Érd - Érdi Újság, 1993 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-08 / 1. szám

SZOCIÁLIS SZÁMVETÉS ÉRDEN Igaz, hogy már az 1993-as esztendő első napjait tapossuk. A kész tervek, el­gondolások, nem csak az emberi szívben és agyban, de már a közömbös fehér papír­lapok, hol számítógéppel vagy írógéppel­, és a terveket nyugtázó aláírók kézjegyével ott lapulnak már a fiókokban. Talán azt mondhatnánk, hogy ország­szerte az önkormányzatok szociálpolitikai terveinek megvalósítása elveiben közel azonos, vagy legalábbis nagyon hasonló. Hiszen a pénzen kívül ami a legfonto­sabb eszköz - szőkébb vagy gazdagabb adottságoktól függően - legalább olyan fontos a szem, ami lát, a gondolat, ami cselekvésre ösztönöz és a szív, amely megpróbál okosan szeretni. Ilyen töprengések és kérdés-feleletek között üldögéltünk ma 1993 első fagyos napjaiban az Érdi Önkormányzati Hivatal Szociálpolitikai osztályának egyik kis szo­bájában, ahol is négy szociálpolitikai elő­adóval Orossi Istvánné, Dudás Erzsébet, Schlisshahm­ Henrik­é és Tóth Ágnes tár­saságában. Számok és kimutatások fölé hajolva, eltöprengtünk azon, hogy meg tudtuk-e, megtudjuk-e változtatni a Világot. Hát nem. De akik igazán akarnak másokon segíteni és a rájuk bízott szegény, kusza és beteg életekről gondoskodni, nem csak a pénzért vállalták ezt a hivatást. Nehéz ma szembenézni a kevéssel vagy a ninccsel. 1993. talán még ennél is nehezebb, em­bereket rávenni arra, hogy szembenézze­nek ezzel a ténnyel. Hiszen ezek a statisztikai adatok, me­lyeket elém tártak, mégis egy év komoly erőfeszítéseit tükrözik, még ha itt-ott sze­gényebbnek is tűnnek. Lássuk hát, mit te­hettek, és hogyan gazdálkodtak a város­­ illetékesei az alábbi számok tükrében? 1. Rendszeres szociális segély /84 fő jelenleg/ előirányzat: 6.500.000.-Ft módosított: 4.700.000.-Ft­­ felhaszná­lás 2. Esetenkénti szociális segély, köz­gyógyellátás előirányzat: 10.000.000.-Ft módosított: 13.500.000.-Ft + 1.500.000.-Ft 3. Ápolási díj előirányzat: 5.000.000.-Ft /90 fő/ módosított: 6.500.000.-Ft felhasználva: 6.500.000.-Ft Tüzelő: 1.000.000.-Ft az év I. negye­dében (138 fő) 1.500.000.-Ft az év IV. negyedévében (227 fő) fa, szén, olaj / összesen 365 fő Karácsonyi csomag: 800.000.-Ft 200 fő rászoruló családok 50 fő Érd legidősebb emberei A maradék pénzből tartós élelmi­szereket, tisztító- és tisztálkodószereket vásároltak. Hiteles adatokat tártunk az olvasó elé, a számok igazságához nem fér kétség. De amikor elköszöntünk eggymástól, arra gondoltam, hogy nincs hitelesebb dolog, mint az a tevékenység, amit az emberi munka jelent. Ring Mária Magdolna Kitüntetések Abból az alkalomból, hogy megalakult a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány, amely életre hívta az új, demokratikus Ma­gyar Honvédséget az elmúlt év decembe­rében először adták át a Független Demokratikus Magyarországért emlékér­met az alapító tagoknak Pest megyében Für Lajos honvédelmi miniszter szemé­lyes megbízottja Hollósi Nándor mérnök­­vezérőrnagy hetven személynek, közöttük három érdi lakosnak: Benkó Bélának, Im­re Lászlónak, és Sárossy Gyulának adta át a kitüntetést. Ugyancsak elismerésben ré­szesült Harmat Béla polgármester is. A Magyar Honvédség feladatainak eredmé­nyes végrehajtása érdekében végzett ki­emelkedő katonai igazgatási munkáért kapta (a megyében egyedül) a Magyar Honvédség dicsérő oklevelét. A kitünteté­sekhez gratulálunk. szerk. SYMPOSION Hogy mi ez? Jelentem: mai értelmezésben tudo­mányos tanácskozás, a régi görögöknél lakoma, asztaltársaság, az étkezést köve­tő iddogáló társalgás. Az elmúlt Kará­csonyi Ünnepek és az Újév beköszöntekor mi ez utóbbi hagyomá­nyokat követtük. Ettünk, ittunk, társa­logtunk, ha nem is mindig a magasabb színvonalú beszélgetési szinten. Az együttlét örömeinek élvezete során hét­köznapi problémáink kerültek általában terítékre, nem valami színes optimalista tálalásban. Ez utóbbiban bizonyára része volt az ünnepekre jellemző kapatosság­­nak, amikor is a véleménycsere során retúrjegyet váltva optimizmusból átme­gyünk pesszimizmusba, majd fordítva. Szilveszteri asztaltársaságunk egyike - józanul közgazdász - meglehetősen ka­patosan nekem szegezte a kérdést: Tu­dod melyik négy számjegy legfontosabb a személyi számokban? a Nemtől, születési dátumtól függően az utolsó négy. Na látod - válaszolta vissza­. Az árucikkek is szaporodtak a 0­6-25 ABA-kulcsos rendszámokkal. Ha ehhez még hozzáadod a várható és előrejelzett 15-17 százalékos inflációt, már helyben is vagyunk! Ezek után erős kapatosságára jellem­zően átment optimizmusba. Tudod bar­átom, a semleges szám csak a gyógyszerekre és a háztartási villa­mosenergiára vonatkozik. Bizo­nyítandó, mintha honatyáink megérezték volna, hogy beteges egész­ségügyi állapotunkban fényre és meleg­ségre vágyó nemzet vagyunk. Ez utóbbi két fogalom értelmezésével próbáltam kifogni cimborám vitorláiból a szelet. Hogy igenis, mindenkor volt-van-tesz sok koldus és királyfi, hogy az emberi megértés fontosabb a tolarencia hiányá­nál, hogy a magunkba zárkózás és sebe­ink nyalogatása olaj a tűzre, hogy nem szabad határvonalat húzni a szívek me­lege között, hogy amíg van vélemény­­csere, addig remény is létezik. Hiába magyaráztam. Cimborám el­aludt az asztalnál. /JAJ/ III. évfolyam I. szám NINCS DÖNTÉS A VITELDÍJAKRÓL (Folytatás az 1. oldalról) - Mit tartalmazott az Önkormányzat­nak benyújtott javaslat? - Gyakorlatilag 25% alatti mértékű emelkedést javasoltunk, amelyet a testület nem fogadott el. El kell mondanom, azt is hogy nem a szakmai szempontokról ala­kult ki vita. A mi célunk az volt, hogy a helyi közlekedés fenntartása illetve üze­meltetése ne legyen veszteséges. Ugyan­akkor a javasolt mértékű tarifanövekedés nem tartalmazott volna nyereséget.­­ Eszerint a javasolt emelés úgy ké­szült, hogy csak a legszükségesebb ráfor­dításokat fedezze? Egyáltalán mit lehetett betervezni? - Ma még arról is megoszlanak a véle­mények, hogy mekkora lesz az infláció ebben az évben. Egyesek szerint 14-16%­­os, mások szerint 20% körüli érték várha­tó. Ehhez hozzá kell számítani a már jelenleg is alkalmazott 6%-os ÁFÁ-t, az üzemanyag-áremelkedést... Vagyis körül­belül 20-24%-os tarifaemelés lenne reális, amely a ráfordításokat kiegyenlítené. Fi­gyelembe kell venni azonban azt is, hogy vélhetően csökkenni fog a kihasználtsá­gunk mértéke. A munkanélküliség, az áre­melkedések következtében visszaeshet az utazásra fordított összegek nagysága. Va­gyis nyereségről nemigen beszélhetünk... - Mégis miért éri meg Önöknek ilyen feltételek mellett az üzemelés? - Valójában szolgáltatási feladatot lá­tunk el. A tevékenységünkhöz nem ka­punk dotációt, viszont létezik árkiegészítés. Ennek köszönhetően a tanu­ló és nyugdíjas bérletek ára például nem érheti el a dolgozói bérletárak maximum 25%-át. Vagy említhetném a 70 éven fel­üliek kedvezményét, akiknek az utazás in­gyenes. Mindezek szociálpolitikai jellegű könnyítések, amelyekben nem következik be változás. Február 1-től azonban min­denképp emelnünk kell a viteldíjakat, másképp tarthatatlanná válik a helyzetünk. - Nincs más mód a gazdasági kényszer szorításának el­lensúlyozására? - Tulajdonképpen nem a tarifaemelés az egyetlen lehetőség. Elméletileg többfé­le megoldás is elképzelhető. Az egyik ilyen, ha az önkormányzat vállalja, hogy megtámogatja a helyi közlekedést az eme­lés mértékének megfelelő összeggel. Egy másik lehetőség, hogy meghirdetik pályá­zati úton a helyi buszközlekedés ellátását, egyfajta komplex vállalkozásként. De az sem kizárt, hogy az eddig elmondott meg­oldási módok valamilyen kompromisszu­mos kombinációja valósuljon meg. Ön elképzelhetőnek tartja, hogy vállalko­zásként ezt a tevékenységet valaki nyere­ségesen végezheti?­­ Ránk előszeretettel mondják, hogy monopol helyzetben vagyunk, pedig ez alapvető félreértés. Ilyen gazdasági körül­mények között vagyunk. Ma nincs az a vállalkozó, aki veszteséget könyvelne el. Márpedig nehezen tudom elképzelni, hogy nyereség híján módja lenne egy vállalko­zónak a fejlesztésekre. A helyi közlekedés biztosítása nem csupán a járatok menet­rendszerinti indításából áll. Komoly ki­szolgáló háttér és felszereltség is szükséges hozzá: szerviz, műhelyek, ad­minisztráció, irányítás, váltószemélyzet, stb. Sokan nem látják át, hogy mennyi ráfordítást igényel mindezek fenntartása. Mi is közel tízéves gépkocsiparkkal üze­melünk, amitől már csodák nem várhatók. A fejlesztésekre viszont egyre kevesebb jut... •­­ Ha jól értem, akkor a vállalkozási formában való üzemeltetési forma sem ke­csegteti az utazóközönséget alacsonyabb díjtételekkel? - Vélhetőleg az Önkormányzat min­denképp meghirdeti ezt a pályázatot. Két­lem, hogy aka­d rá olyan vállalkozó, aki gazdaságosan vagy olcsóbb díjakkal tudna üzemeltetni. Mindenesetre a pályázathoz minden szakmai segítséget meg fogunk adni.­­ Visszakanyarodva a testületi ülésen történtekhez. Ön szerint mi volt az oka, hogy a javaslatot elvetették? - A hel­yi közlekedésért fel­elősséget ér­ző képviselők átérezve a VOLÁN helyze­tét, a szakmai érvek súlya alatt hajlottak arra, hogy a kompromisszumos megoldá­sokat is figyelembe véve elfogadják a ja­vaslatot. Sajnos ők maradtak kisebbségben. Akik érzelmi alapon dön­töttek, bizonyára nem vetettek számot az­zal, hogy a tarifaemelés mértékének meghatározása mindenféleképp az Önkor­mányzat feladata marad. Vagyis ha valaki nemmel szavazott, tudnia kell, hogy a je­­lenlegin kívül nincs másik alternatíva a képviselő-testület előtt. Hozzáteszem, hogy a megyei városokat áttekintve is az átlag alatt maradt volna a javasolt emelés. - Mikorra várható újabb fejlemény vagy végleges döntés? - A legközelebbi összevont bizottsági ülés január 8-án tárgyalja ismét a viteldíj­emelést és véleményét a január 18-i testü­leti ülés elé terjeszti majd. Remélhetőleg több eredménnyel... / -szila­si- / Próbálnak a táncosok... ÚJSÁG 1993. január 8.

Next