Dombóvár - Dombóvári Krónika, 1996 (1. szám)
1996 / 1. szám
VAROS! könyvtár (Polgári, közéleti lap Lapgazda:Baripap Ferenc Közel két éve, az önkormányzati választások előestéjén jutott el Önhöz a Dombóvári Krónika legutolsó száma. Azzal, hogy a választások eredményétől függ, folytatom, folytatni kell-e a helyi közélet és nyilvánosság e magunk teremtette, polgári és független fórumának a fenntartását. Vagy a továbbiakban már csak az önkormányzat keretei között dolgozva kell tennem, végezhetem az Ön, Önök által rám bízott munkát. A sors úgy hozta, hogy a Dombóvári Polgárkör listájáról kerültem be képviselőtestületbe. A megbízatás, az irántunk megnyilvánult bizalom megtisztelő volt, a feladatot vállalnom kellett. Akkor úgy gondoltam, minden tőlem telőt el kell követnem, hogy egy polgárbarát, feladatait, tennivalóit döntő mértékben a helyi választóitól kapó, nekik felelős, kizárólag értük dolgozó, mindenek felett az ő érdekeiket szolgáló képviselőtestület működjön Dombóváron. Hogy ebben azután mi múlott rajtam, s hogy ebből a szándékból mennyi valósult meg, azt persze nem nekem kell, nem általam lehet érvényesen eldönteni. Abból azonban, hogy már akkoriban is, de az elmúlt 8- 10 hónapban egyre többen és keményebben kérték számon tőlem a Dombóvári Krónikát - annak közéleti kritikai hangját, informáló, tájékoztató, a helyi polgárokéval azonosulni igyekvő nézőpontját -, arra kellett következtetnem: szükséges és időszerű, hovatovább már halaszthatalan a lap újraindítása. Megvallom: sokszor úgy érezetem, másoknak, régi Kedves Olvasóinknak, régi és új gondok között győzködőknek, vagy csak a pillanatnyilag kisebbségben lévő - netán csak bizonyos nézőpontból annak tűnő - véleményekre, a hivatalos elgondolásokhoz képest másféle megközelítésekre is kíváncsiaknak jobban hiányzott ez a helyi újság, mint nekem. Dehát a hiánya nőtt, az elvárások mind hangosabbak lettek, a helyzet - mint ok a megszólalásra - egyre "fokozódott"... így hát most újra itt vagyunk. Gondolom nem mindenki örömére, de tudom - mert leveleik, utcai, bolti, társasági bíztatásaik, telefonjaik, személyes megkereséseik meggyőztek róla -, hogy sokak kívánságára kezdjük hát újra! Szóvátenni, cselekedni, megvitatni, értékelni és értelmezni való dolgunk van itt megint közel s távol bőven. Ígérni nem kívánunk többet, mint hogy megtenni igyekszünk amit elvárnak tőlünk. Ön, Önök, Dombóvár polgárai. A tényeken kívül másoktól ezután sem függünk. A véleményalkotás, az érdekkinyilvánítás, a szabad gondolat- és szólásgyakorlás jogával pedig teljeskörűen élni kívánunk. Ezeket a jogokat, az ezek használatára való lehetőségeket - a Dombóvári Krónika c. újságot - ezúton kínáljuk valamennyiüknek: éljenek vele! Lapunknak semmi más értelme, érdemi célja nincs, mint hogy Önök hasznát vegyék; gondjaik, bajaik, véleményük, tapasztalataik, kérdéseik, elégedettségük vagy elégedetetlenségük fórumaként használják. A lap megjelenését - mint régebben is - ezután is segíti és támogatja a Dombóvári Polgárkör, valamint az Országépítő Alapítvány. Köszönet mindkettőjüknek. Mint korábban, mostantól tehát ismét megjelenünk havonta legalább egyszer. Azon leszünk, hogy e megjelenés minden hónap közepére, úgy 15-20-a körülre essen. Az árat - nyomda, papír, adó, terjesztési költségek, az eltelt két év árhordalékai miatt - kénytelenek voltunk emelni. Köszönjük, ha ennek ellenére, ezzel együtt is velünk maradnak. Igyekszünk megszolgálni. Köszönjük a terjesztőknek, hogy segítenek bennünket az Önhöz való eljutásban. Köszönjük szerzőinknek, a laphoz írást küldőknek a bizalmukat. Köszönjük az előállításban dolgozóknak, hogy segítik megjelenésünket. UhLee&endMx/sic/ hazát...! Ezeregyszáz éve, 896-ban: honfoglalás. Negyven éve, 1956-ban: honfelszabadítás. - S milyen sűrű, nehéz, nyomasztó ez az év itt. Elbukott, lánctalp gyűrte szét azt a megszabadulást. De nem vesztettük el végleg soha e tépetten, verten is féltett - Ezerszáz éve ámul vagy kárhoztat tetteinkért a világ. Ők és mi Lehet, hogy mindig voltak, vannak és lesznek, akik azt tehetik, amit akarnak. De azt végérvényesen nem tudják megakadályozni még ők sem, hogy mi pedig azt gondoljuk és mondjuk, amit mi akarunk.