Gödöllő - Könyvtári Hírmondó, 1986-1998
1986
VJe. Beköszöntő Szipka Géza a „Literatura” c. folyóirat főszerkesztőjének ^javaslatára, amely így szólt „az évnek egyik napján ...az Kr ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék...” — 1927-ben fogalmazódott meg. 1929. március 2-án belügyminiszteri körlevél hozta tudomására a törvényhatóság tisztségviselőinek, hogy a Magyar írók Egyesülete május 19—20-ig Magyar Könyvhetet rendez. 1929 óta hagyománnyá vált, hogy május hó végén és június hó elején könyvnapokat, 1952-től „ünnepi könyvhét”-tel hívják föl a fokozottabb figyelmet a könyv, az olvasás és a könyvtár iránt az egész országban. Az Ünnepi Könyvhét és Könyvtári Napok időszakára időzítve jelenik meg első alkalommal a Gödöllő és Vidéke Könyvtári Hírmondó. Gödöllő és vonzáskörzete tanácsainak, intézményeinek, könyvtárainak anyagi támogatásával vált lehetővé az újság megjelenése, amelynek célja fölhívni a figyelmet a könyvre, hírt adni a könyvtárak szolgáltatásairól, hagyományos és új kezdeményezésekről. — A tájékoztatás mellett fontosnak véljük a művelődéstörténeti vonatkozású témakörök közreadását, hiszen a körzetben számos helytörténeti, honismereti kör működik. Munkájuk eredményéről, szakaszairól számot adni, közreadni, a mi feladatunk is. A századfordulótól kezdve ezen a vidéken is gazdag kulturális élet bontakozott ki, néha megtorpanásokkal, elbizonytalanodásokkal, de mindig a szebb, jobb jövő reményében munkálkodtak elődeink. Kisebb, nagyobb településeken újságok jelentek meg, nyomdák működtek, olvasókörök, művelődési egyletek. Történetük igen gazdag, feldolgozásuk, közreadásuk halaszthatatlan, a szemtanúk, résztvevők még itt élnek közöttünk. Hírmondónkat minden érdeklődő olvasó figyelmébe ajánljuk, reméljük eljut azokhoz, akiknek szántuk, s megtalálják benne személyes érdeklődésüknek megfelelő rovatokat, s egyben kitűzött célunk nem sikkad el; felhívni a figyelmet a könyvre, az olvasásra és a könyvtárak szolgáltatásaira. Antal Terézia Gödöllő« Vidéke Könyvtári Hírmondó 9 Juhász Gyula Párosi Könyvtár könyvheti tájékoztatója Mit jelent az Ön számára a könyv, miben látja az írott betű és a könyvtár szerepét korunkban?■ HERCZENIK GYULA: A VÁROSI pártbizottság ELSŐ TITKÁRA: A legkellemesebb időtöltést, a könyvvel való ismerkedést még akkor kezdtem, amikor a betűt nem ismertem. A bekötött Tolnai Világlapját lapozgattam nagy érdeklődéssel, ekkor vették észre szüleim vonzódásomat. Szép sorjában következtek a mesekönyvek, a Mohikán-sorozat. A felszabadulás után akkor adták ki ismét a Mohikán-köteteket, amikor abba a korba értem, hogy olvassam őket. Barátságom a könyvvel azóta töretlen. Szeretem a történelmi regényeket, a természettudományos műveket, útleírásokat, lapozgatom a fantasztikus irodalmat. Most is annyit olvasok, amennyit egyáltalán bírok. A munkámmal együttjáró jelentéseket, tájékoztatókat is figyelembe véve körülbelül napi száz oldalt. A könyvtár szerepe egyre csökken az életemben. Nem az az intézmény, ahol naponta eltöltök néhány órát. Az engem érdeklő könyveket megveszem. Általában, persze, úgy vélem, a könyvtár nagyon fontos eleme a közművelődésnek, mienknek, a gödöllőinek a körülményei jelenleg nem olyanok, hogy ezt a szerepet hiánytalanul betöltse. Munkatársi gárdája, ennek ellenére igyekszik egyre jóban ellátni feladatát. Megemlítem, hogy három éve jól segítik a pártoktatást. Gyűjtik a tömegpolitikai oktatáshoz nélkülözhetetlen háttéranyagot, figyelemmel kísérik a társadalmi, politikai irodalom termését, arról értesítenek bennünket, mi ennek nyomán a propagandistákat tájékoztatjuk. Rendben van a könyvtári hálózat a körzetben is. Ahol gondokkal küszködtek, mint Pécelen, ott is mutatkoznak a javulás jelei. PAPP ISTVÁN, A VÁROSI TANÁCS ELNÖKE: Gondolkodó ember könyvek nélkül a huszadik században sem lehet meg. A könyv tudásforrás, az állandó ismeretszerzés, s a szórakoztatás eszköze. Olyan könyvekre, amelyeket kedvtelésből forgatok, egyre kevesebb idő jut. Rengeteg folyóiratot kell átnéznem, a szépirodalomra nem marad sem idő, sem erő. A könyvtárakba hamar beszoktam, nyolc-tíz éves koromtól kezdve sok órát eltöltöttem ott. Nálunk otthon nem volt házikönyvtár. Az indíttatást sem ott kaptam, hanem valószínűleg tanítóimtól. Mindenesetre korán megsejtettem, a könyv nélkülözhetetlen az embernek. Ma is a könyvgyűjtők közé sorolom magam, alig múlik el hónap, hogy ne kerülne új kötet a polcokra. De most is rendszeresen járok könyvtárakba. Két kislányom is követ ebben, egyiküket sem kellett noszogatni a könyvek felé. Ami a gödöllői könyvtárat illeti, úgy látom, az igényeket, elsősorban a helyszűke miatt, közepes színvonalon képes kielégíteni. A méretei következtében lehetetlen nagyobb gyűjteményt kialakítani. Nem is biztos, persze, hogy egy ekkora városban minden tekintetben a teljességre kell törekedni. Vannak jól fölszerelt intézményi könyvtáraink. Megjelenik az Ünnepi Könyvhet és Könyvtári Információs Napok oltalmából 1986