Érd - Érdi Újság, 1992 (2. évfolyam, 1-34. szám)

1992-01-10 / 1. szám

1992. JANUÁR 10. MEGJELENIK KÉTHETENTE II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM BEKÖSZÖNTŐ Üdvözlet az olvasónak! Az év vége a számvetés ideje. Mit tettünk a családért, a városért, a nemzetért? - kérdezheti minden egyes ember önmagától! A számvető ember az nem más, mint az, aki önmaga kenyéradó gazdája. Aki nem más kegyéből, hanem önmaga fáradozásaiból nyeri el jutalmát. És az ő is, aki nem azt kérdi: mit tett értem a város, hanem azt, mit tettem én a városért, amely nem csak helység, hanem otthon, az én otthonom, az én menedékem, az én közösségem. Déli határaink lángban állnak, menekülnek hozzánk azok, akik elvesztették otthonaikat. Mi itthon vagyunk, barátaink, családtagjaink körében. Ne kívánjuk azt, hogy elvesztekor ismerjük fel otthonaink éltető melegét. Vigyázzunk egymásra, tartsuk nyitva a szemünket-szí­­vünket, hogy idejében felismerjük, kik azok, akik kockára tennék békénket, alkotó nyugalmunkat. Ne higgyünk a hamis prófétáknak, akik felhízva és nagy­ szilajon évtizedek becsapásai után, most megint arra készülődnek, hogy a meggyötört hátunkra vetvén nyergüket, reánk pattanjanak. Mondván: így könnyebbséget szerzünk nektek... Ismerjük ezt, és ne is feledjük. A számvető ember­­ szembenéző ember is, aki nem hiteti, nem áltatja önmagát, hanem szembenéz magával és másokkal is, valamint a dolgokkal, jelenségekkel, amelyek őt körülveszik. Ha naponta nem tisztázzuk önmagunk előtt helyzetünket, könnyen bekövetkezhet, hogy elveszítjük szellemi uralmunkat a dolgok és jelenségek felett. Azaz könnyen rábízzuk saját sorsunkat olyanokra, akik eddig is kockáztak vele. Ne legyünk tehát ismét kockák­­ a kockavető ember kezében. Példánk legyen a magvető. Tudnunk kell tehát mindent, mert az információ, az ismeret, az a talpkő, amelyen szilárdan megvethetjük lábunkat, az igazat kell tud­nunk, nem azt, amit - önérdekből - sokan igaznak tüntetnek fel, holott az nem más, mint hamisság. A gazda, az önmagát birtokló ember, földrenéző ember, nem széltalpú, nem lebeg a valóság felett, hanem annak közepében, annak lényegében áll, és formálja azt, tehát nem tétlen szemlélő, hanem formáló - cselekvő ember. Hit, erkölcs, önbizalom... ez kell ahhoz, hogy a földrenéző ember szembenézzen magával a valósággal. Az­az felemelt fejű­­ bizonyos­ság kell, hogy ismerem erőmet, képességemet, s úrrá tudok lenni a nehézségeken. Mert ne legyünk, nem lehetünk áltató­ emberek, sem önmagunkat, sem másokat nem áltathatjuk, nem mondhatjuk, hogy íme, eljött a könnyebbség órája... Mert rettenetes örökséget örököltünk. Zavart a szívben, bizonytalanságot az elmében, és hiányt az erkölcsben és hitben. Helyre kell állítanunk az értékeket, hogy a dolgok azok legye­nek, amik. És az ember az legyen, ami valójában. Se több, se kevesebb. Ha az egyén, az egyes ember rendíthetetlenül hisz hitében és önmagában, akkor a nehézségek eltörpülnek, akkor erejét érzi, és nem kicsinységét. így dolgozzunk a nemzet, a város feltámadásáért... egy­másért! Harmat Béla polgármester Érd város vezető testülete, all. világháború áldozata­ira - köztük az elhurcoltakra - emlékezve Január 8-át "Emléknap"-pá nyilvánította. Az idei "Megemlékezés"programja a következő: 11 Istentisztelet és koszorúzás a Református templomban (Kál­vin tér) -1992. január 12-én 10.00 órakor Egyben koszorúzás a templom emléktábláján. 21 Gyászmise a Római Katolikus templomban (Alsó u.) -1992. január 12-én 11.00 órakor Harangozás az elhunytak emlékére 1055-kor. Bevonulás a temp­lomba égő gyertyával történik, melyet a templom bejáratánál gyúj­tanak meg, és az oltárnál helyezzük el. (Kérjük a sorstársakat, hozzátartozókat, lehetőség szerint gyertyát hozzanak magukkal!) 3 . A Művelődési Házban­­ 12.00 után baráti találkozó fehér asztal mellett. Kérjük szíveskedjenek a megemlékezés időpontját tudatosítani az ismerősök körében. (a Szervező Bizottság névsora hiányos) Minden sorstársat, hozzátartozót és velünk együttérzőt szeretettel vár: a I. Világháborús " Emlékmű" Bizottság ✓Újévi reggel, galambokkal Néptelen belvárosi tér az újesztendő reggeli kábulatában. A város most alussza az átduhajkodott szilveszteri éjszakából elcsent álmát. Ebben a hajnali képben csak egy idős hölgy képviseli az állandóságot, aki, mint minden reggel, most is megjelenik a más napokon ilyentájban már zsibongó téren. Talán észre sem veszi, mennyire egyedül van, miközben kenyérmorzsát szór a galamboknak. A hangulat idillien békés, majdhogy ünnepi. Az idill egyszerre csak szertefröccsen. Egy izgatott úr csörtet a galambok közé, botjával vadul hadonászva.­­ Átkozott dögök! Ki kellene irtani valamennyit. Telerondítják a várost, betegséget terjesztenek. Egyesek meg­etetik őket. (Folyt. 2.o.) II. évfolyam 1. szám ÁRA: 19.50 Ft Nem könyöradomány - Szeretet Szegényedő világunkban a szerény gesztusok értéke is felértéke­lődik. Egyre nagyobb szükségünk van a szeretetre, az önmagunk és mások jobb megértésére és nem utolsósorban az emberi együttérzésre. Kihűlt testű gazdasági életünkben csak a melegség, a szeretet érzése és éreztetése tarthat bennünket össze. Erről tett tanúbizonyságot 1991. december 23-án városunk Önkormányzata, a Polgármesteri Hivatal és a területünkön működő több egyházközösség. A Városháza, az ófalusi templom, a parkvárosi Közösségi Ház előtt, a Tárnoki és Sóskúti út, Újtelepen a sóskúti kereszteződésénél felállított kará­csonyfák nemcsak világítottak, hanem melegséget is árasztottak. Fo­rintunk leértékelt világában, ahol a filléreket is meg kell becsülnünk, emberibb lett az egymással váltott szó. És ez fontosabb, mint egy meleg kávéspohár - természetesen megtöltve -, egy-egy darab briós­kalács, narancs a fideszesektől, vagy apró ajándékcsomag. Mint olvas­mányainkból tudhatjuk, "aki szegény az a legszegényebb". Tapasztalataim alapján mondom: senki nem élt vissza azzal a lehetőséggel, hogy két-három kávét, négy-öt kalácsot vagy narancsot fogyasztott volna. Az úgynevezett "ingyenesen" (és ez valóban így volt) a felsoroltak által meggyőződhettem az előbb idézett József Attila-i idézetről. Senki nem tett zsebébe, torkába többet, mint azt, amit a karácsonyi ünnep előtti napon magának vagy másnak juttatott volna. Senki nem élt vissza a bizalom nevezetű címszó fogalmával. És ez az összehúzódás napjaiban sokat jelent. Külön köszönet a Vörösmarty Gimnázium tanulóinak, akik szava­lataikkal és a mínusz fokokban elénekelt dalaikkal - az ifjúság az elesetteknek­­ melegséget, hitet árasztottak. Köszönet érte! (­nol) ÚJSÁG EMLÉKEK 1944/45-BŐL 2. O. AZ ÉRDI BUKOVINAI SZÉKELYEK JUBILEUMA 3.0. ÉRD-TUSCU­­LANUM TEMPLOMA 25 ÉVES 4. O. RENDELET A HELYI NÉPSZAVA­ZÁSRÓL 5. O. 19- AZ -92 * ERPI, ^ újság kalendáriuma 8.0. MAGYARÁ­ZAT HELYETT 10.0. 1992. január 10.

Next