Dombóvár - Dombóvár és Vidéke, 1937 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-01 / 1. szám
2 DOMBÓVÁR ÉS VIDÉKE a barátokra sem lehet kizárólagosan rábízni s ezért kell türelmetlenül és hangosan meghirdetni a magyar népnek, hogy külpolitikánk jövőjét végeredményben a saját belső erőnk határozza meg! A fejlődő magyar hadsereg az igazi külpolitika! Az egészséges nép az igazi külpolitika! A dolgos, elégedett kisemberek milliói az igazi külpolitika! A testvéritlen magyar nép összebujása, a titokzatos összetartozandósági érzés az igazi külpolitika! Minden más, esélyes és halandó. Krisztusi nép kell legyen a magyar, hogy önmagát megválthassa s hogy véres fejét a Kárpátokkal megkoszorúzza, új ezredévek dicsőségére ... Amikor megértjük majd, hogy minden feladat a mi feladatunk s a barátok munkája csak külső, véletlen, jóleső segítség, akkor lesz először döntő ereje a magyar külpolitikának... Belpolitikai változások. A megboldogult Gömbös Gyula müncheni, egyszerű halottaságyánál, amikor belenéztem a vértelen, elsimult férfiarcba s az örök pihenés bús misztériumát éreztem, egy nagy magyart, egy tisztalelkű álmodót sirattam el. Szerettem, hogy Gömbös Gyula egy kis tanítói lakásból került a bársonyszékbe, szerettem, hogy hinni tudott a küldetésében és szerettem benne, hogy imádta a fajtáját. Tudom, hogy mit jelentett a külpolitikában s tudom, hogy nagy tölgyet terített le benne a halál szekercéje. Ma mindezt nyugodtan elmondhatom, mert nem voltam pártjának tagja, nem rágalmazhatnak még célszerű hízelgéssel .. . A magyar liberális sajtó szerint végre megszabadultunk a Gömbös-féle reformpolitikától ... Nagy ujjongásban van az ősi alkotmány frontja, vagy a diadalmámor, de nem hiszem, hogy a kivénhedtek dühös tapsolásának sokáig örüljön az ország, mert a semminek, a negatívumoknak egy koldusra szegényedett ország tartósan nem örülhet. A tisztes alkotmányfront mögött a pénzes zsákok húzódnak meg s a magyar kapitalizmus hatalmas urai, alkotmányvédelem alatt a mozdulatlanságot értik. Változatlan híve vagyok és maradok a reformpolitikának, mert nincs élet lehetőségünk, nincs lerepe végrehajtani történelmi rdatunkat, a mélyreható elkerülhetetlen szocv reformok nélkül! Ezért küzdök abb minden erőmmel, a reform radikális bef*■ése s a földárak 6zázalékos leszálllításidekében. Hiszek a telepen, az új egészségügyi r aban, a szociális kérdések okolásának lehetőségében hiszem, hogy minden olyan törvényes intézkedés, amely megemeli a szörnyű mélységekbe zuhant kisemberek alatt a földet, Trianont segít elpusztítani. Amíg a széles tömegeknek nincs vásárlóerejük, amíg a napszám a nyomorvonal alatt mozog, amíg fiaink munka nélkül kóborolnak, amíg a protekció és az álláshalmozás dühöng s amíg a gazdasági és pénzügyi politika egy kis csoport monopóliumait szolgálja ki, addig az értelmes ember nem szűrihetik meg reformokat követelni. Hiábavaló minden csúfolódás és gáncsvetés, mert Magyarországon a reformpolitika vágya rövidesen kettőzött erővel költözködik vissza a szívekbe! Az új Darányi-kormány óriási érdeme az, hogy a titkos szavazati jogra vonatkozó pártközi megegyezéssel, az igazi reformpolitika tartós fundamentumát végre megteremtette. Mint a pártközi bizottság tagja, természetesen a titkos szavazati jog sürgős bevezetése mellett foglaltam állást az értekezleten. Kerületem speciális ügyeinek szorgalmazásában biztonsággal remélem, hogy az új esztendő folyamán véglegesen megoldódik az újdombóvári eszményi község igazságos felosztásának régen vajúdó ügye , hogy az 1937. évben a szükséges útépítéseken kívül, a dombóvári kerületbe is beköltözik a modern egészségügyi politika. Harc a bolsevizmus ellen. Miként eddig, ezután is folytatni akarom az országos viszonylatú harcot, a kereszténység és a magyar haza legnagyobb ellensége, a bolsevizmus ellen. Ezt a szellemi harcot nem a szeszély szülte s nem is a magyarországi veszedelem. Mérhetetlen arányokban folyik a gigászi küzdelem az egész világon a keresztény — nemzeti és a kommunista — bolseviki világnézet között s jaj annak a nemzetnek amely a szünettelen harcot feladja ! Nincs és nem lehet alku, nincs dögletes kiegyezés és nincs pacifista segítség az európai kultúra hóhérainak. Ez a harc az eszmék sorsdöntő küzdelme s azért van szükség a fanatikus, halálra szánt hazafiságra,hogy a világbolsevizmus ne szánhasson halálra bennünket. A lusta, réveteg magyar jóindulat mindig akkor ébred a végzetes valóságra, amikor már későn van. A keresztény és magyar elemek addig marják egymást fikarcnyi, lényegtelen különbségekért, amíg a nevető harmadik győz fölöttük, jaj volt a múltban, de ezt a fényűzést már nem engedhetjük meg magunknak a jövőben. Gyönge és degenerált emberek mindig túlzottnak látják és érzik az erős akaratot, de a világnézetek harcában azért kell idejében erősnek lenni, hogy elkerülhessük a későbbi kegyetlenség szükségét.. . Európa áll vagy bukik a bolsevizmus elleni csatában, a maroknyi magyarság pedig vagy megmarad az önmaga erejébe vetett hittel, vagy elpusztul a hit és az akarat hiányával. Minden közbeeső út a mai zordon időkben illúzió, önámítás és csalóka délibáb. Az egyetlen, de megváltó újévi reménység az, hogy az újesztendőben forróbb lesz a szívünk s hidegebb El 1937 január 1 marad a fejünk a magyar sét. ríi fű a régi, céltalanul elnép halhatatlan céljainak követé- múlott fel Szveszlernok során... Társadalmi béke és a gazdasági haladás írta: Bornemisza Géza m. kir. kereskedelem-, közlekedés- és iparügyi miniszter. A Karácsony és az Újév ünnepe mindenkiben felkelti azt az érzést, hogy az emberi torzsalkodásokon túl az államhatárok fölé emelkedik egy, az államoknál is nagyobb erő, az a hatalom, amely 193 évvel ezelőtt született meg s melynek helyét megmutatta a betlehemi csillag. A békehangulatnak ebben a nyugodt légkörében két gondolat domborodik ki, az egyik a társadalmi béke szükségessége, másik a gazdasági haladás szema elettartása. Társadalmi béke csak akkor van, ha a kormányzat gondoskodik arról, hogy politikai és gazdasági intézkedései a társadalmi osztályok között mindig fennálló ellentéteket a legkisebb mértékre szorítsák. Ha ellentétekről beszélek, elsősorban azokra az ellentétekre gondolok, amelyek társadalmunkban az agrár és iparos rétegek s másodsorban a munkaadók és munkavállaló tömegek között keletkeznek. Iparostársadalmunk belátja, hogy nincs magyar jólét és nincs magyar élet addig, amíg agrártársadalmunk helyzete meg nem javul. Ezért belső örömmel nézzük a statisztikának azokat a szürke és mégis beszédes sorait, amelyek arról számolnak be, hogy az agrár és ipari cikkek árszintjén meghatározó index az agrárcikkek javára az utóbbi években jelentékenyen megjavult. A mezőgazdaságtól is el kell várnunk azonban azt, hogy megérti ipari életünk számtalan nehézségét és nem tagadja meg az életlehetőséget a magyar ipartól. A munkaadó és munkás közötti ellentétek lecsiszolására is segítő kezet nyújt a kormányzat. A szociálpolitikának minden eszközét latba vetjük, hogy a munkásság életszínvonalát emeljük. Erre elsősorban a mai bér és munkaidő rendezése más. A „legkisebb mu rendszer“ megadja a min a megélhetés minimuman kívül arra is törekszünk munkásság munkaerzoltan ne vétessék igényb maradjon a munkásnak arra, hogy ügyes-bajos dolgát elintézhesse s az életnek nyugalmát, csendjét és békéjét élvezhesse. Ezekben a kérdésekbben, természetesen, a gazdasági adottságokat és lehetőségeket is figyelembe kell vennünk, mert a munkásságnak sem lehet érdeke az, hogy az esetleg túlzott mértékig hajtott szociálpolitika megbénítsa a vállalkozások rentabilitását és lehetetlenné tegye a termelő munkát. A másik nagy feladat a gazdasági előrehaladás biztosítása világháború összeomlását került Magyarország 19. lépett arra az útra, amely, 1926—27-es esztendőkben a gazdasági élet fellendülése terén, már komoly eredményeket tudott felmutatni. Az 1931 es évben bekövetkezett világgazdasági krízis hazánk gazdasági fejlődését is visszavetette. Akkor azonban újabb nagy erőfeszítés következett be s az 1936-ik év gazdasági eredményei, a statisztikai számsorok tükrében, már minden kétséget kizárólag igazolják azt, hogy gazdasági életünk a világháború óta, íme már másodszor talpraállott. A magyar gazdasági élet az elmúlt évben megtette kötelességét, rendületlenül küzd a magyar jövőért, amely munkájában a magyar társadalom egyetértéssel támogatta. Ez a munkakészség és ez az egyetértés volt a legszebb ajándék, amelyet a magyar társadalom és gazdasági élet a magyar élet karácsonyfájára tehetett. Ki győzött Enyhén szólva : csodálkozunk a Tolna megyei Hírlap karácsonyi számának cikkén, mely nagy hangon bejelenti, hogy az ellenzék fölényes győzelmet aratott. Csodálkozunk elsősorban azért, mert a lap felelős szerkesztője tudja a legjobban, hogy valótlan az ellenzéki győzelem híve, mert a hivatalos lista győzött, melyet úgy a Nemzeti Egység, mint az ellenzék támogatott. Ezt a legjobban tudja a lap felelős szerkesztője, aki maga járt el a Nemzeti Egység kerületi titkáránál ennek a támogatásnak az érdekében. Tehát nem az ellenzék, hanem a hivatalos lista győzelme ez, melyen eredetileg 5 Nemzeti Egység párti és 5 nem Nemzeti Egység párti jelölt szerepelt. A választás során egy magánlista indulása következtében kis változás következett be, mégpedig az, hogy kibukott a legitimisták által annyira favorizált Péter Pál, aki alig kapott szavazatot és bejött helyette a magánlista egy embere, aki véletlenül szintén a Nemzeti Egység és a fiatal gazdatársadalom egy kiváló tagja, így a hivatalos listával ellentétben nem 5, hanem 6 Nemzeti Egysé párti képviselőtestületi tagot választottak. Ez az ellenzék nagy győzelmének hiteles története. Hasonló szép fölényes győzelmeket pedig a jövőben is, szívből kívánunk az ellenzéknek a dombóvári képviselőtestületi választáson ? T