Csenger - Csengeri Hírmondó, 1995 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1995-10-01 / 10. szám

r-----------------------------------------"­ A­ forradalom emlékére Akkor, 39 éve egyek vol­tak azok a milliók, akik változást akartak, és egyek voltak azok az ezrek és tíz­ezrek, akik kivívták a for­radalmat. Most, 39 év után külön­­külön ünneplik a forradal­mat a különböző szerveze­tek úgy, hogy meg se je­lennek egymás megemlé­kezésein. Akkor, 1956. október 23-án, a forradalom esté­jén mindenki tudta, miért száll síkra: határozottan és világosan formálódtak ki a forradalom követelései és céljai.­­ Most, 1995 októberében, rendszerváltás hatodik évében azt látjuk, hogy a hatalom képviselői nem egyszer önmagukon belül is kiútkereső vitákat foly­tatnak. Akkor, az alulról újjá­épülő demokráciában lát­szott, hogy a döntések ró­lunk és velünk születnek. Most, a felülről kialakí­tott demokráciában gya­kori, hogy a döntések ró­lunk, de nélkülünk jönnek létre. Akkor, a forradalom gyorsan pergő napjaiban az ifjúság — benne az egyetemi fiatalság — tud­ta, hogy jövője van és tör­ténelmet csinál. Most, a rendszerváltás törvényes keretek között haladó éveiben az ifjúság mindinkább úgy érzi, hogy bizonytalan a jövője, amelynek kialakításában nem tud eléggé részt venni. De akkor tizenkét nap reménye, most már hat év bizonyossága, hogy a nem­zeti függetlenség és a sza­badság a záloga jelennek és jövőnek. Muraközi Emil V___________—■—- J Együtt — egymásért Szeptember 24-e, vasárnap. Református templomunk ősi falai között Pető István római katolikus lelkész hirdet igét; az áhítatot a kárpátaljai reformá­tus középiskolások versmondá­sa és karéneke is gazdagítja; dr. Arday András főorvos a test és a lélek gyógyításáról szól a gyülekezetnek. Különleges az alkalom: öku­menikus — vallásfelekezeteket egyesítő keresztyén (és keresz­tény) — istentisztelet ez. És különleges a hívők talál­kozása is: Csenger és környéke másfél száz mozgáskorlátozott­jának jó része, akik máskülön­ben nehezen jutnának el az Is­ten házába, ahová eljutni jól­lehet „a lélek kész, de a test erőtelen” — többüket is a nép­jóléti intézmény mikrobusza hozza-viszi ma. És ezért az al­kalomért hálát ad az egek Urának a mozgáskorlátozottak helyi szervezetének vezetője, Csernyi Bertalanná is. Jól tudja ő is, hogy mozgás­­korlátozottnak lenni, a mozgás­ban betegnek lenni nem csu­pán állapot: életforma az, ame­lyet vállalni kell. Vállalni — de nemcsak an­ (Folytatás a 2. oldalon) (CIKKÜNK A 3. OLDALON) (ÍRÁSUNK A 4. OLDALON) Nehéz kenyér öröksége Közeledés a középmezőnyhöz CSENGER ÉS A VÁROSKÖRNYÉK KÖZÉLETI HAVILAPJA VI. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ÁRA: 20.—FT 1995. OKTÓBER CSENGEM HÍRMONDÓ Bokor Árpád és Apáti Béla a Hősi emlékmű előtt Az 1956-os fForrad­allom emilék­e kötelez is A megemlékezés fókuszában a helyi események Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 39., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának 6. évfordulója tiszteletére ren­dezett ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött a művelődési köz­pont színháztermében. Kende János történész ün­nepi gondolatai elején a forra­dalom kisajátítása, mának szóló üzenet elferdítése ellen emelt szót. Nem kell teret engedni azoknak a véleményeknek, me­lyek szerint kizárólag jobbol­dali, konzervatív tartalmú lett volna a forradalom. Ez csak egy — nem igazán meghatározó — áramlat volt a többi között. Bibó István, Németh László, Déri Tibor és társaik, a Nagy Imre vezette kormány, és a jo­gaiban, a demokrácia gyakor­lásában korlátozott Magyarország nemzeti lakosság függet­lenségéért, a megsértett szuve­renitás visszaállításáért száll­tak síkra. A forradalom rövid időre nemzeti egységet terem­tett, mely máig példaként szol­gál, s ezért sem véletlen, hogy október 23-a lett új államunk születésnapja. Nem mindegy — hangsúlyoz­ta a szónok —, hogyan sáfár­kodnak a forradalom öröksé­gével a rendszerváltás kormá­nyai, s az sem, hogy hogyan készülünk helyünk elfoglalá­sára a XXI. század Európá­jában. Németh László „emelkedő nemzet”-nek nevezte 1956. no­vember 2-án Az ő és mások Magyarországot. lemmé nemesült mára történő­eszméi nyo­mán kell megőriznünk azt a ro­­konszenvet, melyet a külföld 1956 és 1989 hatására Magyar­­országgal kapcsolatban kiala­kított. az Az ünnepi beszédet követően Ady Endre Gimnázium (karnagy Vinczéné Szilágyi Me­linda) és irodalmi csoportja adott igényes, jól válogatott műsort a színházteremben he­lyet foglaló közönségnek. Ezután az ünnepség résztve­vői égő gyertyával vonultak a hősi emlékműhöz, ahol a város vezetői, intézményei, gazdál­kodó szervei és pártjai helyez­ték el koszorúikat. Az emlékmű talapzatát végül sok-sok égő gyertya világította meg. Az ünnepi program művelődési központban ismét a folyta­tódott, ahol dr. Dikán Nóra mutatta be Az 1956-os forrada­lom utáni megtorlás Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei doku­mentumai című kiadványa kötetét, mely a csengeri járás­­­­ban történteket gyűjtötte cso­korba. A dokumentumokat volt járás területén lévő párt­ a és tanácsi szervek, katonai ki­egészítő parancsnokságok jelen­téseit, beszámolóit, a járási és községi forradalmi bizottságok tagjainak és a nemzetőrség ve­zetőinek periratait (vádirato­kat, I. és II. fokú ítéleteket) foglalja magában. A szerző ismertette a könyv­­sorozat eddig megjelent köte­teinek fogadtatását, a készülő — a témát több oldalról meg­világító — újabb tanulmányok, életrajz-összeállítások terveit. Arról is szólt, hogy hogyan élnek az 1956-os forradalom eseményei a ma még élő csen­genek emlékezetében. Szerin­tük csendes volt ez a forrada­lom, mégis tartós. Valójában átalakultak a helyi hatalmi szervek, erős nemzetőrség jött létre. Csak december 11—12-én tudták visszaállítani a tanácsi apparátust. Október 25-én a kötetben szereplőknél többen is közreműködtek a csillagok leverésében — neveik felkuta­tásra várnak. A forradalomban részt vevők nem vetemedtek tettlegességekre, a rendet biz­tosították, ezért az események végén felelősségre vonásra nem számítottak. A megtorlás azon­ban nem maradt el: a forra­dalom vezetői hosszú éveket ültek börtönben és utána is el kellett tűrniük a rendőrség, a hatóságok zaklatását. A szerző végül örömmel jelentette be, hogy Fábián László nyugalma­zott gimnáziumigazgató hozzá­kezdett a helyi visszaemléke­zések, dokumentumok gyűjté­séhez. A közönség soraiban többen helyet foglaltak a forradalmi események ma élő résztvevői közül. Juhos Árpádné többször szót kérve férje, sógora és má­­s sok szenvedéseit ecsetelte vizsgálati fogságban, a börtön­­­ben és a szabadulást is köve­tően. Verések, kínzások sora alázta meg őket. A ma még élő kínzókat kellene vélemé­nye szerint elszámoltatni lelki­ismeretükkel, felelősségre von­ni és vagyonukat elkobozni. Tősér Ignác — ugyancsak többször felszólalva — rab évei alatt elszenvedett kínzatásairól beszélt, arról, hogy dolgoztatták a fogva éjszaka is tartotta­kat. Alacsony rendfokozatú kín­zóival később nem egyszer mint főtisztekkel találkozott. Beszá­­m ők igenis a rend fenntartá­sáról gondoskodtak, illetve az igazságos szétosztásról, most a rendszeres éjszakai rendőri zaklatásokról is. Apáti Béla rövid hozzászólá­sában cáfolta, hogy élelmiszert és tüzelőt hurcoltak volna szét az emberek a forradalom alatt te Juhos Gáborné felelevenítet­meghurcoltatását, gyermekére fogták két amikor zászló megrongálását — két hónapig felváltva verték a két rendőr­ségi épületben. Kazamér Tiborné keserűen emlékezett vissza, milyen aka­dályokat gördítettek tanulása, illetve elhelyezkedése elé. Véle­ménye szerint nem a Hősök emlékműve az a hely, ahol Csenger lakossága méltókép­pen leróhatja háláját a forra­dalom résztvevőinek. Egy em­léktábla felállítására tett a vá­ros vezetőinek javaslatot az egy­kori események valódi színte­rén. * * * Az ünnepségen, illetve az azt követő beszélgetésekből kitűnt, most sikerült először a forra­dalom helyi vonatkozásainak is kellő teret adni. Ehhez hozzá­járult vendégeink közreműkö­dése, a szóban forgó könyv megjelenése is. Még inkább re­­­ményt ad a jövőre nézve, hogy forradalom eseményeinek helyi feldolgozása is megkezdő­dött. A forradalom igazi feldolgo­zása mind országosan, mind he­lyileg azonban valószínű, hogy még több évet fog igényelni. Amivel mi segíthetünk: a mél­tó örökség nevében fejleszteni tovább emberléptékűvé váro­sunkat, kiteljesíteni a társadal­mi élet demokratizmusát és megőrizni a történelmi esemé­nyek emlékét. Dégi József Az Ady Endre Gimnázium kórusát Vinczéné Szilágyi Melinda vezényelte Dr. Dikán Nóra nemrég megjelent dokumentumkötetét ismerteti

Next