Hosszúhetény - Zengő, 2014 (24. évfolyam, 1-6. szám)

2014-03-01 / 1. szám

XXIV. évfolyam 1. szám • 2014. március 200 Ft A HOSSZÚHETÉNYI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA Emléktúra és konferencia a Zengő-csata 10. évfordulóján Zengő - az élő hegy A Zengő évszázadok, évezredek óta áll történelmi események, mondák, misz­tikus történetek, vallásos és népi hagyo­mányok tanújaként. Valamiért a hegy és ember között erős kapcsolat alakult ki. Vannak más magaslatok is, azokhoz még­sem kötődünk ilyen sokrétűen, ilyen erősen. Mai világunkban ez szinte érthe­tetlen. Őszintén, az okát én sem ismerem, csak tudom, érzem, hogy ez valami egészen különös. A Zengő-védelem néhány éve­­ s az azóta eltelt tíz év is mérhetetlenül rövid idő a hegy létezéséhez képest, mégis szá­munkra kitörölhetetlen élmény. Az ese­mények sodrásában mindig valami sors­szerűséget éreztünk. Próbáltuk kitalálni a másik oldal következő lépését, az arra adandó lehetséges válaszokat, precízen terveztünk, stratégiát építettünk, és sok­szor úgy éreztük, hogy amit elterveztünk az nem, vagy csak részben valósult meg. Szembesülnünk kellett kishitűségünkkel, mert a meg nem valósult ötletek később, számtalanszor szinte maguktól létrejöt­tek, akkor, úgy és ott, ahogy az ügyet legjobban szolgálták. Egyre inkább az a benyomásunk támadt, hogy mintha nem mi védenénk a hegyet, hanem az védené önmagát, általunk. Néhány esemény időpontja is érde­kes. A Zengő-csata február 13-án, pén­teken történt, Sólyom László első látoga­tása a Zengőn hamvazószerdára esett, a pécsváradi lőtér melletti árokásás virág­­vasárnap került véglegesen feltartóztatás­ra, a Zengő megmenekülésének bejelen­tése, november 23-án, egyikünk elsőszü­­­lőtt fiának születésnapjára esett. Persze ezek mind lehetnek véletlenek is, de ne­künk akkor is, ma is jeleknek tűntek, tűn­nek. Talán a Zengőn a Föld és az Ég összeért, és ha rövid időre is, de megél­hettük azt, amikor ember embernek nem farkasa, hanem óvója, segítője. Nem a rang, a korábbi tettek és dicsőségek, ha­nem az ügyhöz való hűség volt mérvadó, így váltunk egyenlővé­­ a kétkezi mun­kástól az államelnökig. Valódi összefogás alakult ki, mindenki tette a maga dolgát legjobb tudása szerint szívvel lélekkel, sokszor erején felül is. Mégsem mindenki részesülhetett ebben, mert ilyen-olyan okból - esetleg akaratán kívül is kizáródott, vagy kizárta magát belőle. Sajnáljuk, mert meghatározó élményből maradtak ki. Ugyanakkor köszönetet mondunk azok­nak is, akik ragaszkodtak a radartelepí­téshez, hiszen nélkülük kevésbé ismer­nénk a Zengőt, és szegényebbek lennénk számtalan élménnyel. Jean Goss a Fülöp­­szigeteki erőszakmentes forradalom szel­lemi vezetője mondta "Mielőtt magunk­ban elítélünk egy vezetőt mindig gondol­juk végig, hogyha mi a helyében lennénk az ismereteivel, a kötelességtudatával, a helyzetéből származó befolyásoltsá­gokkal, akkor mi hogyan viselkednénk. (Folytatás az 7. oldalon)J

Next