Dunapataj - Pataji Hírlap, 1992 (15. szám)
1992-12-01 / 15. szám
DUNAPATAJ NAGYKÖZSÉG LAPJA____________________________AJÁNDÉKSZÁM 1992. december Kéthavonta megjelenő közéleti lap A legcsaládiasabb ünnepünk A karácsonyi ünnepek idején aki tudni szeretné mit is ünnepel, két kísértés fenyegeti. Az egyik, hogy karácsony legendás elemeit színezze és alakítsa a maga képére. A másik, hogy napjaink világi gondolkodása szerint családi ünneppé formálja. Az a félelmem, hogy a nagy tömegeket félrevezették, s csak kevesen értik a valóságot. A legendás elemek megakadályozzák az embereket, hogy komolyan vegyék a hitet. A másik kísértés, bántja a hívő embert. Karácsony: A legkésőbbi ünnepe a kereszténységnek. A keresztyény egyház kezdetben csak húsvétot, illetve annak emlékére a vasárnapot, az Úr napját ünnepelte. Teljes joggal, mivel a keresztyény egyház a húsvét fényeire, a Jézus feltámadására épült. Az én kérdésem a kedves olvasóhoz, hogy miben vezették félre a nagy tömegeket, miben áll az elvilágiasodás? Karácsonyból családi ünnep lett. Pedig ez igen messze van az eredetitől. A szeretet ünnepe lett, de tudjuk-e miért? A gyermekek az ajándékozás alkalmának tekintik. De miért? A szülők tudják, mi ennek az eredete? A megbékélés napjának tekintik. Ady írja: „De jó volna, mindent, mindent elfeledni, de jó volna játszadozó gyermek lenni. Igaz hittel, gyermekszívvel a világgal kibékülni, szeretetben ünnepelni.” A sok kérdés és felelet közül most egyet helyezek a szívetekre. KARÁCSONY - igazán nem a legkeresztyénibb ünnepünk, mégis a legkevésbé tudta kikezdeni az elmúlt 40 esztendő. Szerették volna pedig elvenni, sőt eltörölni még az emlékét is. Minden lombhullató fa, joggal megsértődhetett volna, mert a „fenyőt” ünnepeltük. „Télapró” ünneplével egycsapásra kettőt ütöttek. Miklós püstököt is feledtették és az „isteni gyermek születéséből” Fenyőfa ünneplése lett. Mindez azonban csak az ideológiai csúcsokon született kezdeményezés volt, a családokban nem vert gyökeret. írásomban nem erről az önmagában is fájdalmas tényről szeretnék emlékeztetni. Sokkal inkább arról a kérdésről, hogy mennyire távolodott el a kezdetben teljesen keresztyény ünnep a családi ünnep felé. S vajon ez a távolodás használt-e a családoknak s az ünnepnek magának. Keresztyénségünknek legalábbis nálunk Magyarországon bizonyosan nem használt, sőt kárunkra lett. Mire gondolok konkrétan? A „karácsonyi lázra”, amely az utóbbi időben hihetetlen nagy terheket ró az emberekre, elsősorban az édesanyákra. Ez az anyagi, erkölcsi teher sokszor már nem „édes teher”. Ezen túl a karácsonyi „atmoszférát”, a jó hangulatot, vidámságot és melegséget is tőlük várjuk, mert erre belső rendeltetésük is van az édesanyáknak. A nagy befektetések gyümölcse a legritkább esetben marad a családokban mint öröm, beteljesedés, megelégedettség, hála és köszönet - sokkal inkább a kereskedelemben. Ha a szívemet beleteszem a karácsonyba, nem biztos, hogy a karácsony a szívembe költözik vagy a férjemébe és a gyermekeimébe. Innen nem érthető meg, vagy csak igen nagy kerülővel a karácsony misztériuma, nagy titka. A kijelentés felől lesz világos, vagyis a Mi Atyánk, Gazdánk mikor, miért és mi végre adta nékünk a karácsonyt, s mindazt ami azt megelőzi. Helyzetünknek, állapotunknak felismerésére: - „az én nyomorult ember kicsoda szabadít meg engem a halál tőréből” - a megoldás keresésére, a megoldatlanság miatti kétségbeesésünkre; a bukásunkra, a céltévesztésünkre, adventünkre, a várakozásunkra, Istenhez való fordulásunkra. S végül a beteljesedésünkre: „Végül elküldte az ő szerelmes fiát, talán azt majd megbecsülik.” Ő a Fiú lett gyermekké, a „Szent család" és a világ reményévé, örömévé. Ezt az ajándékot ismertem fel vagy 45 évvel ezelőtt. Azóta azt szeretném, ha minden ember átélné újra és újra karácsonykor kedves családja körében: nem vagyok elveszett ember, nem vagyok reménytelen eset, nem kerültem messze sem embertől, sem Istentől, hiszen még engem is szeret az Isten, aki elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy „valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ő - a szeretet, békesség Istene - legyen minden kedves olvasóval. Bán Béla A TARTALOMBÓL Önkormányzati tudósítások 2. oldal Egészségünkért 5. oldal Német vendégek Dunapatajon 6 -7. oldal Idegenként 9. oldal Régi idők karácsonya 10. oldal Sport 12. oldal