Gödöllő - Könyvtár pont hu, 2004 (2. évfolyam, 1-2. szám)

2004-04-01 / 1. szám

Szekeres Erzsébet öröksége Könyvtárunkban 2004.március 22-én kiállítás nyílt Szekeres Erzsébet textilképeiből. Az alábbiakban Dr. Lábadi Károly a kiállítás megnyitóján elhangzott köszöntőjét olvashatják. A textilművész maga vá­lasztotta kiállításának cí­méül az „Örökségem" szót, azt a kifejezést, me­lyet eleink a régiségben a török népektől vettek át. A szó gyökere az örök és időben végtelent, folyamatosan létezőt jelent. Ez a tartalom folytatódik a képzettársítás révén alkotott, birtokos raggal megtoldott formában, az „örökségem"-ben is. Benne rejlik az örökölt javak, a szel­lemi adományok időtállósága és folyamatosság. A kép­zeletbeli csomagban benne van az ősök, a család, a kistáj, a szülőhely, a haza útravalója, amelyből nemes, tartalmas világot lehet felépíteni. Mély gondolatiságból összeálló örökségéből Szekeres Erzsébet axiómákat tárgyiasított, akár a kolostormunkák készítői, vászon alapra kivarrta őket számos, sokféle öltéstechnikával, gyapjúval, selyem­mel és fémszállal, s ha kellett, porcelángyöngyökkel is fel­­kékesítette. Tudatosan felépített kiállítását ismert és jól olvas­ható jelképekkel fogalmazta meg. Van egy triptichon sze­rű előhangja. Ebben olyan sorrendben követik egymást a vászonalapú alkotások, ahogy az emberélet fordulói: az elsőn a magasan kúszó, felfele kapaszkodó ágak az ébre­dés, a születés szimbólumai. A második maga az élet jel­képe - a nagy és beláthatatlan út kezdetén kapu áll, csak a képen tűnik valósnak, különben képzeletbeli, de min­denkinek, aki egyszer világra jött, át kell lépnie küszöbét, s végig kell haladnia a feltáruló élet­úton. A harmadik a kérgesedő elmúlást idézi: fehér foltjaival a kozmikus végtelent, a hunyorgó, végül kialvó csillagok útját mutatja. Miről szól a többi kép? Alkotójuk mindazt kivarr­ta, amit az idő méhe a halandóknak tartogat a gyermek­kortól a felcseperedésen át a bölcsen látó és ítélő öregkorig. Azokat a késztetéseket, ösztönzéseket és kör­nyezeti hatásokat nevesítette, amik kormányozzák életün­ket. Az útravalót összecsomagolókat, az életet adó szülőket úgy ábrázolja, akár a mesékben-egyikük arany, másikuk ezüst virág. Az éltető poggyászhoz tartoznak a Galga-menti jegykendők, zseb-és vállkendők szépséges mintái, melyekből összeállnak a sokrétegű és sokjelentésű kép­üzenetek. Művészkezeket és gondolatokat mozgató erők forrásai lesznek. Az emlegetett hosszú élet­úton el­­csüggedéskor, megfáradáskor a vigasztalást, a megnyugta­tást a hit szolgáltatja Szekeres Erzsébet eszmerendszerében. Az igazságra, a megigazulásra vágya­kozó tétova lélek útját látható jelek mutatják: a tisztaság fenséges madara, a páva, a kereszt, a zsoltárosokat idéző szőlő, a kenyér, a búzakalász, a kehely. Többjük Krisz­tus-szimbólum, ugyanakkor egyetemes jelkép vagy a hit mértéke és princípiuma. Az emberi élet szép kitavaszodásait ünnepeket idéző varrott képei elevenítik meg (Gyümölcsoltó Boldog­­asszony, Bölcsek hite, Sarlós Boldogasszony). Teljes élet azonban nincs hazaszeretet nélkül sem. Tanúsításául nem­zetéhez, hazájához tartozó érzéseit a Hymnus; Szűz Má­ria: Magyarország védőszentje; 1848.március 24. A nemzet virága címmel ellátott képei fogalmazzák meg. Feltűnő, hogy a kiállítás záró képei nem valós virá­gokat mintáznak meg: arra valók, hogy a derűt, a hiányolt szépséget és harmóniát juttassák eszünkbe, hogy vágya­kozzunk utánuk. Azt hisszük, hogy nincsenek, karnyújtás­nyira mégis megtalálhatók szívünkben. Meg­tapasztalhatjuk létezésüket, csak a filozofikusan összera­is­zott örökségben kell kutakodnunk, végig kell járnunk a mű­vész kép­ stációit, melyeket göbökből varrott keret zár le, hogy emlékeztessen bennünket az élet apróbb-nagyobb egyenetlenségeire. Mi is található Szekeres Erzsébet örökségében? Gazdag juss, család-és hazaszeretet, hit, tisztességes élet, erkölcsös erények és késztetés arra, hogy ezt mások is látva lássák. Mi a boldogság? -tűnődött a régiségben a filozófus római császár. Marcus Aurelius. - jó szellem vagy jó vezér­lő értelem. Képzelet!- fogalmazta meg válaszát. Amikor Szekeres Erzsébet képeit kivarrta, mindezek mellé szegőd­tek. Osztozzunk örökölt-megtalált boldogságában és fo­gadjuk el nem mindennapi ajándékát!

Next