Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 1991 (1. évfolyam, 2-13. szám)
1991-01-01 / 2. szám
a JANUÁR Fut a szánkó, szól a csengő kopasz fákra hull a hó, Elindul az újesztendő: piros arcú utazó. (Simon István) Békés, boldog új esztendőt kívánok minden jóakaratú embernek! Legyen az idős vagy fiatal, nemzetiségi vagy magyar, vallásos, vagy felekezet nélküli, párt /okhoz tartozó vagy független, de a szó nemes értelmében EMBER legyen. Hogy civilizált ember módján tudja elviselni az 1991. évre a Kormány által tervezett és a lakosság legnagyobb részét sanyargató helkezéseket. Tudjuk, hogy az renország milyen gazdasági nehézségekkel küszködik. Azt is, hogy e súlyos helyzetet hogyan örököltük. De még azt ma sem, hogy mindezeket személy szerint kiknek köszönhetjük. Nem azért, mintha ez sokat változtatna anyagi helyzetünkön, de mindenképpen javítana pattanásig feszített közérzetünkön. Általánosnak mondható a társadalmi elbizonytalanodás. Az elmúlt esztendőben egyre több anyagi gond jelentkezik a lakosság és a családok életében. Félő aggodalom tölti be népünkért felelős vezetőinket. Az új esztendő mindig együtt jár az elmélkedéssel, a jövőbe tekintéssel, tervezgetésekkel és találgatásokkal is. Jó volna tudni, mit hoz a jövő, túljutunk-e a mélyponton, vagy még nehezebb idők következnek. Kormányzatunk sajnos semmi jót sem ígér. Megélhetési gondok és jogos aggodalmak sújtják lakosságunkat. Bizonyos, hogy a legtöbb honfitársunk asztala nem lesz olyan gazdagon terített, mint eddig volt. S egyéb lehetőségeink is szűkösebbek lesznek. Szomorú, de ezt már most tudomásul kell venni. Az elmúlt esztendő eseményekben gazdag, eredményeiben kinek kedvező, legtöbbünknek azonban nem szerencsés, hanem nagyon sok gondot és nehézséget okozott. Napjainkat az egyre nehezedő élet jellemzi. A tűrőképesség, s a megpróbáltatások állandó jelenléte,lelki megterheltsége, szellemi-erkölcsi és fizikai nyomorúságot okoz népünknek. Kapaszkodónak pedig csak egyedül a reménység, amely bizakodóvá tesz és tett, a régmúltban is annyiszor. Ha eszembe jut gyermekkorom, a két világháború közötti ínséges gazdasági válság ideje, hogy volt ez rosszabbul is, akkor ez a mai nehéz körülmény bizakodóvá tesz. Az akkori munka- és életfeltételek a mai naptól nagyon eltértek.A munka napkeltétől napnyugtáig tartott, sokszor vasárnap is. Az étkek pedig a bab, borsó, burgonya, kukorica mellett tejtermékek és nagyon ritkán húsféleségek. És a ma már a kereskedői gyakorlatban is ismeretlen ilyen fogalom, amikor elszalasztottak a boltba elődeim, édesanyám, nagyanyám, vagy szomszédaim, hogy hozzál kisfiam egy nyolcad cuktrot. (nem fél, de még nem is negyed, hanem 12,5 dkg). Megjelölve azt,hogy melyik boltba, ahol egy fillérrel olcsóbban adták, mert 4 fillérért viszont annyi petróleumot adtak,amivel két este is lámpa fényénél olvasgathattunk a mestergerendáról leemelt, vagy a 48-as olvasó- és népkör rongyosra olvasott könyveit, Kossuth szellemét és intelmeit, a független magyar köztársaság utáni vágyakozás, megvalósítás utáni reményében. De folytathatnám a II.világháború alatti és utáni idők embertelen és kegyetlen, életnek csak csúfolható borzalmaival, a Don kanyar áldozataival. Mi, akik túléltük, szerencsések voltunk. De akiket elveszítettünk és ártatlanul, védtelenül a biztos elmúlásba engedtünk, ma is kisértenek és fi-