Csenger - Csengeri Hírmondó, 1998 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

S CSENGER HÍRMONDÓ CSENGER ÉS A VÁROSKÖRNYÉK KÖZÉLETI HAVILAPJA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 25,— Ft 1998. JANUÁR X Egyharmad (Egy rádióhír margójára) A napokban a Kossuth Rádió Déli krónikája néven nevezte Csengert és környékét, hírül adván, hogy ebben a térségben harmincszázalékos a munkanélküliség. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem azt jelenti, mintha a csengeri vidéken az egész lakosság egyharmada lenne munkanélküli. Még nem lehet az iskolás, már nem lehet a nyugdíjas, de nem az a magángazdálkodó sem, akinek az éghajlat, a föld megművelése, az állatok gondozása szabja meg munkaidejét, nem a munka törvénykönyve. Az egyharmad „csak" a bérbőlfizetésből élők számához viszonyítható. Ám ez a rész akkor is nagyon magas. Talán egyike a legmagasabbaknak a megyében, amely - sajnos - amúgy is „ vezeti “ az országos rangsort a munkanélküliséget tekintve. Sok embert jelent ezen a környéken. A mi térségünk egyedül, önerőből nem tud kilábalni a munkanélküliség hínárjából. Tartós munkahelyek százait csak tőkeerős ipar és szolgáltatás tud teremteni. (Az erős tőke persze a mezőgazdaságra is áll.) Ilyen tőkét pedig egyedül nem tudunk idevarázsolni. Legalább megyei szintű (vagy megyék közötti) együttműködés kellene ahhoz, hogy minden tizenhatodik magyar állampolgár számára (ez eynyit tesz ki Szabolcs-Szatmár-Bereg lélekszáma) megtaláljuk azt az előrelátó nagytőkét, amely kész lenne idetelepülni. Az Európai Unióban - amelynek (felvételünk után) új keleti határa Csengernél is húzódik majd - többen attól félnek, hogy a nálunk még alacsony munkabér fordított konkurenciát jelent majd az ő (főleg osztrák) munkavállalói számára. Ebben ugyan általában lehet némi igazság, ám a mi térségünk harmincszázalékos munkanélkülisége nyomán nem kell attól tartani, hogy a mi lakosságunk felkerekedik, áttelepül dolgozni, és lenyomja az ottani dolgozók bérszínvonalát. Örülnénk mi - és ez a bizonyos egyharmad különösen - annak is, ha a sok képzett, a gyakran zömében képzetlen meg a pályakezdő fiatal erő helyi munkát kapna egyáltalán. Nem elvágyik ez a nép, hanem itt szeretne boldogulni. Itt Csengerben és a közeli településeken. Muraközi Emil A tartalomból A HELY KÖTELEZ Az őstermelői igazolványokról (2. oldal) * Plajbász és ceruza (3. oldal) * 1998. évi agrártámogatások (3-4. oldal) * Falinaptár (melléklet) A KIHÍVÁSOKRA FEL KELL KÉSZÜLNI Dr. Zilahi József Csengerről és a fejlesztés távlatairól Dr. Zilahi Józseffel, megyei közgyűlésünk elnökével akkor sikerült szót váltanunk, amikor január 16-án éppen befejezte tájékoztatóját a megyei 1998. évi fejlesztési terveiről, s már éppen készülődött egy újabb helyszínre - vélhetően hasonló célból. - Elnök úr, Ön nem csak részletes ismeretek birtokában, hanem szeretettel, odaadással is szólt Csengerről és térségéről. Valamilyen kötődése van ehhez a vidékhez? - Egy szomorú esemény - a nagy 1970-es árvíz - kapcsán kerültem kapcsolatba először Csengerrel, hiszen innen irányítottuk 5600 ház újjáépítését, 1800 porta felújítását. A kapcsolat és a kötődés további része a várssá nyilvánítás előkészítéséhez, majd megvalósításához kapcsolható, amelynek során úgyszintén gyakorivá vált a helyiekkel való érintkezés - s ez ugyancsak ismeretségeket, baráti szálak kialakulását jelentette-, s nem utolsósorban említem Csenger központjának kialakítását, amelyben mint a megye műszaki osztályának vezetője működtem közre. Ez utóbbihoz átlagon felüli pénz és szellemi erő kellett - s ezt sikerült is, mint a példa mutatja, mozgósítanunk. Egyébként ez egy gyönyörű táj, tiszta lelkű, lelkes emberek lakják. Lehet látni, hogy a város szeretetében együtt vannak, sőt, a térséget is meg tudják mozgatni, ha az érdekek közösek. Pedig nem könnyű az ittenieknek - itt duplán meg kell dolgozni mindenért. - Tájékoztatójából jó néhányszor kicsendült a biztatás: pályázni, pályázni, pályázni. Milyen projektet olvasna szívesen ebből a térségből? - Legelőször is egy olyat, amelynek eredményeképpen a konzervipari bázis kiépülhetne, funkcionálhatna ismét. Csengerben és környékén a zöldség-gyümölcs termelésének óriási hagyományai vannak, ugyanakkor a feldolgozóipar szinte hiányzik. Régi adóssága a sorsnak, hogy egyegy komoly lé-, sűrítő- és konzervüzem dolgozhassa fel a helyben termelt gyümölcsöket, az alma mellett a szilvát és a diót, ami keresett, a paradicsomot és az egyéb zöldségféléket. Ugyancsak anakronizmus, hogy sertéshizlalda van, a húsfeldolgozó viszont máshol termeli a hizlalásnál busásabb nyereséget. Ezek a tények mind azt erősítik, hogy a feldolgozóipart erősíteni kell. Persze, bármennyire is agrárjellegű ez a vidék, nem mondhat le az ipar fejlesztéséről sem. Kedvező jelek már vannak (lásd cipőipar), de további erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy a könnyűipar más ágai, de akár az acélszerkezeti ipar is gyökeret verjen itt. - Ön több közszereplésében - itt nálunk is -, illetve sajtónyilatkozatában egyik legfőbb szorgalmazójaként lépett fel a csengersimai határátkelő teherforgalomra történő átminősítése és bővítése érdekében. Lesz-e ebből hozadéka ennek a térségnek is? Gazdaságosságot javító tényezőként lerövidülnek az utak Moldávia, Ukrajna, Észak-Magyarország, Románia és Délkelet-Szlovákia irányában. Ez természetesen nemcsak a szállítóipart lendíti fel, hanem megnő a szerepe és a helyigénye a közvámraktáraknak, a vámszabadterületeknek, a kereskedelmi raktározásnak, s ezekhez szükség lesz csomagolókra, javítókra, anyagmozgatókra, kamionterminálokat, szállodákat, újabb vendéglátóhelyeket kell építeni. Ez mind-mind munkahelyeket teremt majd. Erre persze fel kell készülni - nemcsak a tervezőasztalok mellett, hanem a képzésben is. Ugyanis csak kvalifikáltabb munkásokkal, technikusokkal és menedzserekkel lehet nyugodt szívvel vállalni a kihívásokat, amelyeknek részesei lehetünk a következő években. D.J. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy dr. Zilahi József több párt támogatását elfogadva a mi választókerületünkben vállalja a megmérettetést országgyűlési képviselőjelöltként. A Nyíregyháza-Tiszavasvári, a Kisvárda-Záhony fejlesztési témák mellett a megyében kiemelt fontosságúként kezelik a Mátészalka-Fehérgyarmat- Csenger térségének felzárkóztatását is - mondotta tájékoztatójában a csengeri polgármesteri hivatalban dr. Zilahi József a megyei közgyűlés elnöke. Irányt kell helyben is váltani: nem az újabb infrastrukturális beruházásokért kell lobbizniuk az itteni településeknek, hanem a termelőerők fejlesztéséért. Ehhez persze jelentős saját erő is kell, amivel a helyi vállalkozók a pályázati támogatásokért folyamodhatnak. Ezzel a stratégiával érhető el csak, hogy számottevően csökkenjen térségünkben a munkanélküliek ésLassan-lassan már túl is vagyunk a tél derekán, de az igazi zimankó keménységét még hál’ istennek - alig éreztük. Hát még az ősz! Arra aztán igazán nem lehet panaszunk. Idézzük hát vissza az óév, azaz 1997 utolsó hónapjainak viselkedését. Szeptemberben szinte végig nyárias meleg volt, 3-án 26 ° C-kal rekordmeleget mértek. A hónap végére viszont elmozdult az idő, 29-én reggel éppenhogy fagypont felett (0 ° C) állt a higanyszál. A havi középhőmérséklet mindenesetre 14,6 ° C volt egészében. Október aztán már mutatott valamit a kellemetlen őszi időből. Igaz, a hónap eleje még az évszaknak megfelelően meleg volt, 10-én például 24 ° C-ot mértek, de a hónap vége már a telet idézte. Érdekes és figyelemreméltó, hogy 1997 úgynevezett telén csak október 28-án láthattunk mindössze 2 cm-es havat. A hideg is megérkezett, 29-én reggel -7 ° C-ra ébredtünk. De az egész hónap végén fagypont alatt volt a hőmérséklet. November első napjaiban tovább folytatódott a pénztárcát fosztogató hideg, 1-jén még mindig -6 ° C-ot jeleztek. Szép lassan aztán felmelegedett az idő, egy rossz szavunk nem lehet a novemberre. Szép, verőfényes napok következtek, 13-án már 19,6 ° C-ra emelkedett a higanyszál. Ennek köszönhetően ennek a már-már télinek számítható hónapnak alig egy fokkal maradt el a középhőmérséklete az októberitől, hiszen 7,04 ° C volt. Talán a legkellemesebb meglepetést a december okozta a maga 2,43 ° C havi középhőmérsékletével, talán csak azon bánkódhatunk, hogy nem volt fehér karácsonyunk. Szinte koratavaszra jellemző napok voltak, a rekordmeleget december első napján mérték (10,3 ° C). A leghidegebb nap viszont 18-án köszöntött ránk, reggel -10,2 ° C-ra zuhant a hőmérő higanyszála, de napközben sem ment a nulla fölé. (-4,83 ° C) A közölt adatokért köszönetet mondunk Szabó Bálint gátőrnek. zony ma még népes tábora. F. B. Hőmérőmustra Utalványba kerül a támogatás A gyermekvédelmi támogatás amelynek mértéke ez évben 2740 forint - készpénzben történő kifizetése országosan is, a környékünkön is problémákat vetett fel. (nem mindig oda vándorolt ez az összeg, amire a törvényalkotók szánták). A csengeri önkormányzat szociális bizottsága már a múlt év végén javasolta, hogy a polgármesteri hivatal keresse meg a támogatás természetbeni kiadásának módját. Tekintettel arra, hogy ezt a feladatot Halászi Gáborné, a Családsegítő Szolgálat Vezetője kapta, tőle érdeklődtünk, hogy sikerült-e megoldani a feladatot? - Igen. Már aláírás előtt van a megállapodás a Csenger és Vidéke Áfészszel, miszerint a gyermekvédelmi támogatás utalványait a 9. számú Rákóczi utcai (a kenyérgyárral szemben lévő) Áfész-boltban lehet majd beváltani. Az Áfész biztosítani fogja, hogy a bolt megfelelő - gyermekápolási cikkekben is gazdag - árukészlettel rendelkezzék. Az alapvető élelmiszerek (kenyér, liszt, cukor, tej) minimális árréssel, olcsón kaphatóak majd - ígéri az Áfész -, a „kísértések“ elkerülése végett viszont ott élvezeti cikkek (alkoholos italok, dohányáru és kávé) nem árusíthatók. Az utalványok kis címletűek lesznek, így elköltésük nem jelent majd problémát. Ahhoz, hogy aláírhassuk a megállapodást, a képviselő-testületnek módosítania kell szociális rendeletét erre reményeink szerint már a lap megjelenéséig sor kerül.