Érd - Érdi Újság, 1997 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1997-01-03 / 1. szám
MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1997. JANUÁR 3. BOLDOG Az év végi hálaadás összegzésének háttérzenéjét már az utcáról beszűrődő szilveszteri trombitahang és petárdadurrogás színesíti. Az óév utolsó órái ebben a kettősségben telnek, s miként feladata a számvetés, úgy a tervezés is az. Azt írtuk múlt évi naptárunkra, hogy 1996 legyen a szolgálat éve, s most köszönjük mindazoknak, akik igényt tartottak szolgálatunkra. Mondjunk köszönetet azoknak, akik próbára tettek bennünket, alázatra segítettek, s azoknak is, akik bíztattak, bíztatnak bennünket. De van-e még hitele a szavaknak? Van-e még hitele a szónak ott, ahol a viszályt keltő is rezzenéstelen arccal kíván áldott karácsonyt minden jóakaratú embernek? Van-e még hitele ott a szónak, ahol a tényekben, az eredményekben nem a valóságot ismerik fel, nem azt láttatják, hanem mögöttes sandaságot keresnek? Van-t? az együvé tartozásnak őszintesége, reménye, bizodalma...? ÚJ ÉVET! Eszembe jut az évtizeddel ezelőtti újév hajnalának vasúti restije, ahol még az előző év bódulatának jegyeit magán viselő új évet köszöntő ismeretlen - az addig soha nem hallott - rigmussal üdvözölte a jövendőt: Legyen ez az új esztendő áldást hozó, bőven termő, VIGYEN GONDOT, BÚT, BÁNATOT, HOZZON BÉKÉT, BOLDOGSÁGOT. Magyar magyart már ne bántson, aki ártott az is áldjon, Isten keze óvjon-védjen minden magyart ez új évben. S most, amikor boldog új évet kívánunk egymásnak, az ne csak egy félvállról odavetett „így szokás” legyen, hanem tudatosuljon mindannyiunkban, hogy ezért tennünk kell. Ennek érdekében fogadjuk a jóakaratú emberek kéznyújtását, ennek rendeljük alá szolgálatunkat. Harmat Béla polgármester Harmat Béla polgármester és dr. Marsó Gyula jegyző köszönetet mond mindazoknak, akik karácsonyi és új évi jókívánságaikat fejezték ki mind az önkormányzatnak, mind a polgármesteri hivatalnak. PÁLYADÍJ-ELŐZETES ! Fizessen, aki Érdre jön? Városházi tudósítás mmmm Blokádra készülnek a burgenlandi osztrákok, így akarván megakadályozni, hogy a magyar autósok a pénzdíjas autópálya helyett a B10-es úton próbáljanak eljutni Bécsbe. Az ilyen blokádok jó nagy kavarodást tudnak okozni, eredményük azonban alig-alig van. (Gondoljunk csak a hírhedtté vált taxisblokádra s a benzin mostani árára. Ennek ellenére nem csodálkoznánk különösebben, ha néhány magyar település polgárai is e drasztikus módszerhez folyamodnának a hazai autópályadíjak bevezetése kapcsán, hisz példátlan az a cinizmus, amivel a kormányzat olyan autópálya-szakaszokra készül bevezetni a díjfizetéseket, amelyeket még deklaráltan az autósoktól ilyen vagy olyan módon behajtott pénzekből és költségvetési forrásokból építettek. Az intézkedésnek egyes területek lakói többszörösen áldozatává válnak. Az autópályák mentén lévő falvak és városok polgárai egyrészt megfizetik a díjakat (az emlegetett kedvezmények, bérletek jószerivel csak a szemfényvesztés kategóriájába sorolhatók), másrészt elszenvedik, hogy a pályát elkerülők lakóhelyük többnyire amúgy is zsúfolt, szűk és elavult útjain hajtanak keresztül. A tiltakozásnak persze számtalan formája létezik a különböző magas és magasabb méltóságokhoz küldött levelektől kezdve a blokádig. Érd vezetői a levélírást már megkezdték, mi is közöltük a Harmat Béla polgármester által a szaktárca miniszteréhez küldött tiltakozást, s ismertettük az arra érkezett semmitmondó választ. Bocsánat, nem is volt az annyira semmitmondó, mert kiderült belőle, hogy a 6-os út várost elkerülő szakaszának régóta ígérgetett harmadik üteme biztosan nem készül el addigra, amikor az M7- esen fizetni kell. Megnyugtatásul azt is közölte a miniszter, hogy a kasszákat csak Érd után helyezik el, ám azóta más miniszteriális források szerint a pénzszedő helyek a város elé kerülnek. Ami Érd forgalmának megnövekedését illeti, szinte közömbös, melyik változat valósul meg, így is sokan (egyes szakértők szerint a ma autópályán közlekedők 20- 30, mások szerint 70-80 százaléka) választják majd a 70-es utat az M7-es helyett. Ha a kapuk Érd után állíttatnak föl, az annyival előnyösebb, hogy legalább a fővárosba rendszeresen bejáró helybéliek mentesülnek a sarc alól. A város képviselő-testülete tehát egyelőre csak a tiltakozó levélig jutott el, de a minap, a város közlekedési helyzetéről tárgyalva fölmerült ennél hatékonyabbnak ígérkező megoldás is. A műszaki bizottság által készített előterjesztés megfontolásra javasolja, hogy a város útjainak kezelését adják koncesszióba valakinek, s szedjenek díjat azok használatáért, természetesen csak az „idegenektől”, az állandó lakosoktól nem. (Bármilyen hihetetlennek tűnik is, erre törvényes lehetőséget kínálnak a jogszabályok, így elsőre nem hangzik rosszul: az Üdvözöljük városunkban tábla mellé (ha ezek addigra helyükre kerülnek az ÉVÁÉP udvaráról) mindjárt a pénzszedő bódékat is föl lehet állítani, s majd dől a sok pénz, csak győzze számolni valaki. De gondoltak-e ennél tovább az ötlet gazdái? Eszükbe jutott-e, hogy ettől nem jönnek be kevesebben a városba, nem szennyezik kevésbé a levegőt, nem lesz kevesebb a baleset a már most is életveszélyes Diósdi út-Rimsnyáki út-Bajcsy-Zsilinszky út útvonalon, egyszóval az érdi polgár közérzete ettől fikarcnyit sem javul majd? S bármennyi pénz gyűlne is össze a helyi útadóból, a felsorolt problémák csak részben lennének megoldhatók általa. (Igaz, néhány utcát le lehetne aszfaltozni, ledolgozva valamit a több évtizedes lemaradásból.) Aztán eszébe jutott-e valakinek, hogy mi lesz akkor, ha egyre több és több település szánja hasonló lépésre magát? Szinte látom a jövőt: léptennyomon pénzszedő kapukba ütközünk, s igaz, hogy az érdi polgár Érden nem fizet majd, de, ha az autópályát elkerülve Budapestre akar jutni, akkor az útvonaltól függően minimum egyszer, de lehet, hogy háromszor is a bukszájába nyúlhat.Aztán persze a fővárosi kerületek is fölébrednek majd, és gyorsan sorompókat állítanak ők is. Jó kis muri lesz! Ehhez képest a burgenlandi blokádosdi gyermekded játszadozás, jöhetnek hozzánk tanulni a sógorok! Folytatás a 2. oldalon ÁRA 20 FT LESZAVAZTÁK AZ EGYSÉGES TARIFÁT Vízdíjmérték Fordulat következett be a víz- és csatornadíjak megállapításáért évek óta folytatott küzdelemben: Érdnek sikerült leszavaznia az Érd és Térsége Víziközmű Kft.ben (ÉTV) a város számára előnytelen, úgynevezett egységes vízdíjat. Városházi tudósítás A probléma megértéséhez egészen a rendszerváltás utáni időkig kell visszatekinteni, amikor is a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat (PVCSV) felszámolásáról döntöttek, és megalakult az ÉTV Kft. 17 önkormányzat részvételével. Ahogy ezt ma az alapítók hangsúlyozni szeretik, politikai kérdés volt a kft. megalakítása, a vízellátás megoldása. A társaságba azonban nagyon eltérő adottságú települések kerültek. A zsámbéki medencében például csak nagyon magas költséggel lehet az ivóvizet előállítani, míg például Érden és néhány környező településen sokkal olcsóbban. Az alapítók akkor úgy döntöttek - ma előszeretettel hangoztatják többen, hogy Érd feltétel nélküli egyetértése mellett -, hogy a társaság területére egységes vízdíjat állapítanak meg. Magyarul: ugyanannyit kell fizetni egy köbméter ivóvízért ott is, ahol az előállítás 400 forint fölött van (például Zsámbék) és ahol ez lényegsen olcsóbb (például Érd). Ez nagyon testvéries megoldás, de hogy igazságos-e...? Ám fogadjuk el, hogy ez egy fontos politikai kérdés volt akkor. S ma is az persze, csak az anyagi szempontok kezdik megelőzni a politikáikat. (Végtére is kapitalizmus épül itt, vagy mi a fene.) Egyes települések kezdtek rájönni, hogy nem is olyan jó ez az egységes vízdíj (Százhalombatta például angolosan távozott a társaságból), elsősorban Érd kezdte érezni ennek hátrányait. De hiába a legtöbb szavazattal (45) rendelkező tagja a kft.-nek, egyedül nem tudott változtatni a helyzeten, s valamilyen, nem egészen érthető oknál fogva eddig nem sikerült maga mellé állítania a hasonló érdekű településeket. Kiszállhatna a buliból Érd is persze, Battához hasonlóan, de hát nem olyan egyszerűek a tulajdonviszonyok. (A testület ennek a lehetőségét sem vetette el, illetve azt fontolgatja, miként lehetne a társaságon belül maradva mással üzemeltetni az érdi rendszert.) Érdnek osztatlan közös víziközmű-tulajdona van hat másik településsel (Budaörs, Törökbálint, Diósd, Tárnok, Sóskút, Pusztazámor), másrészt tagadhatatlan, hogy az elmúlt évek során például Zsámbékon korszerű, új víz- és csatornarendszerek épültek ki, míg Érden viszonylag elavultak, több ráfordítást igénylőek a rendszerek. Maradt tehát az évről évre kiújuló vita a díjakról. Idén viszont a sarkára állt az érdi önkormányzat (hiába, szorult helyzetben mindent megpróbál az ember), s kezdte azzal, hogy 1997-re mintegy százmillió forint bérleti díjat akar kérni az ÉTV Kft.-től a közműrendszer használatáért, mondván, hogy a társaságnak legalább ekkora eredménye keletkezett az érdi vízen. Második lépésként a testület azzal engedte el képviselőit a kft. díjmegállapító taggyűlésére, hogy semmiképpen ne szavazzák meg az egységes vízdíjat, ragaszkodjanak a településenkénti, de legalább a kistérségi (Érd plusz a felsorolt hat település) tarifákhoz. Mivel az említett tulajdoni és szavazati arányok miatt Érdnek egyedül semmi esélye sem lehetett akaratának érvényesítésére, Harmat Béla polgármester még a taggyűlés előtt meghívta egy előzetes eszmecserére a társasághoz tartozó települések polgármestereit. Itt aztán mindenki mondta a magáét, ahogy eddig, s úgy tűnt, Érd aligha szerez sok szövetségest. (Diósd polgármestere például kifejtette, hogy ő az egységes vízdíj mellett lenne, de a testülete ezt nem szavazta meg.) Ilyen előzmények után meglepő fordulat következett be a társaság taggyűlésén: leszavazták az egységes vízdíjat. Na, nem a vélemények változtak meg, csak éppen a voksoláson részt vevők száma alakult úgy, hogy Érd és Diósd szavazata elegendőnek bizonyult e döntéshez. A végeredmény szempontjából ez azonban közömbös. Az olvasó persze most arra lenne kíváncsi, hogy mennyi is lesz ezek után a víz- és csatornadíj Érden. Hát ezt még nem lehet pontosan tudni. A képviselőtestület úgy tervezi, hogy 146 forint lesz a köbméterenkénti ár, csatornadíj nélkül (de nem ismert még, hogy a kormányzat milyen mértékben támogatja a lakosság vízellátását, mert ez az összeg annyival csökken még), ha viszont az egységes vízdíj maradt volna, akkor 185 forintra jött volna ki a tarifa köbméterenként. A 146 forintba egyébként az említett százmilliós eredmény is benne van, amit a rendszer felújítására kívánnak fordítani. M. Nagy