Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 1990 (1. évfolyam, 1. szám)

1990-12-01 / 1. szám

uj dömsödi újságot tart keidden a ti~ celt olvasd.Jelenleg a helyi önkor­mányzat lapját, és reméljük - miután el­olvasta - már az önét is. Célunk közsé­günk településfejlesztése, a a gazdasági, és kulturális élet társadalmi nyilvá­nosságának szélesítése. A lapban minda­zokat az eseményeket, információkat,köz­­zé kívánjuk tenni, melyek lakosságunk ér­deklődésére számot tarthatnak. Hangot sze­retnénk adni valamennyi olyan véleménynek, javaslatnak, jószándékú kezdeményezésnek, amelyek elősegítik településünk fejlődé­sét, a hiteles információk áramlását, lokálpatriotizmus bővítését. Megköszönve a az Önök bizalmát, képviselő-testületünk nevében nem légvárakat ígérünk, hanem ki­­tartó, becsületes munkát, erőnkhöz és le­hetőségeinkhez képest. Egyetlen érdeket ismerünk: a dömsödi polgárok érdekeit. Örömet vállaljuk alisághű tájékoztatás kötelezettségét, a szeles, epkezinü lapot szeretnénk,mely­ek tartalmi elemei iránt elkötelezettek vagyunk. . Sok egyéb mellett egy lap hitelét meg­­rázza a terjesztés módja is. Mi nem utcán terítve, postaládákba begyűrve kívánjuk ráerőszakolni lakostársainkra, hanem jól hozzáférhető, meghatározott he­lyeken /OMK, községháza, posta stb./ a döntést Önökre bízva ajánljuk. Elnézését kérve az Olvasónak, már az első lapszámban szükségesnek látszik fog­lalkozni községünk gazdálkodásával - je­lenlegi információk alapján - a követke­ző év vonatkozásában. Az önkormányzat következő évi gazdál­kodásának tervezését, fejlődése több alapvető jogszabály hiánya irányát késlel­teti. Nincs jóváhagyott államháztartási, költségvetési törvény, valamint több o­­lyan jogi norma, amelyek egymásra épülve az önkormányzatok alapvető működéséhez szükségesek. Túl sok a bizonytalanság,he­­lyet szaporít a kormányzati késlekedésből fakadó, sokszor egymásnak ellentmondó,ép­pen fenti körből származó irányelvek tö­mege. Jó példa erre, hogy az államháztartási törvény összeállításakor tervszinten fi­gyelembe vették a helyi adókat is.De mi­vel a helyi adók kivetéséről az önkor­mányzatoknak van joguk dönteni, az ilyen fajta tervezéssel a pénzügyi kormányzat, eleve feltételezi hogy ez meg is fog tör­ténni, mintegy kész helyzet elé állítva az önkormányzatokat. Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adatai tudnák egyér­telműen bizonyítani, hogy ebből a tér­ségből, szűkebb lakóhelyünkről a többi időszakot alapul véve közel­­legy­300 millió forint adó folyt be a központi költségvetésbe, és ebből a közös kalap­ból elenyésző összeget juttattak vissza. Jogosnak tartanánk, ha a munkánk révén kitermelt értéknek legalább 1S %-át vis­­­szakapnánk. Ebből ugyanis nem csupán a mai állapotok konzerválására futná, ha­nem további előrelépésre is. Példaként felhozható a nyugat-európai országok,­­Franciaország, Ausztria,NSZK/ ahol a központi adóügyeket nyilvánosan kezelik, és külön-külön gyűjtik össze a helyi és a központi adókat. A lakosai azt is pontosan ismerik, település mennyi jut vissza városuknak vagy falujuknak jövedelmeikből levont összegből,valamint a az állampolgár tudda, kit és miért kell szidnia. Továbbá hibás az az elosztási koncep­ció, amely az 1988. évi állapotot tekin­ti meghatározónak. Ez a struktúra nem al­kalmazkodik az infláció mértékéhez. kormány, a fiskális szemléletű gazdaság­A mechanizmusával mindent alárendel a költ­ségvetési egyensúly javításának,kerül a­­m­ibe kerül alapon. Természetesen erre rákényszerül, intézkedéseinek káros mel­lékhatásait azonban figyelmen kívül hagy­ja. A probléma fő oka abban van, hogy az államháztartás bevételeinek növelését cél­zó, gyakran átgondolatlan döntések nem illeszkednek egy elfogadható programba.A költségvetés pozícióit javító, egyre ke­vesebb sikerrel kecsegtető küzdelemben a legnagyobb vesztes az állampolgár, hiszen végső soron a terheket neki kell vállal­ni. Az államháztartás egyensúlyát min­dennél fontosabbnak tartó gazdaságpoliti­ka tovább nem folytatható. A bevételek indokolt növelését célzó népszerűtlen in­tézkedéseket és az ezzel járó elkerülhe­tetlen konfliktusokat csakis akkor fogad­ják el az emberek, ha világosan látják azt a gazdasági stratégiát, ami belátható időn belül alkalmas lehet a válság megol­dására. De a további nehézségek csak akkor vál­lalhatók, ha ezzel együtt egy infláció-el­lenes programot is sikerül kidolgozni. E­­nélkül nem lehet megállítani a költségve­tési bevételek és kiadások közötti egyre gyorsuló versenyfutást. A parlament belement abba a zsákutcába hogy csak kerettörvényt alkotott,amelyet évente töltenek ki tartalomnál, a mindig lyukas állami költségvetésről szóló tör­vény jóváhagyásakor. Évente határozzák meg tehát az állam által az önkormányza­toknak nyújtott támogatás mértékét, va­lamint azt is, hogy a lakosság által be­fizetett személyi jövedelem­adóból mi­lyen arányban részesedjenek az önkormány­zatok. De még az sem teljesen eldöntött dolog, hogy milyen tulajdona lesz a ön­­kormányzatoknak. A csak erre alapozó többletbevételi szándékok irreálisak,hi­szen gondoljunk bele, az un. humánszférá­tól /iskolai oktatás, óvoda, bölcsőde,e­­gyéb intézmények stb. / önkormányzati tu­lajdonként működve nem várható gazdasági eredmény. Továbbá a közhiedelemnel el­lentétben a jelenlegi adózási szisztéma elemei - a házadó, a nem lakás céljára szolgáló építmények adója, a telekadó, a telekhasználati és igénybevételi díj és más hasonló elvonások - sosem voltak he­lyi adók, csak helyi bevételt jelentet­tek. Azt, hogy kik, és milyen feltételek­kel adózzanak ilyen címen, a budapesti József nádor térről vezényelték. Mivel az önkormányzati gazdálkodás szo­rosan összefügg a nemzetgazdaság helyze­tével, a magunk mozgásterének bővítése már nem csak rajtunk múlik. Nagyok sok a kérdőjel, melyek feloldása messze túl­­mutat Dömsöd nagyközség önkormányzati ha­­tárán. dr. Sitnikiewicz László polgármester

Next