Diósd - DiósdHéjban, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 1. szám
DIÓSSD HÉJBAN_______________________________________________________________________ DIÓSDI KRÓNIKA/2 IDŐSEK KZARÁCSOm Közel négyszáz diósdi idős ember vett részt december 13-án az ÁMK tornatermében rendezett karácsonyi ünnepségen. Spéth Géza polgármester megnyitójában hangsúlyozta: immár hagyomány, hogy a diósdi önkormányzat a szeretet ünnepe küszöbén vendégül látja a falu idős polgárait. E gesztussal is szeretne hozzájárulni, hogy minden idős ember érezze a község gondoskodását, megbecsülését. A polgármester szavai után óvodások és iskolások műsorral köszöntötték a vendégeket. A kicsik verseszenés játéka után az iskolások kórusa adott elő karácsonyi dalokat. Csáti Viktória 2. osztályos tanuló Gazdag Erzsi Fehér karácsony című versét mondta el. Ezt követően egy népdalcsokrot hallhatott a publikum Rásó Anna, Rásó Luca, Rásó Barnabás és Kun Gazda Ágnes előadásában. Az 5.a osztály betlehemezése után Kiss Márk nyolcadikos tanuló ült a zongorához, Dvorák Etűd című darabját adta elő. Juhász Levente nyolcadikos diák Tóth Árpád Isten oltókése című versével örvendeztette meg az idős embereket. A műsor zárásaként Budai Judit és Cserjés Balázs zongorázott. Budai Judit a Csendes éjt, Cserjés Balázs Bach Preludium és Beethoven Holdfény szonáta című művét adta elő. A műsor után tálalták a forró gulyást. Az ebéd elfogyasztását követően Szerencsés Mihály és zenekara húzta a talpalávalót. Nem kis teljesítmény volt a diósdi vállalkozók, az önkormányzat és magánszemélyek által felajánlott tombolatárgyak kisorsolása. Ez érthető is, hiszen minden meghívott nyert kisebb-nagyobb ajándékot... DECEMBERBEN TÖRTÉNT ! A helyi újság decemberi számában rövid híradást olvashattunk, „Idősek karácsonya” címmel. Többen megkértek, hogy a lapban fejezzem ki köszönetüket a sikeres rendezvényért. Kérésüknek eleget téve - a nevükben - mondok köszönetet az önkormányzat, az ÁMK és az óvoda munkatársainak a vacsoráért, az ajándékokért, a műsorért, és a sok munkáért, amelyet közel négyszáz személy megvendégelése igényelt. Egyik decemberi napon a postára igyekezve megtorpantam: jól látok? Óra van a Szent István téren?! Később megtudtam, hogy három ilyen szép, formatervezett, a község címerével díszített köztéri órával gyarapodott a település. Hallottam az órákkal kapcsolatban negatív megnyilvánulásokat is, azonban a lakosság nagy többsége elismeréssel nyilatkozott a fejlődésnek eme újabb bizonyítékáról. Harmadik esetben írom le, hogy jól sikerült „előszilvesztert” tartottunk. Évtizedekig nem létezett ilyen közös szórakozás a településen. Legfeljebb csak nosztalgiával gondoltunk a régi, szép bálokra. 1995. végén többek lelkes közreműködésével megtörtént a „csoda”: Batyubál V______________________ volt. A régi iskola két terme /ha nem is teljesen/ megtelt szemlélődő, táncoló emberekkel. Osztatlan sikert aratott a tombolafőnyeremény kismalac, amelynek nyertese hagyományteremtő bejelentést tett: jövőre veletek ebből disznótoros! 1996. végén /hallván a jól sikerült rendezvényről többen jöttek el. Megtelt mindkét terem. Mindenki igen jól érezte magát. Az idei óévbúcsúztatón már szűknek bizonyultak a termek. A törökbálinti „Vidám Fiúk” zenéje kitűnő hangulatot teremtett, amelyet az ízletes disznótoros, a módjával fogyasztott sör, bor, pezsgő /kinek-kinek ízlése szerint/ tovább fokozott. A jókedvet tombola is segítette. Az est fénypontját ismét a főnyeremény jelentette. A gombszemű, konnektor orrú, nagy fülű, piros dísszel ékesített kismalac ijedten visongott az elé tartott mikrofonba. Szétnézve a teremben önfeledten mosolygó, táncoló, gondjaikról néhány órára megfeledkező embereket láttam. Kívánom, hogy e jókedvből az 1998-as évre is jusson, s a szlogenné vált mondat valóra váljon,jövőre veletek ugyanitt!” Görögné Horváth Katalin __________________________________________)