Érd - Érdi Újság, 2000 (10. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-07 / 1. szám

X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2000. JANUÁR 7. Weöres Sándor: Pulyka melle, malac körme, A fiúknak pléh harisnyát, liba lába, csőre , ördögbőr nadrágot, Mit kívánjak mindnyájunknak a lányoknak tűt és cérnát, az új esztendőre? ha mégis kivásott. Tiszta ötös bizonyítványt, Hétköznapra erőt, munkát, tiszta nyakat, mancsot ünnepre parádét, nyárra labdát, fürdőruhát kéményfüstben disznósonkát, télre jó bakancsot, zsebbe csokoládét. Tavaszra sok rigófüttyöt, trombitázó, harsonázó, hóvirág harangját, gurgulázó gégét, őszre fehér új kenyeret, vedd az éneket a szádba, diót, szőlőt, almát, ne ceruza végét. Teljék be a kívánságunk, mint vízzel a teknő, mint negyvennyolc kecske lába százkilencvenkettő. Újévi 1 •• •• A A A koszonto Citera és angyalszárny A Napsugár Óvoda kicsinyei a karácsony előtti napokban sem maradtak szórakoztató, ünnepi műsor nélkül. Ilka Erzsébet, a tagóvoda vezetője - és munkatársai, valamint a lelkes szülők­­ szervezésében most is lelket melengető együttlét alakult ki. Szépet és jót kaptak az ovisok, ünnepre készülést, ünneplést tanultak, szép zenét hallgathattak a Benta Citera ze­­nekar előadásában. G.M.I. Az elhurcolás évfordulója: 1945. január 8. 2000. január 9-én (vasárnap): Emléknap az elhurcoltakért. 8 óra: Szent­mise az újfalusi római katolikus templomban. 10 óra: Istentisztelet és koszorúzás a Kálvin téri református templomban. 11 óra: Ünnepség és koszorúzás az Elhurcoltak Emlékművénél. Megemlékezik: Dr. Csapody Miklós országgyűlési képviselő. Közreműködik a Minaret Férfikórus és Versmondók Köre. 12 óra: Az egykori bajtársak találkozója a művelődé­si központban. ‘BOLDogú­lm­rrr. Karácsony elmúltával újból új évet köszöntünk. Pukkannak a pezsgőspalackok, előkerülnek a kará­csonyi kellékek, a szerencsemalac, a patkó, és az én kelléktáramból a kéményseprős nyakkendő. De való­jában ennyi csak az ami az új évet jelenti? Ebben az évben talán a szokottnál is több petárda fog durranni, hiszen ez az évbúcsúztató az összes töb­bihez amit megéltünk, megkülönböztetett figyelmet igényel. Elmúlnak az 1900-as, 1990-es évek, s kez­dődik olyan, amelyben az első szám után nagyon sok nulla van. De vajon a nulla mit jelent ebben az eset­ben? Először is számvetést kell tennünk és akkor amikor új századba lépünk bármennyire nehéz is ki­mondanunk, de messzebb kerülünk száz évekkel azok­tól a történelmi személyektől és eseményektől, ame­lyek a magyar nemzetnek sorsát, történelmét megha­tározták. Most már nem mondhatjuk azt holnaptól, holnaputántól, hogy Petőfi a múlt században élt, a Himnusz a múlt században született, azt hogy Mátyás király, Dózsa György és a többi történelmi személyi­ség három, négy, öt vagy esetleg hat századra volt tőlünk, hiszen a százéveket összességében számoljuk és így eggyel többet kell hozzátennünk. Karácsony elmúltával kisfiammal a temetőt jár­tam és ahogy néztük a sírköveket kérdezte, hogy mi­lyen nevek ezek. Mondtam: ez a név szerb név, a háromszáz évvel ezelőtt betelepült rácoké. Az né­met név, azon a sírkövön pedig egy tót név a felirat. Kisfiam döbbenten kérdezte: Apu akkor nem is va­gyunk igazán magyarok? Mondtam neki, hogy min­den ember ahhoz a történelmi népcsoporthoz tarto­zik, akit magáénak mond. De apu a mi őseink nem a hunokkal jöttek be? Akkor hazamentünk, elővettük a 48-as szabadságharcnak a történelmét, s megpró­báltunk rávilágítani arra, hová van kötődésünk. Miért volt fontos nekünk a múlt század és miért lesz fontos a jövő. Hiszem, hogy egyetlen generációt sem kímélt a történelem, így a mi nemzedékünknek is megvan­nak a maga próbatételei. Talán jelképes, hogy most itt az év utolsó napjaiban újabb, ha nem is term­é­­szeti katasztrófával, de megpróbáltatással kell szembenéznünk, és ezek a napok nem csupán zúz­­marásak, deresek, havasak, hanem bizony készen­létben kell lenni arra, hogy mi lesz holnap, hol­napután. És holnap, holnapután beköszönt az új esztendő, az új évszázad, s esztendő múlva az új évezred. Ilyenkor az ember rengeteg fogadalmat tesz, s tudja jól pohár pezsgővel a kezében, hogy olyanokat is megígér, amiket soha, de soha nem fog betartani. Igyekszem magam mindig féken tar­tani és csak olyanokra ígéretet tenni, amelyek tel­jesíthetőek. Mert a biztonság, mértéktartás, és a realitás adhat az embernek a mindennapokban a megalapozott munkavégzéshez nyugalmat, felké­szültséget. Talán 10-15 esztendővel ezelőtt egy szilveszteri hajnalon pityókás vasúti restiben hallottam azt a rigmust, aminek szerzője ismeretlen, s így mind­annyiunké, s ahogy közkeletű szóhasználattal mond­juk üzenete is van: Legyen ez az új esztendő/ áldást hozó, jövőben termő/ vigyen gondot, bút, bánatot,/ hozzon békét, boldogságot./A magyar magyart már ne bántson,/ aki ártott az is áldjon,/ Isten keze áld­jon, védjen/ minden magyart ez új évben./ Boldog új esztendőt! Harmat Béla polgármester Karácsonyi Ajándék Gálaműsor Kora délutántól az esti órákig színpompás rendezvényt tartott az Alexera Ren­dezvényszervező Iroda a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban. (Cikkünk a 3. oldalon) TARTALMUNKBÓL: • Új személyigazolvány • Elveszett kutyák 2. oldal • Fertőző gyulladás 2. oldal 2. oldal • Új év körüli babonák 3. oldal • Névadó ünnepség 4. oldal • A vitorlázás az életem 8. oldal

Next