Jánoshalma - Hunyadi Népe, 2016 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2016-08-01 / 8. szám

2. oldal 2016. augusztus Távoli üzenet az élőknek A Temerini Hírmondónak március idu­sán megjelent ünnepi számából megren­dülve olvastam, hogy egykori „testvérváro­sunk" népe talán még mindig emlékszik az 1848-as „nagy szaladásra”, melynek során a lovaskocsikon menekülő családok tucat­jai végül is az észak-bácskai Jánoshalmán (akkori nevén Jankováczon) kötöttek ki, s egy teljes éven át voltak kénytelenek igény­be venni a jánoshalmi nép már akkor is ismert vendégszeretetét, ami egyben a biz­tonságukat is jelentette. Ezek a régi históriák nem mesék, nyoma­ikat a Jánoshalmi római katolikus plébánia anyakönyvei még ma is őrzik. Valóban igaz, hogy a 4 moholi, 3 szenttamási, 2 kulai, 1 ókéri, 1 péterrévei születésű elhunytjaink mellett 1848. december 28 és 1849. no­­­vember 26. között 11 temerini születésű halottunk is volt. És ami a legtragikusabb, zömmel aprócska gyerekek, akik részben az akkori szokásos gyermekbetegségeink­nek, részben a meneküléssel járó viszon­tagságoknak lettek áldozataivá. Az anyakönyvek azonban nemcsak a nálunk eltemetettek nevét, hanem szüleik nevét is megőrizték, ezen a nyomon elin­dulva megállapítható, melyik, talán még ma is létező családok ősei vettek részt ama keserves menekülésben, amikor az életü­kért kellet futniuk. Íme a Halotti anyakönyv idevonatkozó adatai: —Tóth János, 1 1/2 éves, Tóth János és Gaál Anna gyermeke. —Hévízi János, 2 éves, Hévízi István gyer­meke — Sági Borbála, 1/2 éves, Sági József és Goéler/?/ Anna gyermeke — Hartyáni Maris, 2 éves, Hartyáni Mihály és Kóber Erzsébet gyermeke —Uracs Katalin, 2 éves, Uracs György és Homola Katalin gyermeke — Hegedűs Mihály,3 éves, Hegedűs Pál és Tan­yi Ágnes gyermeke —Csévári Julianna, 35 éves, Tóth János neje —Morvai Rozália,11/2 éves, Morvai Mihály és Bartók Ilona gyermeke —Borsos Rozália, 3/4 éves, Borsos István és Kiss-Oláh Terézia gyermeke — Mészáros Albert, 33 éves, Kővágó Rozá­lia­­ férje —Balázs József, 4 éves, Balázs János és Bollók Erzse gyermeke. A felsorolt temerini születésű halotta­kat részben Horváth Ferenc, részben Haj­dú Péter jankováczi káplánok temették el„ Nemcsak közvetlen családjuk, hanem minden bizonnyal a nekik szállást adó gaz­dák gyászoló kísérete mellett A szokásos módon, kis koporsóban, „a szentmihály-lo­­von” kézben víve, kereszttel, fekete lobo­gókkal s hangos énekszóval, végig az utcá­kon, egészen a szomszédok ásta sírgöd­­röcskéig. Ha jól számolom, 18 családi név szere­pel e szomorú névsorban, azaz ennyi nem­zetség vesztette el gyermekét vagy felnőtt hozzátartozóját. Sírjuk ma már fellelhetet­len, hisz a jánoshalmi temetőket azóta több­szörösen is újra temették. Emlékezetükre és örök nyugalmukért gyertyát gyújtani ma már csak a Bajai úti meg a Kápolnás nagy­temető keresztjeinek lábainál lehetne. Úgy hiszem, ha temeriniek még egyszer felénk járnak, meg is teszik. Jánoshalma, 2000. május 17. szerda. dr Karsai Ferenc (T. Szerkesztőség! Ha lesz rá mód, raj­tam kívül a jánoshalmi polgármesternek / Kiss György és a r.k. Plébános úrnak IS jut­tassatok Rónaszéki Gábor/egy-egy lappél­dányt. Köszönet érte.) Előtérben a helyi értékek Magyar László életműve Híres Afrika-kutató 1818- ban Szombathelyen született. Anyja a szülés után hama­rosan meghalt. Születésekor így anyja nevére anyaköny­vezték és apja csak később, diákévei alatt adoptálta. Az árvát anyai nagynénje, majd az adoptáló apa, a Festetics grófok tiszttartója, az Euró­­pa-hírű keszthelyi főiskola tanára, Magyar Imre neve­li. Magyar Imre 1829-től az 1940-es évek elejéig az Orczyak birtoka­in volt gazdatiszt és Jankováczon lakott. Itt töltötte vakációit apjánál a kalocsai majd szabadkai gimnáziumba járó Magyar Lász­ló is. Sőt a gimnáziumot befejezve egy ide­ig állást vállalt apja mellett az uradalom­ban. Származása miatt számtalan meg­aláztatás érte, szegénységben nevelkedett. Diákéveit kosztos-kvártélyos diákként élte, majd 1842-ben a fiumei Tengerész Akadé­miára jelentkezett. Bejárta a világ tengere­it, megfordult Indiában, Szumátrán, Jáván, Madagaszkáron, Dél-Afrikában. Megszer­zett jövedelmét hajózási ismereteinek bőví­tését elősegítő tanulmányaira fordította. 1845-ben az argentin La Plata hadiflottához szegődött hadnagyi rangban, majd uruguayi fogságba esett és csak szerencsével kerül­te el a halálbüntetést. Ezt követően tervezte meg Dél-Amerika ismeretlen területére vezető felfedező útját, azonban terveihez nem sikerült mecénást találnia, és a Magyar Tudományos Akadé­mia sem küldött egyebet bíztató szavaknál. Egy évnyi kegyelemkenyéren eltöltött idő után hajóstisztként Afrikába kerül Trudoda­­ti Dalaber Almanzor kalahári uralkodó flot­tájára. Az uralkodó megkedvelte fehér bőrű tisztjét és támogatást adott felfedező útjá­nak kivitelezéséhez, melynek célja a Kon­gó alsó folyásának földrajzi és etnográfi­ai feltérképezése volt. Később tovább uta­zott Benguelába, ahol egy Mursza nevű bennszülött karavánjához csatlakozva egy hónapos menetelés után Biébe érkezett. Mivel olthatatlan tudásvágya miatt állan­dóan kérdezősködött, ekkor kapta a por­tugál como (micsoda) szó után az Engan­­na Como (Micsoda Úr) nevet, melyet élete végéig megőrzött. Biében szerencsésen alakul sorsa. Előbb tolmácsának családja fogadja fiuk­ká, majd az uralkodó ígéri neki egyik lányát feleségül. A király támogatja kutatói tevé­kenységét, így nyílik lehető­sége felfedező útjainak bejá­rására. Az első úton, 1850- 51-ben, a hatalmas Lunda birodalmában jártak, a Zam­bezi és a Kongó vízválasz­tóján. Etnográfiai és vízrajzi kutatásokat végzet, felfedez­te a Kasai és még jó néhány északra haladó folyó futását. Ekkor még nem ismerték a Kongó útját, s ezzel a felfe­dezéssel a Kongó probléma ismét az érdeklődés középpontjába került. Második útja, 1852-54-ben dél felé vezetett. Az őserdők helyett félsivatagokon és sivata­gokon át vezetett útja. Ezekből tudjuk, hogy néhány addig ismeretlen folyót, új, ismeret­len népeket fedezett fel, akik különleges, csettintő hangokkal beszéltek, ezért felté­telezik, hogy Magyar László a legészakibb busman törzzsel találkozhatott itt. Harmadik útján (1855) amikor a Zambezi folyamrend­szerét és a Kuanza mellékfolyóit kutatta, karavánját megtámadták és megsebesült. Útleírásainak egy része (1852-től) angol, német, francia, portugál és magyar folyóira­tokban, évkönyvekben jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1858- ban levelező tagjává választotta. 1859- ben adták ki a három kötetre tervezett néprajzi és földrajzi munkájának első köte­tét. Címe: Magyar László dél-afrikai utazá­sai az 1849-1857. években. A többi kötet azonban nem jelent meg, a szerzővel együtt nyoma veszett. A későbbi hivatalos portugál jelentések szerint a magára maradt, anyagi­akban és egészségében is egészen tönkre­ment utazó 1864 november 9-én halt meg a nyugat-afrikai partokon. Néhány év múlva pedig az a ház is leégett, amelyben hagya­tékát, ki nem adott műveit és feljegyzése­it őrizték. Munkásságának nagyobbik része még halála után sem válhatott az emberiség közkincsévé. Fekete bőrű felesége és gyer­mekei a múlt homályába vesztek. Magyar László méltatlanul keveset említett Afrika kutatónk. A magyar felfede­zők, kutatók sorában különleges hely ille­ti meg. Talán ő volt a legkalandosabb életű utazónk. Sorsa bővelkedik regényes fordu­latokban, a fantáziát is megszégyenítő ese­ményekben. Már maga a vállalkozás is elké­pesztő. Egyedül hatol be Afrika vad vidé­kei és még vadabb népei közé. Jánoshal­ma város Magyar László tiszteletére utcát nevezett el róla. Testvérvárosunk Temerin 75 éve 1941-2016 Idézet a Temerini Újság 1941. augusz­tus 10-diki számából: „Felszabadulásunk örömmámoros napjaiban egy kéz nyúlt felénk testvéri kézszorításra a csonka magyarországi Jánoshalmáról. Azt az örvendetes hírt közölték velünk, hogy a vármegye legészakibb községének hazafias közössége Ereklyés Ország­zászlót ajánl fel Temerin községnek.” A zászló átadása 1941. augusztus 15-én történt. A jánoshalmi küldöttség 40 fővel érke­zett erre az alkalomra. A küldöttséget Agócs Ferenc bíró és Dr. Ökrész Illés állatorvos, a jánoshalmi Gazdakör tag­ja, a Nemzeti Kaszinó elnöke vezette. Az átadást, annak rangját a jánoshalmi leventék díszszakasza emelte. Dr. Ökrész Illés a zászlóátadáskor a következőket mondta: „A magyar múlt bizonyította, hogy a magyar mindig erős és hatalmas volt, amikor összetartott, és csak akkor bukott el, amikor a széthú­zás és testvérharc gyengítette ellenálló-ké­pességét. Az Ereklyés Országzászló az a szim­bólum, amely köré ma minden magyarnak össze kell sereglenie testvéri kézfogásra, hogy a magyar ismét nagy és erős legyen és ura lehessen saját portáján.” Tóth Imre vette át Temerin népe nevé­ben a zászlót. Kálvárián díszes tábori oltár­nál Kopping Gáspár plébános, fényes papi segédlettel misét mondott, majd felszentel­te a Jánoshalma község által adományo­zott, gyönyörűen hímzett, selyem Ereklyés Országzászlót. 11 órakor kezdetét vette az Országzászló felavatása. Az Árpád huszárok és a leven­ték díszszakaszainak felvonulása emelte, Temerin népének tömeges jelenléte pedig méltóvá tette a felavatást. Ezen a rendkívüli ünnepségen megjelen­tek és részt vettek: —Vitéz Horváth József tábornok —Dr. Fernbach Péter Újvidék főispánja — Dr. Vitéz Nagy Miklós Újvidék polgár­­mestere —Gunde Géza alezredes —Dr. Hanzély Tamás szolgabíró — Dr. Szalay Tibor újvidéki járási szolgabí­ró, aki Jánoshalmáról lett kinevezve. Itt külön ki kell emelni dr. Ökrész Illés állatorvos szerepét. Temerini származású. A szülei 1848-as szabadságharc után, ami­kor a szerbek felgyújtották Temerint, mene­kültek Jánoshalmára. Jánoshalmán a Gaz­dakör tagjaként, annak megalakulásában részt vett. Népszerű volt, mint állatorvos és közéleti emberként vezette a Nemze­ti Kaszinót. Ami ma is aktuális, az Ország­zászló Emlékművének talapzatán be volt vésve: „Magyarnak lenni tudod mit jelent? Küzdelmet fájót, véges végtelent...” A temeriniek az alábbiakat írták János­halma népének: „Jánoshalmi testvérek! Köszönjük a felénk nyújtott testvéri job­bot! Köszönjük a felajánlott zászlót! A test­véri szereteteket a szívünkbe zárjuk, s ott őrizzük, zászlótok pedig ott fog lobogni országzászlónk árbocán, s hirdeti majd örö­kös időkre, hogy magyart a magyartól soha többé semmi hatalom nem választhatja el!” Dági József 1­ 4 jánoshalmi leventék felvonulása látható, és a levente fúvószenekar vezetője Magyar Ferenc ILLÉS-NAP TEMERINBEN 2016 Július 20-án szerdán, kora reggel indult Jánoshalma Önkor­mányzatának és Gazdakörének küldöttsége Temerinbe. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiszen ezen a napon nem volt olyan nagy meleg, mint amilyent az elmúlt években tapasztalhattunk. A város küldöttségét, melynek tagja volt többek között, Bányai Gábor országgyűlési képviselő Czeller Zoltán polgármester, Kovács József alpolgármester, és Csizovszki László önkormányzati képvi­selő, Dúró Zsiga Temerin jelenlegi polgármestere, Gusztony András korábbi polgármester és Ádám István, a Temerini Alkotóművészek Közösségének (TAKT) elnöke fogadta. A Gazdakör küldöttségét Sneider Sándor, a temerini Kertbarátkör elnöke fogadta a Kertészlak bejáratánál. Rövid reggeli után a küldöttségek a helyi Gulyás Csárdától indul­tak az Illés-napi ünnepi menettel. A jánoshalmi küldöttség közvetlenül a helyi Kertbarátkor zász­laja mögött haladt. Az idei felvonulás is nagyon színpompás volt, a menet több mint egy kilométer hosszúra nyúlt. Cél a helyi Szent Rozália templom volt, ahol az ünnepi szentmise keretében történt az új kenyér megszentelése is. A zsúfolásig megtelt templomban elsőnek Czeller Zoltán polgármesterünk méltatta a 75 éves testvér­­városi kapcsolat jelentőségét, majd a vendéglátók köszöntötték a jánoshalmi küldöttséget. Megható volt látni, ahogy a helyi plébánost, Szingyi László atyát, pappá szentelésének 40. évfordulója alkalmából, helyükről feláll­va, hosszú percekig tartó vastapssal köszöntötték a temerini hívek. Az ünnepi szentmise után, a gazdák útja ismét a Kertészlakhoz vezetett. Sneider Sándor Kertbarátkor elnöke köszöntötte a meg­hívott vendégeket, majd sorban a küldöttségek vezetői méltatták a nap jelentőségét és átadták ajándékaikat a Kertbarátkörnek. Gaz­dakörünk ajándéka egy szépen gravírozott üveg bor volt, a graví­­rozás a 75 éves testvérvárosi kapcsolatra utalt. Az ajándékot, Far­kas László Gazdakörünk elnöke adta át vendéglátóinknak. Ezután az ebéd következett, ahol az asztali áldást Palkó atya mondta el. A finom ebéd után, jó italok mellett, baráti beszélgetés következett, majd este 18 óráig szabadprogram volt, amely során a jánoshalmi gazdakörösök megtekintették Temerin nevezetességeit. Este 18 órakor kezdődött a kulturális műsor a telepi iskola udva­rán. A tantermekben kézimunka, gyümölcs és méhészeti kiállítást lehetett megtekinteni. Estére körülbelül 2000 ember gyűlt össze. A felállított színpadon megtörtént az új kenyér megszentelése, majd a vacsora követke­zett. A szakácsok most is kitettek magukért. A hajnalig tartó bálon a talpalávalót a THE END zenekar szolgáltatta, szinte szünetet sem tartva. Küldöttségeink a késő esti órákban indultak haza, megköszön­ve a temerini vendéglátóinknak a színvonalas vendéglátást. Talál­kozunk a Kertbarátkor küldöttségével szeptember hónapban a szü­reti napokon Jánoshalmán. Blázsik Sándor és Fajszi Ferenc

Next