Hosszúhetény - Zengő, 1992 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
2 ZENGŐ Hosszúhetényi lakodalmi szokások Hosszúhetény lakossága a század első felében színtiszta magyar ajkú. A vallás tekintetében is mindössze 1 evangélikus, 5 izraelita családon kívül mindannyian római katolikusok. E színmagyar község lakóinak hihetetlenül gazdag a népzenéje, sajátosan különleges a népviselete, s mint egységes etnikumnak, a kívülálló szemében érdekesek néprajzi hagyományai, népi szokásai, melyek közül kiemelkednek a lakodalmi szokások. Dr. Berze Nagy János Baranyai Magyar Néphagyományok című háromkötetes gyűjteményében mindezek megtalálhatók Nemes János hosszúhetényi igazgató-tanító sok évtizedes gyűjtőkutató munkája eredményeképp. A helyi lakodalmi szokásokról is tőle található írásos felejegyzés /III. kötet 114.old.10.p7. "A menyasszony és vőlegény öltöztetésekor a cipőkbe ezüst pénzdarabot tettek, hogy meg ne rontsák. A násznagy megállapította, hogy hány órakor lesz az esküvő, mikorra a menyasszony is külön, a vőlegény is külön a megállapított idpontra elmennek a temploma az esküvőre. Aztán mind a két fél hazament a szülői házhoz. Később a vőlegényes háztól a vőlegény kocsin, a násznép gyalog ment az újmenyecskéért. Az indulást lövés jelezte. Megérkezésekor a násznagy kikérte a menyecskét. Ekkor a násznagy lefizette a virágpénzt /kérő díjat/. Lefizetés után a menyasszony keresztanyja kiosztotta a násznép között a rozmaringot. Utána a vőfély megfogta a menyasszony kezét és a házból kivezette s itt elbúcsúztatta. Eztán a menyasszonyt a vőfély feltette a kocsira és a vőlegény ölébe ültette s ezzel a menet megindult. A vőlegényes háznál a násznagy az új párt bekérte. Az új pár belépett a házba és csókot adott az új szülőknek.A főszakácsnő főzőkanalat adott a menyasszony kezébe és egy fazék ételt kevertetett veleh hogy jó gazdaasszony legyen belőle. A násznagy a menyasszonyt leültette egy székre és egy fiúgyermeket tettek az ölébe /hogy fiú gyermek szülessen/14 kisfiú ajándékba kapta azt az almát, amelyet esküvő alatt a menyasszony az inge alatt tartott. Az uj pár, az öreg szülők és a keresztszülők leültek az asztalhoz, egy szakácsné kolbászt és kalácsot tálalt, a vőfély vágott belőle három falatot és azt a menyasszony szájába tette villával, aki azt összerágva titokban egy kendőbe rejtette, arra az esetre, ha az ura goromba lenne, azt megetesse vele s így megjavuljon. Ezután a násznép is helyet foglalt az asztalnál és a násznagy versben felsorolta a lakodalmi ételeket. Erre a násznép karban mondta: "Éljen az uj házaspár és az egész társaságf Ebéd végeztével, míg a násznép az asztalnál ült, a menyasszonyt kivezették és főkötő alá tették. Mikor készen volt, a násznagy jelt adott a muzsikásoknak és zeneszóval vonultak a legközelebbi utcai kúthoz. A vőlegény és a menyecske karonfogva a tele vödör mellé álltak; az új menyecske a vízbe mártott kézzel az ura arcát háromszor megmosta s utána kendővel megtörölte. Ekkor a násznagy megkérdezte az új menyecskét - az urára mutatva -, hogyan hívják ezt a fiatal embert? A menyecske így felelt:"Uram Okelme." Ekkor a násznagy azt kívánta a fiatal párnak, hogy olyan tiszta legyen az életük, mint a kútnak a vize. A keresztanyák a hívatlanok közé süteményt, diót, mogyorót, különféle gyümölcsöt szórtak, amit a nézők kapkodva, egymást lökdösve szedtek össze. Ezután a násznép zeneszóval visszatért a házhoz s ott fogadták az új menyecske szüleit, rokonait, akik csak most jöttek gyertyás menetben a lakodalmas házhoz- ezek voltak a vendégek, akiket az új pár szolgált Vacsora után a násznagy kiosztotta az ajándékot s tánc következett reggelig. Reggel a még ott lévő vendégeket, a keresztanya által hozott vízzel az új menyecske megmosdatta, megtörölte, majd a vőfély egy tányérban a mosdatási dijat összeszedte és a menyecskének adta." /Hoszzúhetény,1934 nov. Nemes János gy./ A 30-as évektől folyamatosan fejlődött, és természetesen változott a község zenei kultúrája. Korábban a lakodalmi vigasság hangszere a citera /citera/, a furuly /furugla/ volt, majd a "cigányzene" terjedésével egyre nagyobb számban megszólal a hegedű, a cimbalom és a trombita. A hangszerek sokaságára jellemzi, hogy 1930-ban Böröcz Balázs /Paksus/, Rózsa Sándor /Kinfitér/, György János /Bóti/, György János /Iskola utcai/, Varga József /Fő utcai/ cimbalommal rendelkeztek, melyek hangolása az un."zsidó" stimm /ahogy annak idején mondták/. Ezidőtájt alakult meg szervezetten Hosszúhetényben a fúvószenekar, melynek vezetője Bögyös János karnagy Hangszereik Bögyös karnagy feljegyzése szerint Szárnykürt IB. Szárnykürt II.B. Piczolo I.Desz. Sipola I.B. Vadászkürt I.Esz. Puzon I.B. Tenor, elfeneum I. B. Tenor, Tromba II. IV.Esz. Basslugelhorn I.B. Tenor Helikon I.II. Basso. Nagy- és Kisdob, cintányér. Műsoruk zöme induló, de megszólaltatják már a hangszerelt csárdásokat, polkákat, keringőket is. Bögyös János halála után a 40-es éveket követően 1946-ig /amikor is a községi fúvószenekar megszűnt/ Ebert Bernát képzett muzsikus /Bécsben tanult/ a karnagy. A zenekari tagok közül többen kapcsolódtak be a karnagy vezette fúvószenekaron kívüli helyi önkéntes muzsikusok tevékenységébe. Míg a kottáról játszó zenekar helyi hivatalos ünnepségeken vett részt a helyi nagastyán egyesület, a leventék felvonulásakor, nagyobb állami és egyházi ünnepeken, addig Fülöp József prímás vezette un. "pulgerbanda" lakodalmakban, bálokban muzsikált. Tagjai paraszt-, és bányászemberek, közülük is kiemelkedők: Rózsa Sándor /Kinfitér/, Gergely György /Gergő/, György János /Bóti/, György Sándor /Zsurmó/, Hegedűs József /Csinos/. E zenekar tagjai hallás után muzsikáltak. Hangszereik fúvósban: I.II.Szárnykürt, Klarinét Esz./Síp/, Helikon. Vonósban: hegedű, brácsa, klarinét, cimbalom, bőgő, ill. cintányérral és tartószíjjal felszerelt nagydob. E zenekar volt a kísérője a korábban híres hosszúhetényi "Gyöngyösbokrétásnak" is. A korábbi egységes fúvószenekar tagjai közül kerültek ki azok a zenészek, akik a 70-es évekig muzsikáltak bálokban, lakodalmakban így: Papp József prímás I.Szárnykürt,ill piszton, Fuksz József /Magyaregregy/ II.Szárnykürt fil szakszofon, majd Ebert Bernát, később Fuksz Ferenc /Komló/, Dallos Nándor zongora, ill harmonika, Schlégl Antal pózán, Papp ferenc /Magyaregregy/ II.Szárnykürt,ill gitár, Bauer János dobos. E zenekart kiegészítette fúvós felállásban a komlói Bétaaknai bányászzenekar néhány tagja. E zenekarok a 60-as évekig híven követték a lakodalom "násznagyi" "forgatókönyvét"a lakodalmi hagyományok menetrendjét. A 40-es években a lakodalmi szokások egyes motívumaiban változások következtek be.A "kéretést" a szülők végezték, mikor is rigmusok nélkül adták elő mondandójukat a "lányosház"-nál. Gyakorlatilag ekkor zajlott le a "gyűrűzés" is, vagy néhány nettel később "eljegyzést" tartottak, természetesen már násznagy nélkül. Ekkor tűzték ki a lakodalom időpontját, a temploban való kihirdetés idejét /esküvő előtt 1 hónappal, 3 alkalommal vasárnapi nagymisén:"hirdettenek először, ... másodszor, ... harmadszor/. Megállapodtak a meghívandók körére, a násznagyra, vőfélyekre, nyoszolyólányokra,a zenekarra vonatkozóan. Tisztázták a lakodalom anyagi, tárgyi és egyéb szervezési tennivalóit.Nem volt ritkaságszámba menő 100-130 fős lakodalom, melyet a lakodalmasháznál, később a művelődési(kultúr)házban, az udavaron nagy sátrat építve tartottak. Az asztalokat a helyi kocsmárostól kölcsönözték. A terítéshez szükséges konyhai eszközöket, az üstöket és bográcsokat a szomszédoktól, rokonságtól gyűj-