Domoszló - Domoszlói Újság, 2006 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2006-01-01 / 1. szám
VJEV1 KOSZÖNTO Tisztelt Domoszlóiak! Ismét elmúlt egy év, ismét beszámolhatunk örömteli eseményekről, eredményekről, gondokról, kudarcokról, bajokról. A legjobb talán az lenne, ha csak csupa szép és jó dolog történne velünk az év során, de tudjuk, hogy ez csak álom, a valóság ettől eltérő. Nem kívánok senkinek sem gazdasági nehézségekről, társadalmi, politikai problémáinkról beszélni, sokkal inkább rólunk, emberekről, domoszlóiakról. Itt élünk ezen a csodálatos adottságokkal rendelkező településen, ahol most mi tudjuk alakítani, formálni községünk arculatát, tehetünk valamit a jövőért. Ez itt a fontos meglátásom szerint. Az élőhelyünket nem az elődeinktől örököltük, hanem az utódainktól kaptuk kölcsönbe, tartja a mondás, amellyel teljesen egyet lehet érteni. Nem mindegy tehát hogyan sáfárkodunk az értékeinkkel, hogyan készítjük elő a jövőt. Nagy örömömre szolgál, hogy vannak nagyon szép megjelenési formái annak, hogy igenis van igény az összefogásra, a közösségért- a községért való tevékenységre. Öröm tapasztalni azt, hogy a sportegyesületben fociznak fiataljaink, asztaliteniszezőink, sakkozóink szép eredményeket tudnak felmutatni. Az óvodánkban, iskolánkban folyó közösségi alkalmak szépen szolgálják gyermekeink fejlődését és a községhez való tartozás érzésének erősítését. A művelődési házhoz köthető programok, a bálok és egyéb rendezvények szervesen illeszkednek a község életébe. A lövészegylet, az úttörők, a katolikus közösségi ház is szolgálja a lakosság kisebb rétegeit, de mindenképpen színesíti, erősíti a községben folyó társadalmi-civil kezdeményezéseket. Civil szervezeteink szaporodása is az általam mondottakat erősíti, hiszen ezek közül a polgárőrök vigyázzák javainkat, az idegenforgalmi egyesület a turizmust igyekszik felkarolni, a kulturális örökségünk is felelevenítésre és megőrzésre kerül immár szervezett módon, vadászaink a hobbijuk mellett sokat tesznek a településtisztasági területen. A néptánccsoportjaink és a hagyományőrzőink mind a legrégebbiek már nagyon sokat tettek ezen a területen. Valahol azok az emberek, akik ezekben a tevékenységekben részt vállaltak és vállalnak, tudják leginkább azt az érzést tolmácsolni mindenki felé, hogy milyen jó is tenni DOMOSZLÓ-ért. Teszik ezt szinte csak a JÓ SZÓÉRT. Ezt a kifejezést, amelyet már olyan ritkán használunk, nem is igazán értettem gyerekfejjel, amikor nagyszüleimtől hallottam. De milyen nagy fontossága is van ennek, meg lehet ezt tapasztalni egy ilyen kis községben, mint a miénk. Itt mindenki ismeri egymást - köszöntjük is a szembejövőt -, ami már nagyon nagy ritkaság máshol. Köszönjük meg azoknak - talán elég csak egy JÓ SZÓ is -, akik tettek és tesznek, valamint tenni fognak a kis falunkért. Ezzel is tovább tudjuk erősíteni az összetartozás érzését. Segítsük a másikat egy ,jó szó’’-val, tartsunk ki egymás mellett, ez lehet sikerünk, boldogulásunk egyik záloga, próbáljunk meg örülni a magunk és a másik sikerének is. Becsüljük meg egymást amíg lehet, más ezt úgysem teszi meg. Ha tudunk, tegyünk jót, rosszat nem érdemel! Ne legyünk kishitüek, biztassuk a bizonytalankodókat, segítsük a rászorulókat, ismerjük el az elismerésre méltókat. Higgyük és hitessük el másokkal is, amit Mi tudunk: a világ legszebb országában, annak is a legszebb falujában élünk. Legyen ez így a következő esztendőre és az azt követő időszakra egyaránt. Boldog, új évet kívánok Domoszló minden kedves lakójának! Gyurkó, polgár&cstpr Tisztelettel: JogiÉtAJJ Fotó: Hajdú Mihály