Jánoshalma - Hunyadi Népe, 1987 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
2. oldal HUNYADI NÉPE 1987. február 236 évvel ezelőtt, 1751 februárjában készült (aláírási keltezése márc. 1.) Germes László kamarai tiszttartó rendelkezése, amely az akkor 2ü éve újratelepült Jankovácz község jobbágyai részére kötelezővé tette a homoki szőlők telepítését: „Ki-ki ültessen szőlővesszőt és palántáljon fácskákat.” A rendelkezés előírja, hogy a homokokat Agócs János vagy Kiss Péter „hegymesterek’ mérjék ki. Aki nem akar méretni, 12 forint bírság alá essék. A szőlőtolvajokat 36 korbácsütéssel, visszaesés esetén a községből való kitiltással bünteti. A földesuraság rendelkezései, a bor iránti igény, a homok megkötésének szükségessége, a zsellér és a szegényparaszti kezek számának gyors szaporodása azután a szőlőterületek nagymérvű kiterjesztéséhez vezettek: az 1820-as években már 1150 kataszteri hold homoki szőlőnk termett, s az 1935-ös nagy összeírás határunkban 3289 hold, azaz 1900 hektár szőlőt, s közel 100 ezer termőre fordult gyümölcsfát talált. Leginkább betelepített határrészeink: Öregszőlők, Újszőlők, Vadasok, Kiserdő, Kisráta, Kecskés, Parcellok és IIlancs voltak, de ide számíthatjuk még a jánoshalmiak által telepített és birtokolt borotai Szentkata nagyobbik felét, valamint a kisszállási uradalom terézhalmi szőlészetét is. A háború előtti évek átlagos produktuma évi 400 ezer hektoliter bor és 600—800 vagon gyümölcs volt. (Források: KF: Jánoshalma története I-II.) Évforduló AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK Községünk idősebb nemzedékei igen jól és nagy hálával emlékeznek Lakó Gusztáv tanító bácsira, aki közel négy évtizeden át oktatta az egykori kisfiúkat, az iparos tanoncokat és szerkesztette a jánoshalmi Vörös Újságot 1919-ben. Az ő lánya volt Lakó Erzsike, az ugyancsak hosszú ideig iskoláinkban működő „tanító néni”. Másik három gyermeke szintén pedagógus lett. Köztük az 1908- ban, elsőként született Dr. Lakó György György is, aki később nemcsak középiskolai, majd egyetemi tanárként szolgálta a közművelődést, hanem egyik legismertebb finnugor nyelvtudósunk is lett. «Gyermekéveit a Kálvária utcai szerény kis házban töltötte, játszópajtásaival kapcsolatos emlékei a mai tszapad Május tér egykori libalegelőjéhez és a Borbély közi szőlő forró homokú gyalogúsához fűződnek. Aztán kitört az első világháború. Édesapja is bevonult, édesanyja így nagyon nehéz helyzetbe került, négy kisgyerekről kellett gondoskodnia. Ezért a halasi nagyszülők magukhoz vették Gyurit, ott járatták iskolába, a gimnázium nyolc évét is ott végezte. Szorgalmas, tehetséges tanulónak bizonyult, mire leérettségizett, megismerkedett az angol nyelvvel, tűrhetően megtanult németül is. Később a német nyelvtudását Grazban tökéletesítette. Érettségi után Budapestre, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre került, s bejutott az Eötvös-kollégiumba is, ahol érdeklődése és önképzése mindinkább a finnugor nyelvekre irányult. Még be sem fejezte az egyetemet, amikor különböző ösztöndíjakkal már kijutott Finnországba, később Észtországba, majd Svédországba. Több időt töltött a Lappföldön is. Ezekben az országokban nemcsak az ottani nyelveket tanulta meg, hanem nyaranként a kinti egyetemeken magyar nyelvet tanított. Az itthoni magyarnémet szakos tanári oklevelét 1933-ban szerezte meg. Később doktorált is, sőt az egyik finn egyetem díszdoktorává avatta. Az 1930-as és a háborús évek így teltek el: tanév közben Magyarországon tanszéki gyakornok, majd középiskolai tanár volt, nyaranta meg a balti és a skandináv országokat járta. Jászapáti tanároskodása idején megnősült (1938), Márta és György nevű gyermekük született. Természetesen gyakran hazalátogatott Jánoshalmára szüleihez, azok halála után még testvéréhez, Erzsikéhez. Tudományos nyelvészeti munkássága az 1950-es évektől kezdett kibontakozni. Ezekben az évtizedekben az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, majd 1956-tól a pesti tudományegyetem finnugor tanszékének tanára lett. A 70-es években az Akadémia tagjai közé választotta. Dr. Lakó György akadémikus tudományos munkásságát — persze csak mennyiségében — a Vértes Edit által összeállított és 1985-ben megjelent német nyelvű Lakó-bibliográfia mutatja be. Ez a kiadvány tizennégy önálló, nyelvészettel kapcsolatos könyvének címét és adatait sorolja fel, de itt olvashatjuk 11, más szerzőkkel közösen írt szakkönyv és szótár címét is. Száztizennégy nyelvészeti és 25 egyéb tárgyú cikke szintén egy egész élet tudományos eredményeit tükrözi. (S ezeken kívül még sok-sok „cikkecske” és recenzió, részben magyar, részben idegen nyelveken.) Lakó tanár úr néhány év óta nyugdíjas már, de Németvölgyi úti otthonában sem pihen. Könyvtárnak is beillő dolgozószobájának öreg íróasztalán ma is ott tornyosulnak a jegyzetek, az éppen forgatott könyvek. Nyelvészeti szakcikkeket ír ma is. S bár 78 éves, reméljük és kívánjuk, hogy sokáig. Dr. Karsai Ferenc Egészségünkért! Minden év februárjában tüdőszűrés van községünkben. Magyarországon még nem is olyan régen, néhány évtizede évenként 20— 30 ezer ember halt meg TBC-ben. Az akkor hozott szigorú rendelkezések és folyamatos szűrések eredményeként a TBC ma már nem népbetegség, de továbbra is jelen van. A dohányzás és a környezetártalom következményeként előretörtek a tüdődaganatos megbetegedések. Ezek megelőzése, korai stádiumban történő felfedezése a tüdőszűrés feladata. Az utóbbi években a tüdőszűréseket egyéb szűrővizsgálatokkal egészítették ki, mint például magas vérnyomás, cukorbetegség. Ezért fontos, hogy résztvegyünk rajta, s azért, mert a betegségek eredményes gyógyítása függ korai felismerésüktől. Dr. Mittinszky Miklós Várjuk leveleiket Olvasóink figyelmébe ajánljuk, hogy a tanácsháza bejáratánál elhelyeztük leveles ládánkat. Várjuk észrevételeiket, javaslataikat és azokat a közérdekű kérdéseket, amelyekre lapunktól várnak választ. Karácsonyi hangverseny (Íme az ékes bizonyíték: a havonta csak egyszer megjelenő újság nem lehet „újság”, hiszen egy karácsonyi eseményről szóló írásunk csak a februári számban jelenhet meg. Úgy érezzük, mégis érdemes megemlékezni róla.) Mintegy kétszázötven felnőtt és gyermek élvezte és tapsolta végig a jánoshalmi művelődési ház által rendezett 1986. évi karácsonyi hangversenyt, amely egyszerre adott bizonyságot a jelenlévő énekesek, zenészek és közönségük művészetszeretetéről és karácsonyi hangulatba öltöztetett békevágyáról. A fényekkel díszített fenyőfa, a székeken sorakozó színes szaloncukor, névjegykártyákra rajzolt jókívánságok még csak elmélyítették az ünnepvárás hangulatát. A műsort az úttörők fúvószenekara nyitotta meg. Beregi Vendel mélykúti énektanár tanította be, Nánai Attila vezényelte őket. Szép sikert arattak. Azután a legifjabb „hangszerművészek”, a nyolc-tíz évesek mutatkoztak be zongorán és hegedűn. Egyszerű, kedves, karácsonyt idéző számaik meleg — főként szülői és nagyszülői — fogadtatásban részesültek (Baka Zsolti, Faragó Jutka, Gerhát Orsi és Karsai Dóri). A műsor első felét ugyancsak gyermekek zárták, Rapcsák Andrásné angolszakkörös gyerekei — Karsai Péter gitárkísérete mellett — angol karácsonyi énekeket énekeltek. A felnőttek műsorát a Karsai Péter által vezetett gimnáziumi énekkar nyitotta meg. Többszólamú karácsonyi énekeik — hagyományaikhoz híven most is — tisztán csengők, művészi kidolgozásúak voltak. Azután a Gerhát-család 20 percnyi műsora következett. (Laci, Ágnes, Krisztina és az idén „betársult” ifjú férjek: Tornyai Jenő és Képes Albert.) Hangszeres és énekkari produkcióik során karácsonyhoz közeli témájú Händel, Beethoven műveket adtak elő, műsorukat Beatles-feldolgozásokkal és madrigálokkal egészítették ki. Az énekszámok mellett hallottunk zongorát, furulyát, klarinétot és gordonkát megszólaltatni, ugyanakkor hiányoltuk ifjú Gerhát Lászlónak az előző években oly nagy kedvvel és művészi szinten játszott önálló zongoraszámait. A műsort a község évtizedek óta működő negyven tagú felnőtt vegyeskara zárta, amely Gerhát László lendületes vezetésével (1969 óta!) Szeghy Móra: Altatódal és Bach. Mint a hárfa zsong kezdetű korálját mutatta be. Ők is a régtől megszokott nagy tapsos sikert aratták. Jövőre is várjuk őket. Szólnunk kell még Bényi Mária óvónőről, aki a műsor közben — őszinte átéléssel — két karácsonyi verset szavalt, aztán Szabó Gábor közművelődési igazgatóról, aki az ünnepség bevezetőjét mondta, Rapcsák Andrásnéról, aki műsorközlő volt, s ismét Gerhát Lászlóról, aki az egyes ének- és zeneszámokat vezette be, a könnyed hang mellett is nagy szakértelemmel és nyilvánvaló ismeretbővítő szándékkal. 1986. december 23. A harmadik karácsonyi hangversenyünk dátuma. Mintegy száz felnőtt és gyermek adta, s mégegyszer annyi kapta emlékezetes karácsonyi ajándékként. Köszönjük. — drkf — VETERÁNJAINK Az Ádám házaspár Ádám József 1921. október 27-én Jánoshalmán született. 1942-től negyven éven át volt a Magyar Államvasutak dolgozója. 1954-ben üzemi párttitkárrá választják, s több mint 25 éven át látja el ezt a feladatot. 1956-ban Budapesten elvégzi a háromhónapos pártiskolát, az ellenforradalom kitörésekor már Jánoshalmán van. A zavaros időkben fő feladata a dolgozók összefogása, a vonatközlekedés biztosítása. Aktív munkáját mind a vasútnál, mind a pártéletben kitüntetések sora igazolja. 1970-ben megkapta a Jubileumi Emlékérmet. Alapszervezetük 1981-ben egyesült a nagyközségi közös tanács pártalapszervezetével. Rá egy évre nyugdíjba vonult, de nyugdíjasán is aktív maradt. A nyugdíjasok szakszervezeti bizalmija, rendszeresen látogatja őket, segít ügyesbajos dolgaikban, például az idén hat személy részére igényelt segélyt. A rászorulók egyhónapos ingyenes balatoni beutalót kapnak a téli hónapokban, az idén négy személy részére van ilyen lehetőség. Felesége, Szalai H. Julianna — 1923. október 5-én Mélykúton született — 1945-től párttag. Társadalmi munkában segítette az alapszervezet munkáját, ennek egy része volt, hogy a párthelyiséget mindenkor rendben tartotta. 1953- ban alapító tagja volt a Petőfi Tsz-nek, 1957 januárjában indoklás nélkül kizárták a szövetkezetből. 1960-ban a Mezőker-nél vállal munkát, majd 1965- től 1978-ig, nyugdíjba vonulásáig a tsz-közi vállalat dolgozója. A vállalat szakszervezetének és pártalapszervezetének alapító tagja, az utóbbinak vezetőségi tagja. Munkája elismeréseként 1972-ben Miniszteri Dicséret kitüntetésben részesül. Egy cikluson keresztül 1970-től 1975-ig az MSZMP nagyközségi bizottságának tagja volt. Munkahelyével, a pártalapszervezettel és a szakszervezettel a kapcsolatot nyugdíjasként is tartja, a rendezvényekre, gyűlésekre eljár. Két gyermeket neveltek föl, fiuk a MÁV személyzeti osztályának vezető helyettese Szegeden, munkásőr, többszörös véradó; leányuk a vendéglátóiparban dolgozik. Még sok aktív, nyugdíjas évet kívánunk mindkettőjüknek. Lakatos Lajosné Ádám József és felesége, Szalai H. Julianna. Egy kiállítás képei Portré Somoskövi Sándorról A múlt év decemberében nagy közönségsikert aratott a jánoshalmi származású Somoskövi Sándor építészmérnök festő kiállítása a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Az építőművészetét reprezentáló impozáns tervrajzok mellett közel negyven akvarellt állított ki, ezzel is bemutatva alkotó egyéniségének sokoldalúságát. Az egyetemes művészettörténet nagy kincse: építész és képzőművész egyazon személy, ma már különlegességnek számít. A korunkra jellemző specializálódás magával hozta, hogy a régebben szerves egységben levő művészeti ágak is viszonylag elkülönültek egymástól. Az építész megtervezi a környezetet (várost rendez, épületet tervez) és tőle elkülönülve elhelyezi és megalkotja a képzőművészet a maga alkotásait. Sajnos ma már nincs meg az a közös munkálkodás, amely a reneszánsz idején, Michelangelo vagy Leonardo da Vinci korában, vagy a gótika idején természetes és egyedül járható út volt. Somoskövi Sándor is vallja, hogy az igazi humánus környezet kialakításában célszerű volna visszatérni ahhoz, hogy az alkotási folyamat műhelyjellegűvé változzon, és a mai kor igényeinek megfelelően, de az elődök tapasztalatait felhasználva jöjjenek létre az alkotások. Somoskövi a fiatal építészgeneráció képviselője, mindössze negyven éves. A kiskunhalasi gimnázium és a szegedi építőipari technikum elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. Szili Török Dezső és Masznyik (Máriássy) Iván növendékeként megtanulta, hogy a művészet örök törvényei minden ágban azonosak. Formaképzés, harmónia, ritmus, a kompozíció axiómái stb. rejtetten vagy nyíltabban minden lényeges alkotásban benne vannak. Festményei valamennyi festőeljárás közül a legismertebb és legelterjedtebb technikával, vízfestéssel készülnek. Akvarelljein a friss és tiszta színek, a finoman szövődő selymes tónusok, a kifejezőképesség spontán és könnyed szellemessége, ötletessége szinte magától értetődő közvetlenséggel jelentkezik. Témái többségét az alföldi táj, a tájban élő, környezetét formáló, építő ember, s ennek alkotásai adják. Mint építészmérnök rendszeresen részt vesz rangos országos tervpályázatokon. 1969-ben I. díjat nyert a Budapesti Fürdőigazgatóság tervpályázatával, 1973-ban megvették kivitelezésre a Mezőgazdasági családi lakóház pályázatát, 1980-ban Eger- Almagyar Merengő beépítési-rendezési megoldásáért kapott I. díjat. 1984- ben Veszprém nyugati városrészének és Sopronban a Lehár Ferenc út környékének rendezési tervéért kapott magas elismerést. A szombathelyi Iseum környékének rendezése is az ő tervei alapján készül majd el. Somoskövi 1979-től Szegeden él és dolgozik. 1981- től a CSOMITERV-nél csoportvezető tervező. Munkásságáról Jánoshalmán is képet kaphatunk. 1971-től 1979-ig dolgozott a Bácska Építő- és Ipari Szövetkezetnél tervezési csoporvezetőként. Ez idő alatt több családi és társas lakóház épült nagyközségünkben a tervei alapján (Kilián, Szabad Május tér, Szeszfőzde utca). Szívesen emlékezik az itt töltött évekre, s azokra az emberekre, akik körükbe fogadták és szakmai előmenetelét támogatták. Ha megkérdezik tőle, hol érzi magát otthon, ezt válaszolja: „Szegeden otthon, Jánoshalmán itthon vagyok.” Zadravecz Mária