Dombóvár - Dombóvár és Vidéke, 1935 (4. évfolyam, 1-54. szám)
1935-01-05 / 1. szám
Dombóvár, 1935 IV. évfolyam, 1. szám Szombat, január 5. DOMBÓVÁR ÉS VIDÉKE POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár: FELELŐS SZERKESZTŐ, SZERKESZTŐSÉG: Egész évre 6 pengő, fél évre 3 pengő, egy hónapra 50 fillér. Dr KORALEWSKI GÉZA Dombóvár, Jókai utca 1. Telefon : 49 KIADÓHIVATAL: Egyes szám ára 12 fillér. Megjelenik minden szombaton. Dombóvár, Kossuth L.u. 53. Telefon: 60 A dombóvári kerület újévi ajándéka Pallavicini György őrgróf tagadhatatlanul a figyelmes képviselők közé tartozik. El nem mulasztana egyetlen karácsonyt, hogy híveit és választóit meg ne jutalmazná. De nem kell anyagiakra gondolni, Ó, a képviselő úr legkevésbé sem anyagias. S ámbár — mint Dombóvár környéki uradalmas nagybirtokosnak bő alkalma kínálkoznék is a karácsonyi ajándékozáshoz — de „nemcsak kenyérrel él az ember“ kiáltással ő csupán a lelki ajándékozás mesgyéjén marad s nyílt levelek formájában osztogatja politikai felfogásának éhségcsillapító mannáit. A karácsonyi szokásos nyílt levél azonban ezúttal elmaradt a dombóvári jámbor polgárság karácsonyfájáról. Hogy miért? „Jedes warum, hat sein darum" — mondja a német; minden oknak megvan az okozata, mondja a magyar, megvan annak is, hogy miért változott át az idén az őrgróf Pallavicini György karácsonyi nyílt levele újévi ajándékká. Maga a képviselő adja meg ennek magyarázatát, mégpedig a a következőkben: — Szerettem volna — mondja nyílt levélben — mint máskor is, a kerület polgárságának karácsonyi üdvözletemet átadni. De mégis eltoltam levelem írását az újév küszöbére, mert azokat a komoly szavakat, amelyeket mint lelkiismeretes ember őszintén el akarok mondani, nem akartam a karácsonyi szent ünnepek áhítatába vegyíteni. Ó, ez a figyelem mily megható. De amint e sorokból sejthető, itt nagy dolgoknak kell lappangniok, hogy a képviselő csak hat napig tudja visszatartani magát a politikai feltárulástól, s az ünnepi hangulat megrontásától, elfeledve, hogy a magyar népszokás a figyelmet kétszeresen kötelezővé teszi az újév első napján, amikor szeret kéményseprővel találkozni, de már kevésbé csúnya öreg asszonnyal, szeret malacot enni, de kevésbé nyulat vagy halat, mert az elúsztatja a szerencséjét. Ebből viszont az is következik, hogy nemigen szerethet ez a magyar nép pont újévkor mérges nyílt levelekkel találkozni, mint ahogyan nem szeretné, ha éppen ezen a napon kapna ügyvédi vagy bankfelszólítást, hogy fizessen. „Na, ez is jól kezdődik" — mondhatná joggal és megérthető bosszúsággal, aminek elkerülésére még a kincstár is jó példával jár elől és legalább vízkeresztig függeszti fel az alkalmatlankodást. Őrgróf Pallavicini azonban — déli származásához híven — a túlfűtött mérsékletek közé tartozik s nemigen tudta tovább türtőztetni önmagát. S a lelkében megfogant nyílt levél úgy kikivánkozott belőle, mint Pallas Athene Zeus koponyájából. Hogy miért e sietség? Ezzel nem marad adós. Megmagyarázza ezt is. — Olyan időket élünk, melyben az ország közvéleménye tudatosan „lesz félrevezetve" — írja a nyílt levél szokatlan stílusa, amelynek aromájához még csak a „mondd már!" hiányoznék, hogy egészen pesties legyen. Annyi ebben a nyílt levélben a „lesz", mintha csak a képviselő borsot akarna törni ezzel is s tüntetni akarna a kormány külpolitikája ellen s arra akarna utalni, hogy a rokonszenvet nem az olaszoknál, a lengyeleknél, a németeknél kellene keresnie, hanem talán a „lett“-eknél is. Az újévi nyílt levél főként két vonalon támadja a kormányt. A külpolitikája miatt elsősorban s másodszor a választójog miatt. Mert hát, amint a nyílt levél mondja: — A miniszterelnöknek nincsen más gondja, mint mesterséges eszközökkel fenntartani a maga pártdiktatúráját, amelynek birtokába amúgy sem elismert alkotmányos eszközökkel jutott. Vájjon, ha az ártatlan választópolgárnak eszébe jutna, csak úgy kibontani a nyílt levél soraiból az értelmet, mint ahogy a gyermekek szokták kihámozni a karácsonyfa cukrait a színes, csillogó aranypapírosból s megkérdeznék a képviselőt, vájjon hogyan érti ezt az állítását, mit tudna felelni a képviselő úr ? Vájjon az ország kormányzójának megbízatása s az a parlamenti többség, amelyre Gömbös Gyula támaszkodik, nem „elismert alkotmányos eszközei"-e a hatalom gyakorlásának ? Hát akkor vájjon mik az elismert alkotmányos eszközök? Erre a nyílt levél nem ad választ. Nincs rá sem ideje, sem tere, mert hiszen fő a támadás a külpolitika miatt — amelyre csak azt tudja mondani, hogy az ország helyzeti erejének érdeme csupán, hogy a kevés barátot nem vesztettük el. S fő a támadás a válsztói jog miatt, amelyről a képviselő mindig azt hirdeti — írja a nyílt levél — hogy nem lesz meg, mert a „miniszterelnöknek csak egy a fontos, hogy hatalmon maradjon". Noha sokkal rokonszenvesebb lenne, ha a képviselő valamely szociális kérdésnek, tesszük : a hitbizományi reformnak vagy a telepítésnek is szánna ennyi gőzt. De nem. Erről egyetlen szó sem esik. De annál több a választójogról, amelyről tudjuk, hogy a tervezet elkészült s a legközelebb a Ház elé kerül. Minek hát akkor a nagy ajtózörgetés és nyitott kapukon való dörömbölés ? Hogy minek ? Megvan ennek is a maga célzata és taktikai értelme. Tudva-tudván, hogy úgyis meglesz, miért ne gondolják a választók, hogy az ő képviselőjük verekedte azt ki újévi nyílt levelének buzogánytámadásaival ? És mi lesz, ha a titkos választói jog már meglesz. Hogy mi? Reméljük, hogy ennek sikeres megoldása után sem fogy ki Dombóvár képviselője a nyiltlevél-témából s legközelebbi karácsonyra, vagy újévre már a telepítés, a hitbizományi reform s általában a földbirtokpolitikai kérdések mellett fogja forgatni harcias fringiáját. Ez kedvesebb ajándék lesz a választópolgárság többségének, mint ez az idei, mert nemcsak politikai mannát fog jelenteni, hanem kenyeret is. Mi ebben a gondolatban kívánunk a dombóvár kerület népének boldog jövendőt. Még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy mi is törhetetlen hívei vagyunk a törvényes magyar királyságnak és ha majd eljön az idő, hogy törvényes király üljön Szent István trónján, úgy elsők leszünk, akik életünkkel és vérünkkel támogatjuk a Haza boldogulásásáért végzendő munkájában és küzdelmeiben jelmondatunkat így fogalmazva meg: a Hazáért Istennel és Királlyal, mert a Haza mindennél előbbre való. Addig azonban, amíg törvényeink szerint nem királyunk, hanem kormányzónk van, ugyanilyen hűséggel támogatjuk az ő munkáját és elvárjuk, hogy minden igaz magyar ezt tegye. i Képviselőtestületi közgyűlés. Dombóvár képviselőtestülete 3-án, csütörtökön délután 3 órakor ismét rendkívüli közgyűlést tartott. Stadler Kossuth Lajos utcai lakos kérelme s egy illetőségű ügy volt tárgysorozaton. Képes mellékletünk 6-ik oldalán az első dombóvári háztartási tanfolyam két gyönyörű felvételét közöljük.