Csetény - Csetényi Hírmondó, 1993 (1. évfolyam, 2-3. szám)
1993-04-01 / 2. szám
2 ______________________________1993. dpn CS'L'rÉO^JlyíÍKMOTIVÓ Nem jelentős azoknak a kérelmezőknek a száma, és területben sem jelentős, akik a földterületet ki akarják méretni, ezzel kapcsolatos költségeket vállalják és ezt követően maguk kívánják művelni. A további feladatok folyamatos végrehajtására a Földkiadó Bizottság két munkacsoportot hozott létre. Az egyik munkacsoport a beérkezett kérelmeket dolgozza fel és ennek eredménye alapján a kérelmezőkkel a szükséges egyezséget megkísérli létrehozni. A másik munkabizottság a földkiadásokkal és a sorsolásokkal foglalkozik elsősorban. A munkabizottságok a Földkiadó Bizottság irányításával a törvénynek megfelelően végzik munkájukat, a munkabizottság az egész Földkiadó Bizottságot megillető döntési jogköröket nem gyakorolják. Papp Lajos a Bizottság elnöke és Ihász István jegyző a Földkiadó Bizottság tagjait tájékoztatták arról, hogy a törvény értelmében a Bizottságnak milyen feladatokat kell elvégezni. A jegyző külön kihangsúlyozta a döntések törvényes megalapozottságát, mert ezzel elkerülhető a jogorvoslati eljárás igénybevétele. A Bizottság tagjai részletesen megbeszélték a feladatokat, és ennek során egységesen azt hangsúlyozták, hogy a kérelmek elbírálása során minden esetben arra kell törekedni, hogy lehetőleg a kérelmező szándékát a Bizottság teljesítse és ne kerüljön sor lehetőleg sorsolásra, mert egy közepesen jó egyezség is jobb lehet, mint egy rossz szerencsével kísért sorsolás. Végezetül a Bizottság tagjai kérik a kérelmezőket, hogy ők is törekedjenek arra, hogy a Bizottság munkáját segítsék és lehetőleg ügyükben törekedjenek az egyezség létrehozására. Papp Lajos Bizottság elnöke A KUTYATARTÁSRÓL Hogy mennyi mindenre meg lehet tanítani a kutyát, az ember szinte elámul rajta. A betanított kutya pl. bizonyos távolságból haza tudja vezetni a vak gazdáját. A rendőrkutya a bűnt elkövető személyig nyomon tudja vezetni a rendőrnyomozót. A vadász kutyája még a mély vízbe is beúszik a lelőtt vadkacsáért, libáért, de a száraz, nagy sűrű bozótos, bokros helyen is megtalálja a zsákmányt és a gazdája elé viszi. Tanúja voltam olyan kutyának is, melynek a háziasszonya a szájába adta a bevásárló kiskosarat, a boltos belehelyezte a kívánt áruféléket, és a kutya komótosan hazaballagott vele. Próbálta volna valaki is elvenni a kutyától a szájában vivő kosarat! Olyan morgást csinált az őt megközelítő személy felé, hogy az jobbnak látta magára hagyni a kutyát. A kutya tehát nagyon okos háziállat, megérdemli, hogy gazdája emberséges körülmények és feltételek mellett tartsa. Hiszen ki tudja, hogy az általam felsoroltakon kívül még mennyi mindenre meg nem lehet tanítani ezt az okos jószágot. Sajnos községünkben sok probléma merül fel a kutya tartásával kapcsolatosan. Sok kutyának a sorsa olyan, mint akinek nincs is gazdája, pedig van. Az ilyen elhanyagolt kutya éhesen, kóborogva alattomosan járja végig az utcákat, udvarokat, kerteket és próbálja megszerezni az élet fenntartásához szükséges élelmet. Betör a nyúl, a baromfi, stb. alakba és amit elér, felfalva eloson vele. A sértett gazda a legtöbb esetben nem is tudja hirtelen, hogy az ügyben panaszával kihez is fordulhatna, ha meg a gyanús kutyatartónál reklamál, az a legtöbb esetben elutasítja a panaszost, így aztán kár az van, de felelős nincs. Különösen éjnek idején, csoportokba verődve kószálnak utcáról-utcára a kóbor kutyák, egyes esetekben összemarakodva olyan ugató lármát csapnak, hogy még a mélyen alvó ember is fölriad rá. De sokszor békésen, szinte összebarátkozva össze-vissza hágják egymást, aminek a következtében mindenféle fajta korcs kutyák morogják meg a békésen haladó járókelőket. Némelyekre ránézve szinte felháborodik az ember, olyan rút kinézésű. A jó ízlésű ember erre azt mondja: amilyen a gazdája, olyan a kutyája. Nem véletlenül történt meg, hogy az Önkormányzat jegyzője már arra kényszerült, írásban kötelezze a kutyatartókat arra, hogy kötve tartsa udvarában a kutyáját, ellenkező esetben kénytelen büntető eljárást indítani a szabálysértők ellen. Ezzel emberileg mindenképpen egyet lehet érteni. Na, de ki ellenőrizze, hogy a kutyatartó végrehajtja-e a kívánt követelést? Mert egymaga az Önkormányzat jegyzőjének ezen kívül sok más egyéb elfoglaltsági feladata van. Ezért most jómagam is arra kérem a törvénytisztelő lakosokat, kutyatartókat, kerüljük el a kellemetlenségeket és ha látunk kószáló kutyát, hívjuk fel gazdájának a figyelmét a szabálytalanságra. Mint mindenfajta állatnak a rokonszenvese és védője, néhány jótanáccsal kívánok élni a Csetényi Hírmondón keresztül a kutyatartók felé. Akinek bármilyen oknál fogva szükségessé válik a kutyatartás, az csakis fajtiszta kiskutyát vásároljon, olyat, amilyent a maga kívánságának megfelelően be is tud tanítani. Ilyen kiskutyák árusítását a napilapok szinte minden nap közölnek. Mindenfajta korcs kutyát, még ha ingyen is kínálnak, ne fogadjunk el, csak azért, mert az is tud ugatni. A házőrzésre tartott és megkötött kutyát naponta, legalább kétszer etessük meg és kínáljuk meg friss tiszta ivóvízzel is. Estefelé oldjuk fel a kutya kötelékét, engedjük az udvarunkba szabadon, hogy az jól kirohangászhassa magát, erre a kutyának igen nagy szüksége van. Aki teheti, pórázon fogva utcán is megsétáltathatja a kutyáját. Kutyánkat soha ne uszítsuk, még viccből se, senkire és semmire, pl. macskára, stb. Ebből kifolyólag már komoly károk keletkeztek és keletkezhetnek. Különösen nyáron több alkalommal is meg kell füröszteni. A kutya ugyanúgy eltűri a fürösztést, mint az ahhoz hozzászokott kisgyerek. Szóval, még örül is neki. Szerencséjük van azoknak, akik tó közelében élnek, mert ott a kutya magától megfürdik. Többféle, nem kívánt élősdi (bolha, stb.) megbújik a kutya szőrében. Ezt arról tudjuk meg, hogy a kutya ilyenkor nyugtalanul viselkedik, szüntelenül vakaródzik, hentereg, stb. Ilyen esetben, ha nem áll módunkban a fürdetés, hintsük be a patikában beszerezhető rovarirtóval. Ha kutyaoltás van elrendelve, azt soha ne mulasszuk el, tegyünk eleget e társadalmi követelménynek. Az oltás színhelyére csak megtisztított állapotban lévő kutyával jelenjünk meg. A gusztustólakorcs, piszkos kutya gazdája nem szere magának kutyájával dicséretet. De szabad legyen az Önkormányzatunk képviselői felé is javaslattal élni: szervezzenek olyan ún. falusi téli estéket, vagy délutáni gyűléseket, melynek keretein belül arra illetékes előadók jó tanácsokkal tudnák ellátni nemcsak a kutya, hanem egyéb állattartókat is. Az ilyen összejöveteleken maguk a megjelenő hallgatók is sok okos javaslatokkal tudnának szolgálni a megjelenteknek. Akármennyire is el akarjuk hitetni magunkkal, hogy mi ilyen és hasonló kérdésekben már mindent tudunk, rá kell jönni, hogy idős korban is hallhat újat. Ilyen esetekben még örömet is fogunk tudni szerezni egymásnak is, no meg kutyánknak is. De ezt az örömöt ne úgy szerezzük a kutyánknak, mint azt az egyszeri estényi idősebb János bácsi is tette, aki kiütötte kertje kerítéséhez a kutyáját, azt egy husánggal nekiesett és agybanverte. Szegény kutya a fájdalomtól3 ,