Enying - Enyingi Hírmondó, 1994 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1994-03-01 / 1. szám
ENYINGI Szeretettel köszöntjük a NEMZETKÖZI NŐNAP alkalmából kedves női olvasóinkat! -HÍRMOAJPO Az enyingi polgárok lapja V. évf. 1. szám, 1994. március Tóth Árpád MÁRCIUS Március hónapja nem vagyok zavarban: Ibolyadivat lesz a barna avarban. Beljebb az uccákon s kijjebb a tereken Ott is friss csokrait nyitja a szerelem. Drága, szép, vad hónap, mely még hóval csapkod, De félkézzel már a rügyek selymén kapkod, Nyílik a kénytelen hosszú szobafogság, S édes szájjal kurjant az ifjú Szabadság. Petőfi hónapja! közibénk suhanva, Bár lennél szabadság új, tündér anyja, Anyja szabad szónak s másnak, ami kell még, Ne csüggednének a magyar szívek s elmék! A mi időnkben is érdemes elgondolkozni azon: miért lett március 15-e a magyar szabadság ünnep nemzeti önérzetünknek és vágyainknak jelképe, s a tragikus 1849. október 6-át ellensúlyozó, hittel és örömmel teljes összefoglalója a szabadságharc emlékének? Oly könnyen megtörténhetett volna, hogy egy ilyen nap jelentősége elhalványodik! Tudjuk, hogy azok a politikusok, akik a pozsonyi országgyűlésen a sorsdöntő reformokért küzdöttek, alig tulajdonítottak nagyobb jelentőségű nap eseményeinek, mint amilyet egy nagyobbfajta diáktüntetés jelenthetett volna Petőfi, Jókai és társaik, valóban gyermekemberek voltak Kossuthhoz, Deákhoz, vagy éppen Széchenyihez képest, s ők később sem voltak hajlandóak politikailag is komolyan venni őket. Miért, hogy március 15-e — már az első évfordulóján — amikor még javában folyt a szabadságharc, a dicsőséges tavaszi hadjárat eseményei, jelképpé vált, s az maradt növekvő ragyogással ismét majdnem másfél évszázadon keresztül? Miért nem foglalhatta el helyét a 48-as törvények szentesítésének napja, vagy valamelyik győzelmes csata dátuma? Csak egy magyarázata lehet ennek, s ez a magyarázat tanulságos és vigasztaló. Március 15. az eszme maga ideális tisztaságában. Nemcsak hogy erőszak emléke nem tapad hozzá, hanem még a politikához sincs köze a szónak gyakorlati, vagyis: a lehetőségekkel számoló és az erőviszonyokkal megalkuvó értelmében. A márciusi ifjak 12 pontja egy idealista ifjúság minden követelését magában foglalta, nem törődve azzal, hogy milyen erők és milyen politikai ügyeskedések szükségesek ezek megvalósításához. Akik a 12 pontot összeállították, megelégedtek azzal a gondolattal, hogy mindaz amit követelnek, jogosan, sőt igazságosan megilleti a magyar nemzetet, — amin ők természetesen — a magyar nép egészét értették. Hitték és természetesnek találták, hogy ez az igazság, mert igazság, érvényesülni is fog. Hányszor volt azóta az a hit egyetlen fegyverünk, hányszor mentett meg a józan ész” számára elképzelhetetlen körülmények között! És ma, egy égő világ közepébe bezárva maroknyi népünk mi egyébre építheti reménységét, mint arra a hitre, hogy az élet és a függetlenség igazságosan, jogosan megilleti, Isten és ember előtt. Ezt kell hinnünk, oly egyszerűen és fiatalosan, ahogy akkor Petőfi Jókai és megannyi társa tették. Ez az értelme és jelentősége a mai március 15-nek is. Enying, 1994. március 1. Tóth Dezső tanár Nemzeti ünnepünk: március 15.