Dombóvár - Dombóvár és Vidéke, 1935 (4. évfolyam, 1-54. szám)

1935-01-05 / 1. szám

Dombóvár, 1935 IV. évfolyam, 1. szám Szombat, január 5. DOMBÓVÁR ÉS VIDÉKE POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: FELELŐS SZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG: Egész évre 6 pengő, fél évre 3 pengő, egy hónapra 50 fillér. Dr KORALEWSKI GÉZA Dombóvár, Jókai­ utca 1. Telefon : 49 KIADÓHIVATAL: Egyes szám ára­ 12 fillér. Megjelenik minden szombaton. Dombóvár, Kossuth L.­u. 53. Telefon: 60 A dombóvári kerület újévi ajándéka Pallavicini György őrgróf tagadhatatlanul a figyelmes képviselők közé tartozik. El nem mulasztana egyetlen karácsonyt, hogy híveit és választóit meg ne jutalmaz­ná. De nem kell anyagiakra gondolni, Ó, a képviselő úr legkevésbé sem anyagias. S ámbár — mint Dombóvár környéki uradalmas nagy­­birtokosnak bő alkalma kí­nálkoznék is a karácsonyi ajándékozáshoz — de „nem­csak kenyérrel él az ember“ kiáltással ő csupán a lelki ajándékozás mesgyéjén ma­rad s nyílt levelek formájá­ban osztogatja politikai fel­fogásának éhségcsillapító mannáit. A karácsonyi szo­kásos nyílt levél azonban ezúttal elmaradt a dombó­vári jámbor polgárság kará­csonyfájáról. Hogy miért? „Jedes warum, hat sein da­rum" — mondja a német; minden oknak megvan az okozata, mondja a magyar, megvan annak is, hogy miért változott át az idén az őrgróf Pallavicini György karácsonyi nyílt levele új­évi ajándékká. Maga a kép­viselő adja meg ennek magyarázatát, még­pedig a a következőkben: — Szerettem volna — mondja nyílt levélben — mint máskor is, a kerület polgárságának karácsonyi üdvözletemet átadni. De mégis eltoltam levelem írá­sát az újév küszöbére, mert azokat a komoly szavakat, amelyeket mint lelkiismere­tes ember őszintén el aka­rok mondani, nem akartam a karácsonyi szent ünnepek áhítatába vegyíteni. Ó, ez a figyelem mily megható. De amint e sorok­ból sejthető, itt nagy dol­goknak kell lappangniok, hogy a képviselő csak hat napig tudja visszatartani magát a politikai feltárulás­­tól, s az ünnepi hangulat megrontásától, elfeledve, hogy a magyar népszokás a figyelmet kétszeresen köte­lezővé teszi az újév első napján, amikor szeret ké­ményseprővel találkozni, de már kevésbé csúnya öreg asszonnyal, szeret malacot enni, de kevésbé nyulat vagy halat, mert az elúsz­tatja a szerencséjét. Ebből viszont az is következik, hogy nemigen szerethet ez a magyar nép pont újévkor mérges nyílt levelekkel ta­lálkozni, mint ahogyan nem szeretné, ha éppen ezen a napon kapna ügyvédi vagy bankfelszólítást, hogy fizes­sen. „Na, ez is jól kezdő­dik" — mondhatná joggal és megérthető bosszúsággal, aminek elkerülésére még a kincstár is jó példával jár elől és legalább vízkeresztig függeszti fel az alkalmatlan­kodást. Őrgróf Pallavicini azon­ban — déli származásához híven — a túlfűtött mérsék­letek közé tartozik s nem­igen tudta tovább türtőztet­ni önmagát. S a lelkében megfogant nyílt levél úgy kikivánkozott belőle, mint Pallas Athene Zeus kopo­nyájából. Hogy miért e siet­ség? Ezzel nem marad adós. Megmagyarázza ezt is. — Olyan időket élünk, melyben az ország közvéle­ménye tudatosan „lesz félre­vezetve" — írja a nyílt le­vél szokatlan stílusa, amely­nek aromájához még csak a „mondd már!" hiányoznék, hogy egészen pesties legyen. Annyi ebben a nyílt levél­ben a „lesz", mintha csak a képviselő borsot akarna törni ezzel is s tüntetni akarna a kormány külpoli­tikája ellen s arra akarna utalni, hogy a rokonszenvet nem az olaszoknál, a len­gyeleknél, a németeknél kellene keresnie, hanem ta­lán a „lett“-eknél is. Az újévi nyílt levél fő­ként két vonalon támadja a kormányt. A külpolitikája miatt elsősorban s másod­szor a választójog miatt. Mert hát, amint a nyílt le­vél mondja: — A miniszterelnöknek nincsen más gondja, mint mesterséges eszközökkel fenntartani a maga pártdik­­tatúráját, amelynek birtokába amúgy sem elismert al­kotmányos eszközökkel ju­tott. Vájjon, ha az ártatlan választópolgárnak eszébe jutna, csak úgy kibontani a nyílt levél soraiból az értel­met, mint ahogy a gyerme­kek szokták kihámozni a karácsonyfa cukrait a szí­nes, csillogó aranypapíros­ból s megkérdeznék a kép­viselőt, vájjon hogyan érti ezt az állítását, mit tudna felelni a képviselő úr ? Váj­jon az ország kormányzójá­nak megbízatása s az a par­lamenti többség, amelyre Gömbös Gyula támaszkodik, nem „elismert alkotmányos eszközei"-e a hatalom gya­korlásának ? Hát akkor vájjon mik az elismert alkotmányos esz­közök? Erre a nyílt levél nem ad választ. Nincs rá sem ideje, sem tere, mert hiszen fő a támadás a kül­politika miatt — amelyre csak azt tudja mondani, hogy az ország helyzeti erejének érdeme csupán, hogy a kevés barátot nem vesztettük el. S fő a táma­dás a válsztói jog miatt, amelyről a képviselő min­dig azt hirdeti — írja a nyílt levél — hogy nem lesz meg, mert a „miniszter­­elnöknek csak egy a fontos, hogy hatalmon maradjon". Noha sokkal rokonszen­vesebb lenne, ha a képvise­lő valamely szociális kér­désnek, tesszük : a hitbizo­mányi reformnak vagy a te­lepítésnek is szánna ennyi gőzt. De nem. Erről egyet­len szó sem esik. De annál több a választójogról, amely­ről tudjuk, hogy a terve­zet elkészült s a legköze­lebb a Ház elé kerül. Mi­nek hát akkor a nagy ajtó­zörgetés és nyitott kapukon való dörömbölés ? Hogy minek ? Megvan ennek is a maga célzata és taktikai értelme. Tudva-tudván, hogy úgyis meglesz, miért ne gondolják a választók, hogy az ő kép­viselőjük verekedte azt ki újévi nyílt levelének buzo­gánytámadásaival ? És mi lesz, ha a titkos választói jog már meglesz. Hogy mi? Reméljük, hogy ennek sike­res megoldása után sem fogy ki Dombóvár képvise­lője a nyiltlevél-témából s legközelebbi karácsonyra, vagy újévre már a telepítés, a hitbizományi reform s ál­talában a földbirtokpolitikai kérdések mellett fogja for­gatni harcias fringiáját. Ez kedvesebb ajándék lesz a választópolgárság többségé­nek, mint ez az idei, mert nemcsak politikai mannát fog jelenteni, hanem kenye­ret is. Mi ebben a gondo­latban kívánunk a dombó­vár kerület­ népének bol­dog jövendőt. Még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy mi is törhetetlen hívei vagyunk a törvényes magyar királyság­nak és ha majd eljön az idő, hogy törvényes király üljön Szent István trónján, úgy elsők leszünk, akik éle­tünkkel és vérünkkel támo­gatjuk a Haza boldogulásá­­sáért végzendő munkájában és küzdelmeiben jelmonda­tunkat így fogalmazva meg: a Hazáért Istennel és Királlyal, mert a Haza min­dennél előbbre való. Addig azonban, amíg törvényeink szerint nem királyunk, ha­nem kormányzónk van, ugyanilyen hűséggel támo­gatjuk az ő munkáját és el­várjuk, hogy minden igaz magyar ezt tegye. i Képviselőtestületi közgyű­lés. Dombóvár képviselőtestülete 3-án, csütörtökön délután 3 óra­kor ismét rendkívüli közgyűlést tartott. Stadler Kossuth Lajos utcai lakos kérelme s egy illető­ségű ügy volt tárgysorozaton. Képes mellékletünk 6-ik oldalán az első dombóvári háztartási tanfolyam két gyönyörű felvételét közöljük.

Next