Diósd - DiósdHéjban, 2002 (12. évfolyam, 3-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
DIOSD- HÉJBAN-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------2002/3 KÖZÉRDEKŰ INFORMÁCIÓK/2 „Az idő hogy lejár cserebogár, sárga cserebogár"" E hónap elején töltötte be életének 90. életévét Fehér László. „Becsülettel, ésszel sokra mész, megsegít az isten bármi lesz. Ész nélkül az ember semmi sem, becsület nélkül annyi sem. Hit nélkül még annyi sem." Ezzel a szülői indíttatással vágott neki a nagybetűs életnek, s ezt igyekezett betartani minden körülményben. Fiatalon tejipari képesítést szerzett. Mint sajtmester az ország több településén élt és dolgozott. Sok éve Érdligeten telepedett le, s a Budapesti Tejipari Vállalattól ment nyugdíjba. 2000 év tavaszától a Szt. Anna Szeretetotthonunk lakója. Elmondotta, hogy életének egyik legmegnyugtatóbb érzése volt az otthonba történt felvétele. A gondozókról szeretettel, az ellátásról megelégedéssel szólt, s minden pátosz nélkül jelentette ki, hogy szeret itt élni. Özvegy: Két gyermeke, négy unokája , két dédunokája sűrűn látogatja. Fiatalabb korában szeretett érdligeti kertjében dolgozgatni, azonban mindig szakmájáért rajongott a legjobban. Mostanában főként olvasással telnek napjai. Egészsége kitűnő. Kijárogat az otthonból, sőt annak telkén is tevékenykedik még. Személyében értékes, mély érzésű embert ismertem meg, aki gondolatait külön adottság révén versben is nagyszerűen fejezi ki. Születésnapja alkalmából utólag is további jó egészséget, megelégedettségben eltöltött további éveket kívánunk. Végezetül álljon itt Laci bácsi néhány gondolata: Ha én 87 éves lennék... ...emlékeznék a múltra, gyermekkoromra, életem örömeire, szorongásaira. Mesélnék a nehéz időkről és a vidámabb napokról. Indulatok már nem fűtenének. Ha én 87 éves lennék, nyugalmat, békét sugároznék, a hitemből merítenék erőt. Emlékeimet felidézném, együtt élném át naponta a hűséges társsal, akinek hiányát soha nem pótolta semmi. Őszinte érzelmeimet nem szégyellném, s talán le is írnám. Nem kelnék versenyre koszorús költőkkel, nem várnék fennkölt dicséreteket, csak emberi megértéstől, szeretetet árasztó elismeréstől lennék továbbra is boldog... ...ha én 87 éves lennék. G. H. K. Ember jön, ember megy... „Meghalt egy öregasszony. Istenem. (...) Ember jön, ember megy. Ez a falu rendje." Az elhagyott falu című könyvből valók e sorok. A novellák hőse, Cold Jenő fővárosi hírlapíró tapasztalata e tárgyban nem csekély; temetett maga is sűrűn: szülőt, fiatal feleséget. Talán éppen emiatt ment, menekült a tolnai faluba. Hogy felejtsen, hogy egyedül legyen. Persze, mint általában, szomszédja, jó szomszédja Gold Jenőnek is akadt. Őzi néninek hívták. - Hogy van, Lizi néni? - tudakolta Gold nap mint nap. - Csak lassan, édes kisszívem, csak lassan - jött a válasz. Aztán egy napon Gold és barátai fölkísérték Lizi nénit a „dombra". Hatvanhét évet élt. Hiába. Ember jön, ember megy. Ez a falu rendje. Minekünk is volt egy szomszédunk, jó szomszédunk: Manci néni. Párjával, Jocóval élt boldogságban. Aztán egyedül maradt. Nem adott neki gyermeket a sors, gyereket szeretni azért tudott, nagyon is. - Husikám! - így szólította a mieinket: nagyobbat, középsőt, a legkisebbet. Névnapra, születésnapra, karácsonyra és húsvétra jutott virág, apró ajándék, szombaton, vasárnap kóstoló az ebédből. Manci nénit március 6-án kísértük utolsó útjára a diósdi temetőben. Hetvenhat évet élt. Istenem. Ember jön, ember megy. Ez a falu rendje... Kiss Zoltán Üdülőterületi autóbuszjárat A Volánbusz Rt. 2002. március 29-től november 4-ig ismét közlekedteti üdülőkörzeti autóbuszjáratait, Budapest Etele tér-Diósd csapágygyár- Diósdliget útvonalon. A járatokat csak az autóbuszon váltott menetjeggyel lehet igénybe venni. Utazási igazolványok, bérletjegyek, szabadjegyek nem érvényesek. Anyakönyvi hírek (2002. február hó) Születések: Kassa Richárd, Antal Péter, Gerzsenyi Márk Házasságkötések: Nagy István János-Magyar Etelka Erzsébet, Pulik László-Sásdi Mária Henriett, Pécsek Attila Dezső-Bíró Andrea, Kelemen András Zoltán-Fehér Evelin Virág, Szilárdi Miklós-Horváth Henrietta, Csontos Péter-Kövesdi Andrea Halálesetek: Együd Andrásné született Bedécs Julianna, Erős József, Melles Lajos, Bulla Józsefné született Hermann Margit, Ebergényi Tibor, Vastag István Állandó lakcímet létesített: 53 fő Kijelentkezett: 2 fő Tartózkodási helyet létesített: 9 fő Megszüntetett: 4 fő Pátrovits Béláné, anyakönyvvezető „Tanítottál szépre, jóra" Gabler Dénes igazgató úr életének 89. évében csendesen eltávozott e földi világból. Pilisszentivánon született, Kenderesen élt, amikor kétgyermekes fiatal házasként elnyerte a diósdi iskolaigazgatói állást. Rá emlékezve figyelembe kell vennünk, hogy igen problémás politikai időszakban (1945-1957) vezette iskolánkat. Feladatául jutott a háború utáni tanítás beindítása, az iskolaépület használhatóvá tétele, a lakosságrendezés zűrzavarában, a túlkapásokban bővelkedő években a tanítási rend fenntartása. Kemény vonású, szigorú ember volt. Földrajzot, rajzot, élővilágot tanított. Maximalista volt saját magával s tanítványaival szemben egyaránt. 1957-ben családostól Budapestre költözött. Ott tanított nyugdíjazáság. Életének utolsó éveiben látása teljesen megromlott. Néhány éve megözvegyült. Fényt, örömet gyermekei, unokái látogatása jelentett magányos, sötét világában. Most megtért őseihez. Emlékét tanítványai megőrzik. G. H. K. Mint februári számunkban hírül adtuk, hosszan tartó súlyos betegség után, életének 58. évében elhunyt Kiszely Károlyné óvodapedagógus, aki két évtizeden keresztül állt a diósdi óvoda élén, néhány éve adta át a stafétabotot utódjának. Ria néni pályája során mindvégig azon fáradozott, hogy szebb, korszerűbb körülmények között, szerető, meleg légkörben nőjenek fel a diósdi csemeték. Számára első volt a hivatása, minden mást ennek rendelt alá. Emlékét őrzik volt kollégái, a keze alatt felcseperedett diósdi gyermekek és azok szülei, mindazok, akik tisztelték és szerették. Nyugodjék békében! Búcsú Ria nénitől