Csór - Krónika, 2004 (4. évfolyam, 1-10. szám)
2004-01-07 / 1. szám
2 Krónika 2004. január 7. r Sikerekben gazdag Új Esztendőt kíván lapunk Önöknek! Folytatás a címlapról Megszerezte a szükséges vizsgákat, és júniustól már elláthatta feladatát. Aztán elindult a vita, hogy mekkora jogköre van, és hogy mit tud majd egyedül kezdeni, míg végül megszavaztak neki egy fix benzinpénzt és telefonkártyát. Kívánunk neki is az új évben jó munkát és kitartást! Valamint kérjük, a szemetelőkre kettőzött erővel figyeljen! Elindítottunk egy sorozatot az Európai Unióról, amiben szerettük volna összefoglalni, amit mi is tudunk, amit hallottunk. Volt egy népszavazás, volt egy folyamatos, csendes várakozás, ami az évfordulóval talán még szembetűnőbb lett. Öt hónapos tagok leszünk, akár tetszik, akár nem. De fogadjunk, sokan még mindig nagyon keveset tudnak arról, hogy mi fog ránk várni. Erről még emberöltőnyit lehetne beszélgetni, de tény: május 1-jén beszippant minket az EU. Az első számok mindig nagy vihart kavartak, mert pikáns dolgokat olvashattak benne a lakók. Valljuk csak be nyugodtan, mindenki szereti, ha kicsit odatesz egy olvasó a másiknak, jobbára a Polgármesternek. Az ember természetétől fogva szereti, ha a másiknak nem megy annyira jól. Talán még el is mosolyodik, ha azt hallja, hogy annak ellopták a motorját, amannak pedig leomlott a kéménye. De közel sem bosszantásról van szó, az olvasói levelek mindig hordoznak magukban egy üzenetet. Mindig figyelmeztetnek valamire, nehogy a döntési pozícióban lévők megfeledkezzenek valamiről. Ez jobbára úgy tűnik, mintha rosszindulatúságból történne, azért hogy jól odategyünk az illetőnek. Szerintem pedig éppen ellenkezőleg. Egy olvasói levél nagyobb segítség a vezetőnek, és a lakosoknak, mint gondolnák. A jó tanács azért van, hogy megfogadjuk, még ha annak alkalmazása sérti az emberi büszkeséget (mondván, nem én találtam ki, na ez meg kioktat). Szeretném, ha ezután jobban figyelnénk egymás szavaira! Februárban egy Csucsánszky-riporttal nyitottunk. Zoli elmondta, hogy mit vár a tavasztól, hogy erősnek érzi a keretet a bajnoki címre. ,,Az idei évben úgy látom, hogy mi vagyunk a legjobbak. De azt tudatosítani kell a játékosokban, hogy ebben a faluban tesznek a csapatért, ezért aztán elég nagyok is az elvárások, s most már be is kell bizonyítani azt, hogy képesek vagyunk megvalósítani a célt." A focit szerető csóriak tudják, hogy sajnos nem sikerült kiharcolni a feljutást. Bíró Zsolt az évértékelésében elmondta, hogy mik voltak a problémák. Ebben a helyzetben csak annyit tehetünk, hogy Witzmann Gézának tényleg sok sikert és továbbra is jó munkát kívánjunk a közös célok eléréséhez! Döntés született a Kábel TV-ről is. Februárban eldőlt, hogy mennyibe fog kerülni, hogy mikorra lesz készen. Az önkormányzat több árajánlatot is megvizsgált, hogy aztán elkezdődhessen a munka. Októberben már működött a rendszer. Persze nem egy szempillantás alatt. Volt, hogy valaki már majdnem egy hónapja nézte, mikor a falu másik végében is befejezték a szerelést. A házak több mint fele beszállt a rendszerbe, ami azóta is jól működik. Úgy gondolom az év egyik nagy dobása volt. A másik nagy dobás pedig a tekepálya lett. Ugyanezen az ülésen szavazta meg a képviselő-testület a Polgármester Úr által beterjesztett javaslatot. A munkálatok rohamtempóban haladtak, hogy júliusban már fel is avathassák a létesítményt, aminek összköltsége 27 millió forintnál állt meg. El kell ismerni, hogy volt eleinte negatív hang bőven, hogy miért van rá szükség, de a félelmek, miszerint nem lesz jól kihasználva, alaptalanok maradtak. Sok ember megfordult már benne, olyanok is, akik teljesen ellene voltak, ezért aztán nagy örömmel mondom, hogy megtaláltuk a számításunkat, mikor belekezdtünk. Hogy azt a százast ki kell fizetni emberenként, az már csak részletkérdés. Lényeg, hogy van valamink, amire a megye is büszke lehet, hiszen Fehérvár és Dunaújváros után Csórnak lett még NB 111-as tekecsapata. Remélhetőleg meg is nyerik a bajnokságot! A kábel TV után tehát egy másik nagy beruházás váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Januárban és februárban kétszer is rendeztek nagy sikerű teremtornát, amiért köszönettel tartozunk Holdosi Tamásnak, aki felvállalta a szervezői nehézségeket. Januárban nagy küzdelem után az iszkaszentgyörgyi öregek és fiatalok egészséges keveréke győzött, míg februárban a döntő hatalmas küzdelmet hozott. „Két minden hájjal megkent társaság lépett pályára. Gyors gólváltás, majd felváltva vezetés, a végén 3-3. Hétméteresek. A Szesztestvérek bírták jobban idegekkel, így az eredményhirdetésnél ők emelhették magasba a serleget.” Egyre többen neveznek a téli teremtornákra, mivel ez részben pótolja a mozgásszükségleteket. Ez jó! Volt szerencsénk beszélgetni Horváth Leával, aki amatőr színtársulatot vezet Csórón. Tehetsége elvitathatatlan, de mi nem is ezért tekintünk rá legfőképpen büszkén, hanem mert összefogja kis falunk fiatalságának egy részét. Ez példás, hálásak vagyunk érte! Kívánunk sikereket és új előadásokat! Kun Gyula cikke elindított egy lavinát. Képviselőtársam a csatornázásról írt, annak előnyeiről, meg persze arról, hogy miért van rá szükség. Mi elkaptuk a fonalat, és addig vezettük, míg egy közvélemény kutatás nem készült belőle. Remélhetőleg ebben a hónapban még be tudjuk fejezni, hogy végre megkezdődhessen az érdemi munka. Tudjuk, hogy mennyire szeretné a lakosság, hiszen amellett, hogy gyakorlati haszna van, még a természetünkkel is kibékülhetünk. Akiket megkérdeztünk, s ellenezték, azt mondták, hogy nem az elvvel van a gond, hanem az árral, vagy a vele járó kellemetlen munkával. Az utak tönkremennek, s felbolydul minden. Hiszem, hogy kompromisszumra juthatunk mindenkivel! Folytatás a 3. oldalon Már tekézhetünk is