Csenger - Csengeri Hírmondó, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Hangulatos város a határszélen Beszélgetés Makovecz Imrével Makovecz Imre építész nem vendégségbe jött a minap Csengerbe. A valamelyest már ide kötődők mosolyával nyugtázza, elégedett a Makona Kisszövetkezet által tervezett létesítmények kivitelezési munkáival, s mint hangsúlyozza — és ez az építőiparban manapság nagy szó! — a minőség is megfelel a tervezőasztalokon megálmodottaknak. Az egészségház befejező munkálatai jól haladnak (képünkön) külön öröm, hogy megmaradtak épségben a környező fák — s a művelődési centrum építése is ütemesen folyik. Elismerően szólt a kivitelező Költségvetési Üzem vezetőinek, dolgozóinak lelkismeretes, pontos munkájáról, valamint a polgármesteri hivatal vezető, munkatársainak gondos előkészítő és menedzselő tevékenységéről. Elszomorító összevisszaság A szintén általuk azóta már birtokba és tervezett, használatba vett szolgáltatóházról faggatom : □ Így képzelte el annak idején, mint ahogy most látható? — Alapvetően igen. Bár másképp illeszkedik majd a környezetébe, ha tovább épül az utcafront a városrendezési terv szerint. Egy dolog mellett azonban nem tudok szó nélkül elmenni. Terveinkben arról is gondoskodtunk, hogy az egyes szolgáltatók cégfelirata az épülethez, valamint a funkcióhoz is esztétikailag illeszkedő — jelen esetben fali festés — legyen. Most elszomorító összevisszaságot látok. □ Bár tudom, nem vendégségbe jött, mégis megkérdezem, hozott e magával valamit? — Nemrég fejeződött be Koós Károly Egyesülés (15 építészeti tervező társaság) tanácskozása, ahonnan néhány megszívlelendő gondolatot hoztam magammal, amelyeket Önökkel is szívesen megosztok. Az ott kikristályosodott vélemény szerint — melyet magam is képviseltem — tervezőirodáinknak nem csak szűken vett szakmai szempontok szerint kel szolgáltatásokat nyújtaniuk, hanem nem termelő jellegű, humánus célokat segítendő is. Önállóságra törekvés Ennek szellemében most arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a településeknek célszerű lenne egyesüléseket létrehozva védeni sajátos érdekeiket. A közeljövőben megszülető földtörvény magával hozza a pontos helyhatósági határok szemrevételezését, kijelölését — ehhez elő kell venni a régi kataszteri térképeket —, a határokon belüli területek gondos gazda módjára történő kezelésének igényét. Dacára annak, hogy manapság nagy divat az önállóságra törekvés, most mégis az összefogásra hívnám fel a figyelmet. Ez az egyesülés nagyjából a régi járásoknak megfelelő területeket ölelhetne át, s céljai között tájegység értékeinek megóvását, a tárgyi és szellemi hagyományainak megőrzését, az ott lakók valódi érdekeinek védelmét látom a legfontosabbaknak. Például ez a fajta tömörülés lehetne az a szervezeti forma — mert a megyére, mint közigazgatási erőre már nem számíthatunk —, amely felkészülhet a Szovjetunióból a világútlevél lehetősége miatt ránk zúduló emberáradat fogadására. Gondoljunk csak bele, hogy különösen egy határmenti tájon összezsúfolódó tömeg milyen sok problémát vethet fel, amiket önkormányzatonként megoldani lehetetlen lenne. így például az ilyen egyesülés jelölhetne ki előre férőhelyeket — megosztva a fenntartás teherviselését —, készülhetne fel az ilyen állapotokkal együtt járó ellátási, közbiztonsági, közegészségügyi és egyéb humanitárius feladatokra. Az önkormányzat szerepe Ezek természetesen csak tanácsok és még inkább figyelemfelhívás. Az egyesülésekben részt vevő önkormányzatoknak kell kialakítaniuk az együttműködés formáit, tartalmát. Mi szívesen és önzetlenül segítünk ebben. □ Tanácsait köszönjük. Bízunk benne, hogy azok közreadásával mi is hozzájárulunk ezen egyesülések létrejöttéhez. D. J. Polgármesterünk a megyei közgyűlésben December 5-én Mátészalkán, a körzet delegált képviselői tanácskozást tartottak arról, kiket válasszanak a megyei közgyűlésbe. Településcsoportunkat Apáti György polgármester képviseli majd, őt egyben a megyei közgyűlés elnökének és alelnökének jelölését előkészítő bizottságba is megválasztották. Csontot vetett fel az eke Helytörténeti tervek Már évek óta tervezi a Helytörténeti Múzeum, hogy a rég elpusztult Jánosi falu régészeti feltárása után sort kerít egy másik, szintén csak dűlőnév formájában fennmaradt egykori település ásatására. A Sanyikert nevű régi tulajdonosai közül határrész emlegették, hogy egykor többen szántás közben téglákat, emberi csontokat vetett fel az eke, még a negyvenes években is szekérszámra hordták haza a művelés közben előkerült téglákat. Mondták is mindig, hogy itt volt hajdanában Sanyifalu. Mint minden régi hagyománynak, ennek is van valóságos alapja. Molnár József történész, városunk neves szülöttének kutatásai alapján a korabeli oklevelekből az alábbi tények derültek ki: már 1360-ban említik Eghazassenye (Egyházassenye) néven, de már ezekben az években lassan elnéptelenedett, (a Senye szó egyébként hun királyi méltóságnév volt). Az évszázadok során, mivel az eredeti falunév értelmét vesztette, a nép száján Sanyifaluvá alakult. 1990. szeptember közepétől megindult az egykori település templomának régészeti feltárása, hogy ezzel újabb adalék szolgálja Csenger kialakulásának jobb megismerését. Az ásatásokat Varga Béla, a vajai múzeum igazgatója vezette, aki már jó ismerőse hiszen ő tárta fel városunknak, több éves munkával Jánosi falu templomát és temetőjét. Az ásatás első szakaszában két kutatóárokkal, Soprony Zoltán önzetlen melyben munkája sokat segített, meghatározódott a templom és a temető helye. Már ekkor találtunk egy ritkaságszámba menő lékelt koponyát. Ilyen az országban igen kevés van. E fajta sebészeti műtét egyértelműen a kereszténység előtti, tehát a pogány, honfoglaláskori időre vall. A lelet érdekességét éppen az hogy itt, a templom körül adja, viszont keresztény temető volt. A további kutatások folyamán még két ilyen lékelt koponyát találtunk. Az ásatások alatt több mint száz sír került feltárásra, és sok izgalmas dolgot árultak el. Szinte hihetetlen, hogy az akkor élt emberek fogazata szinte, kéthárom csontváztól eltekintve, tökéletesen hiánytalan, ép volt. Ez az Árpád-kor népességének táplálkozási szokásaira utal. Szokataln temetkezési módra vall az, hogy némely sírnál a fejhez szinte párnát tettek téglákból. Találtunk egy teljesen téglából kiépített sírt is. színűleg jelentős személyt Valótemethettek bele. Mi sem bizonyítja ezt, hogy a jelek szerint, ki is lett rabolva még a középkor folyamán, összegezve megállapítható, hogy igen korai, Árpád-kori település temetőjét és templomát találták meg. A sírok kelet-nyugati tájolásúak, elég szegényes leletanyaggal, bár ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a korai keresztény vallás nem engedte meg azt, hogy bármilyen eszközt, tárgyat helyezzenek az elhunyt mellé. Mindössze bronz fülbevalók kerültek elő, de feltételezhető, hogy ezek a leletek a magyar honfoglalást megérő korábbi avar lakosság jelenlétére utalnak. (Itt érdemes a kettős honfoglalásról elgondolkodni!) Az ásatások folyamán két, Árpád-kori pénzt találtunk 1080 tájáról, és ez a falu igen korai létét bizonyítja. Maga a templom nem mondható nagynak, kb. 4x10-es alapterületű, egyenes szentélyzáródású lehetett. Falaiból és alapjaiból szinte semmi nem maradt fent. Tovább kutatva a templom megépítését megelőző korszakokat, az altalajba beásott gödörnyomok, tűzhelymaradványok mindent kizáróan arra vallanak, hogy a középkori falu léte előtt már korábban is — pl. az őskorban — lakták ezt a helyet. Reméljük, már a jövő évben láthatja minden érdeklődő csengeri az itt kikerült leleteket. Fábián László Igényesség minden téren! Nem éppen épületes látvány a csengeri városközpontban a sáros buszok sorakozója. Jóllehet, tudjuk, hogy az elmúlt időszakban csapadékos hőjárási viszonyok közepette kellett dolgozni, de ez mégsem adhat felmentést az alól, hogy a tömegközlekedési járműveket viszonylag tisztán tartsák az üzemeltetők. Bizonyára felesleges utalni rá, hogy a tiszta autóbuszt látva az idegen pozitív képet alkot a városról. Hisz bármennyire furcsa, minden tárgy reklámozza a várost. (t. k.) Ady Endre születésnapjára Vers- és prózamondók versenye Csenger középiskolásai számára már 14 éve hagyomány, hogy az iskola névadója, Ady Endre születésnapja tiszteletére körzeti vers- és prózamondó vetélkedőt rendeznek. Az idei vetélkedőre november 29-én került sor. Az Ady Endre Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola meghívására eljöttek a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, a mátészalkai Gépészeti Szakközépiskola, a fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium, valamint az ugyancsak fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola tanulói. Most először határainkon túli vendégeket is üdvözölhetett a rendezők és résztvevők népes csapata: eljött küldöttségével az erdélyi Zilah városából a líceum magyar tagozata is. Egykor ebben az iskolában érettségizett Ady Endre. A vetélkedőn a hat iskolából összesen 20 versenyző indult. Az évenként változó kiírás szerint ez alkalommal egy ejőszaldón választott AdfcMover”napi mint egy erdélyi PioTVagy ljonc alkotásával" szenteltek a diákok. A bírálóbizottságot iskolánként egy-egy tanár alkotta. A színvonalas, mintegy háromórás verseny helyszínét a jófolásig megtöltőnik az eredendődők, akiknek pedig nem jítjtt hely, belső televíziós lánc septségével kísérhették figyelemmel az eseményeket. Végül álljon itt az első hat helyezett neve: 1. Lengyel Ágota (Mátészalka, Esze Tamás Gimnázium), 2. Czibere Erika (Csenger, Ady Endre Gimnázium), 3. Antal Ildikó (Zilah), 4. Juhász Mónika (Csenger, Ady Endre Gimnázium), 5. Pálinkás Zsuzsa (Fehérgyarmat Közgazdasági Szakközépiskola), 6. Major Fatime (Csenger, Ady Endre Gimnázium). (m. e.)