Dombóvár - Dombó-Táj, 2005 (1. évfolyam, 1-23. szám)
2005-01-20 / 1. szám
KAPOSPULA KISTÉRSÉGI KÖZÉLETI ÚJSÁG I. évfolyam 1. szám 2005. január 20. Alsóhetény, Attala, Csibrák, Csikóstöttős, Halmaiul, Dombóvár, Döbrököz, Gyulaj,lápnak, Kapospula, Kaposszektső, Kocsola, Kurd, lápafő, Vak, Lakrs, Várong Negyvenöt évig szolgálta a betegeket Január 13-án a Művelődési Házban az önkormányzat tagjai köszöntötték dr. Markó Józsefet, a község nemrégiben nyugdíjba vonult háziorvosát. A faluban négy évtizeden keresztül kifejtett gyógyító tevékenysége elismeréseként Markovits Géza polgármester nyújtotta át számára a képviselőtestület által adományozott díszpolgári címről szóló oklevelet. - Mi motiválta, hogy ezt a hivatást válassza? - Eredetileg erdőmérnöknek készültem, de a középiskolai biológia tanárom a jelentkezésemet nem támogatta. Ebben a helyzetben döntöttem az orvosi pálya mellett, bár arról nem voltak elképzeléseim, hogyha végzek, mit fogok csinálni. Családunkban nem volt doktor, szüleim kétkezi munkásként keresték a kenyerüket, így elsőgenerációs értelmiséginek számítok. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium olyan alapokat adott, hogy szinte minden ott érettségizett diák felvételt nyert valamelyik egyetemre, vagy főiskolára. Osztályunkból heten szereztünk orvosi képesítést. - Miért lett általános orvos, miért nem specializálta magát valamilyen területre? -A somogyi megyeszékhely kórházának belgyógyászatán kezdtem dolgozni. A „kisszakmákat” nem szeretném megsérteni, de a bőrgyógyászaton, vagy a fül-orr-gégészeten nem szerezhetett olyan általános ismereteket egy fiatal, mint ezen az osztályon. Kellő tapasztalatokkal felvértezve határoztam úgy 1963-ban, hogy körzetbe megyek. Döntésemet az is motiválta, hogy a kórházban kapott fizetés kevés volt a tisztességes megélhetéshez. Nekem gondoskodnom kellett a családomról. A korábbi 1.300 forint helyett új helyemen 2.200 forintot kerestem. Ebből az összegből már lehetett boldogulni abban az időben. - Hogy emlékszik vissza arra a negyven évre, amit a körzetében eltöltött? - Az orvosi hivatás nem könnyű pálya. A kórházi osztálynak megvolt az az előnye, hogy nem az enyém volt minden felelősség. Ott mindig egy idősebb kollégával beszéltem meg mindent és kaptam tőle olyan instrukciót, amit nekem csak végre kellett hajtanom. Körzeti doktorként nem volt lehetőségem arra, hogy valakitől tanácsot kérjek. Ha hoztam egy döntés, azért bizony vállalni kellett a felelősséget. Ha nem is mindenkinek, de sok embernek tudtam segíteni az elmúlt négy évtizedben. Gondolom, számos különleges esete is volt egy csecsemő az édesanyja otthonában, míg egy másik a rendelőmben született a közreműködésemmel. Ezek nehéz pillanatok voltak, de örök élményt adott számomra az, hogy jelen lehettem az új élet kezdetekor. Kollégáim többsége gyakran és büszkén tudománynak tartja az orvoslást, aminek jó része valóban az is, de nem szabad elfeledkezni a gyakorlatról sem. Az a jó, amikor valaki rutinszerűen tud bizonyos dolgokat megcsinálni. Persze ez nem vezethet kényelmességhez, mert akkor problémák léphetnek fel. A váratlan helyzetekre a doktoroknak is önálló tanulással és továbbképzéseken való részvétellel kell felkészülniük. Én is ezt tettem, folyamatosan fejlesztettem a tudásom. - Miként telnek a nyugdíjas napjai? - November eleje óta még nem alakult ki a pontos menetrendem. Kertészkedni akarok, bár ezzel a témával kapcsolatban nincsenek megfelelő ismereteim, de most lesz időm elsajátítani azokat. Sokat szeretnék olvasni és a barátaimmal együtt lenni. Utolsó munkanapján 2004. október 29-én Markovits Géza polgármester az orvosi rendelő előtt köszöntötte a kapospulaiak körében az elmúlt négy évtizedben végzett gyógyító tevékenysége miatt nagy megbecsülést szerzett dr. Markó Józsefet névjegy Dr. Markó József Felsőmocsoládon született és ennek a falunak az általános iskolájába járt. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az érettségi vizsga után a Pécsi Orvostudomány Egyetemre nyert felvételt, ahol 1959-ben szerzett diplomát. A somogyi megyeszékhely belgyógyászati osztályán kapott állást, ahol négy évig dolgozott. Azt követően lett Attala, Kapospula, Csorna és Szabadi orvosa, majd egy esztendő múlva körzetéhez csatolták Alsóhetényt és Szentivánpusztát is. A szakvizsgát tett és általános orvostanból is képesítést szerzett doktor abban az időben 3500 ember egészségügyi ellátását végezte. 1975-ben Attala, Kapospula, Alsóhetény, valamint Szentivánpuszta átkerült Tolna megyéhez és akkor alakult ki a jelenlegi orvosi körzet, ahol nyugdíjba vonulásáig, 2004. októberének végéig tevékenykedett. DOMBÓVÁR EU-s pénz a városrehabilitációra A Marcali városháza dísztermében január 14-én az Európai Unió Regionális Operatív Programjában nyertes dél-dunántúli települések polgármesterei aláírták a támogatási szerződéseket. Kolber István, a területfejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter gratulált Szabó Lorándnak, a dombóvári képviselőtestület vezetőjének ahhoz, hogy az ország egyik legaktívabb önkormányzataként már a sokadik Európai Unió által támogatott pályázaton értek el sikert. A most elnyert 495 millió forintból és az 55 millió forint saját erőből (folytatás a 2. oldalon) NOllliÓ-Til O