és sze­­retetben. Boldog, Békés és Sikeres Új Esztendőt kívánok! Isten áldja Cibakhá­zát! Hegyes Zoltán polgármester Cselédsors, ahogyan egy cibakházi lány megélte és leírta, II. rész A GYEREKEK birodalma kü­lönben a Tisza-part. A falu alatt fűz­fák, akácfák sorakoznak a parton, a fák alatt nagyszárú bürök meg teme­tefű terem,­­ itt mulatoznak a gyere­kek koratavasztól késő őszig. A fiúk rablósdit játszanak, a kislányok meg főzőcskéznek a part oldalában, be­húzódva a fűzfák közé. Néha sike­rül egyik-másik kislánynak egy-egy krajcárt kapni, vagy éppen elcsenni otthonról, azon apró csillagcukorkát vásárolnak; a cukrot kimosott cipő­­krémes dobozokba rakják, vagy csa­lánlevelekbe pakolják, úgy hordoz­zák egymáshoz, ha egyik-másik kicsi mamánál éppen keresztelő van. Ha aztán a fiúk észreveszik, hogy a kislányoknál cukor található, mind­járt csatlakozni akarnak a játékhoz; a lányok persze nem igen engedik őket, erre a fiúk összerugdossák a játékai­kat. Ilyenkor nagy a vívás, a civako­­dás, aztán megint megbékélve játsza­nak tovább. A FALUVAL SZEMBEN, a Holt- Tisza túlsó partján, a bolgár kertészek földjei húzódnak,­­ az uraságtól bér­lik ezek a kertészek a jó partmenti földeket. A községben, miért, miért se, szerbeknek hiszik és szervek­nek mondják őket, hiába erősítgetik a ker­tészek, hogy ők bolgárok. Termelik a szép húsos, fehér „szervpaprikát”, így hát maguk is „szervek” marad­nak. Nem tehetnek mást, belenyugosz­nak rájuk adott nevükbe. Sokkal fon­tosabb nekik, hogy rengeteget keres­nek a gyönyörű paprikájukkal, a kel­káposztával, kalaládéval meg a többi főzelékfélékkel. Még a játszó gyere­kek képzeletét is izgatja, milyen gaz­dagok ezek a „szervek”. A kis Kati, nemhiába az öreg Örzse mellett be­letanult a mesélésbe, csudálatos dol­gokat tud mondani róluk. A többi kis­lány meg csak hallgatja.­­Tudtátok-e, mennyi aranyuk van a szerveknek? A mi Margitunk odajár hozzájuk napszámba, ő mondta, hogy mindnek egy kis bőrzacskó lóg a nya­kában, abba gyűjtik a sok aranypénzt. Margit jár velük a városba is, a piacra, aztán aki aranypénzt akar beváltani, ők beváltják mindig. Télen meg ha-

Next