Jánoshalma - Hunyadi Népe, 2016 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2016-08-01 / 8. szám
2. oldal 2016. augusztus Távoli üzenet az élőknek A Temerini Hírmondónak március idusán megjelent ünnepi számából megrendülve olvastam, hogy egykori „testvérvárosunk" népe talán még mindig emlékszik az 1848-as „nagy szaladásra”, melynek során a lovaskocsikon menekülő családok tucatjai végül is az észak-bácskai Jánoshalmán (akkori nevén Jankováczon) kötöttek ki, s egy teljes éven át voltak kénytelenek igénybe venni a jánoshalmi nép már akkor is ismert vendégszeretetét, ami egyben a biztonságukat is jelentette. Ezek a régi históriák nem mesék, nyomaikat a Jánoshalmi római katolikus plébánia anyakönyvei még ma is őrzik. Valóban igaz, hogy a 4 moholi, 3 szenttamási, 2 kulai, 1 ókéri, 1 péterrévei születésű elhunytjaink mellett 1848. december 28 és 1849. november 26. között 11 temerini születésű halottunk is volt. És ami a legtragikusabb, zömmel aprócska gyerekek, akik részben az akkori szokásos gyermekbetegségeinknek, részben a meneküléssel járó viszontagságoknak lettek áldozataivá. Az anyakönyvek azonban nemcsak a nálunk eltemetettek nevét, hanem szüleik nevét is megőrizték, ezen a nyomon elindulva megállapítható, melyik, talán még ma is létező családok ősei vettek részt ama keserves menekülésben, amikor az életükért kellet futniuk. Íme a Halotti anyakönyv idevonatkozó adatai: —Tóth János, 1 1/2 éves, Tóth János és Gaál Anna gyermeke. —Hévízi János, 2 éves, Hévízi István gyermeke — Sági Borbála, 1/2 éves, Sági József és Goéler/?/ Anna gyermeke — Hartyáni Maris, 2 éves, Hartyáni Mihály és Kóber Erzsébet gyermeke —Uracs Katalin, 2 éves, Uracs György és Homola Katalin gyermeke — Hegedűs Mihály,3 éves, Hegedűs Pál és Tanyi Ágnes gyermeke —Csévári Julianna, 35 éves, Tóth János neje —Morvai Rozália,11/2 éves, Morvai Mihály és Bartók Ilona gyermeke —Borsos Rozália, 3/4 éves, Borsos István és Kiss-Oláh Terézia gyermeke — Mészáros Albert, 33 éves, Kővágó Rozália férje —Balázs József, 4 éves, Balázs János és Bollók Erzse gyermeke. A felsorolt temerini születésű halottakat részben Horváth Ferenc, részben Hajdú Péter jankováczi káplánok temették el„ Nemcsak közvetlen családjuk, hanem minden bizonnyal a nekik szállást adó gazdák gyászoló kísérete mellett A szokásos módon, kis koporsóban, „a szentmihály-lovon” kézben víve, kereszttel, fekete lobogókkal s hangos énekszóval, végig az utcákon, egészen a szomszédok ásta sírgödröcskéig. Ha jól számolom, 18 családi név szerepel e szomorú névsorban, azaz ennyi nemzetség vesztette el gyermekét vagy felnőtt hozzátartozóját. Sírjuk ma már fellelhetetlen, hisz a jánoshalmi temetőket azóta többszörösen is újra temették. Emlékezetükre és örök nyugalmukért gyertyát gyújtani ma már csak a Bajai úti meg a Kápolnás nagytemető keresztjeinek lábainál lehetne. Úgy hiszem, ha temeriniek még egyszer felénk járnak, meg is teszik. Jánoshalma, 2000. május 17. szerda. dr Karsai Ferenc (T. Szerkesztőség! Ha lesz rá mód, rajtam kívül a jánoshalmi polgármesternek / Kiss György és a r.k. Plébános úrnak IS juttassatok Rónaszéki Gábor/egy-egy lappéldányt. Köszönet érte.) Előtérben a helyi értékek Magyar László életműve Híres Afrika-kutató 1818- ban Szombathelyen született. Anyja a szülés után hamarosan meghalt. Születésekor így anyja nevére anyakönyvezték és apja csak később, diákévei alatt adoptálta. Az árvát anyai nagynénje, majd az adoptáló apa, a Festetics grófok tiszttartója, az Európa-hírű keszthelyi főiskola tanára, Magyar Imre neveli. Magyar Imre 1829-től az 1940-es évek elejéig az Orczyak birtokain volt gazdatiszt és Jankováczon lakott. Itt töltötte vakációit apjánál a kalocsai majd szabadkai gimnáziumba járó Magyar László is. Sőt a gimnáziumot befejezve egy ideig állást vállalt apja mellett az uradalomban. Származása miatt számtalan megaláztatás érte, szegénységben nevelkedett. Diákéveit kosztos-kvártélyos diákként élte, majd 1842-ben a fiumei Tengerész Akadémiára jelentkezett. Bejárta a világ tengereit, megfordult Indiában, Szumátrán, Jáván, Madagaszkáron, Dél-Afrikában. Megszerzett jövedelmét hajózási ismereteinek bővítését elősegítő tanulmányaira fordította. 1845-ben az argentin La Plata hadiflottához szegődött hadnagyi rangban, majd uruguayi fogságba esett és csak szerencsével kerülte el a halálbüntetést. Ezt követően tervezte meg Dél-Amerika ismeretlen területére vezető felfedező útját, azonban terveihez nem sikerült mecénást találnia, és a Magyar Tudományos Akadémia sem küldött egyebet bíztató szavaknál. Egy évnyi kegyelemkenyéren eltöltött idő után hajóstisztként Afrikába kerül Trudodati Dalaber Almanzor kalahári uralkodó flottájára. Az uralkodó megkedvelte fehér bőrű tisztjét és támogatást adott felfedező útjának kivitelezéséhez, melynek célja a Kongó alsó folyásának földrajzi és etnográfiai feltérképezése volt. Később tovább utazott Benguelába, ahol egy Mursza nevű bennszülött karavánjához csatlakozva egy hónapos menetelés után Biébe érkezett. Mivel olthatatlan tudásvágya miatt állandóan kérdezősködött, ekkor kapta a portugál como (micsoda) szó után az Enganna Como (Micsoda Úr) nevet, melyet élete végéig megőrzött. Biében szerencsésen alakul sorsa. Előbb tolmácsának családja fogadja fiukká, majd az uralkodó ígéri neki egyik lányát feleségül. A király támogatja kutatói tevékenységét, így nyílik lehetősége felfedező útjainak bejárására. Az első úton, 1850- 51-ben, a hatalmas Lunda birodalmában jártak, a Zambezi és a Kongó vízválasztóján. Etnográfiai és vízrajzi kutatásokat végzet, felfedezte a Kasai és még jó néhány északra haladó folyó futását. Ekkor még nem ismerték a Kongó útját, s ezzel a felfedezéssel a Kongó probléma ismét az érdeklődés középpontjába került. Második útja, 1852-54-ben dél felé vezetett. Az őserdők helyett félsivatagokon és sivatagokon át vezetett útja. Ezekből tudjuk, hogy néhány addig ismeretlen folyót, új, ismeretlen népeket fedezett fel, akik különleges, csettintő hangokkal beszéltek, ezért feltételezik, hogy Magyar László a legészakibb busman törzzsel találkozhatott itt. Harmadik útján (1855) amikor a Zambezi folyamrendszerét és a Kuanza mellékfolyóit kutatta, karavánját megtámadták és megsebesült. Útleírásainak egy része (1852-től) angol, német, francia, portugál és magyar folyóiratokban, évkönyvekben jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1858- ban levelező tagjává választotta. 1859- ben adták ki a három kötetre tervezett néprajzi és földrajzi munkájának első kötetét. Címe: Magyar László dél-afrikai utazásai az 1849-1857. években. A többi kötet azonban nem jelent meg, a szerzővel együtt nyoma veszett. A későbbi hivatalos portugál jelentések szerint a magára maradt, anyagiakban és egészségében is egészen tönkrement utazó 1864 november 9-én halt meg a nyugat-afrikai partokon. Néhány év múlva pedig az a ház is leégett, amelyben hagyatékát, ki nem adott műveit és feljegyzéseit őrizték. Munkásságának nagyobbik része még halála után sem válhatott az emberiség közkincsévé. Fekete bőrű felesége és gyermekei a múlt homályába vesztek. Magyar László méltatlanul keveset említett Afrika kutatónk. A magyar felfedezők, kutatók sorában különleges hely illeti meg. Talán ő volt a legkalandosabb életű utazónk. Sorsa bővelkedik regényes fordulatokban, a fantáziát is megszégyenítő eseményekben. Már maga a vállalkozás is elképesztő. Egyedül hatol be Afrika vad vidékei és még vadabb népei közé. Jánoshalma város Magyar László tiszteletére utcát nevezett el róla. Testvérvárosunk Temerin 75 éve 1941-2016 Idézet a Temerini Újság 1941. augusztus 10-diki számából: „Felszabadulásunk örömmámoros napjaiban egy kéz nyúlt felénk testvéri kézszorításra a csonka magyarországi Jánoshalmáról. Azt az örvendetes hírt közölték velünk, hogy a vármegye legészakibb községének hazafias közössége Ereklyés Országzászlót ajánl fel Temerin községnek.” A zászló átadása 1941. augusztus 15-én történt. A jánoshalmi küldöttség 40 fővel érkezett erre az alkalomra. A küldöttséget Agócs Ferenc bíró és Dr. Ökrész Illés állatorvos, a jánoshalmi Gazdakör tagja, a Nemzeti Kaszinó elnöke vezette. Az átadást, annak rangját a jánoshalmi leventék díszszakasza emelte. Dr. Ökrész Illés a zászlóátadáskor a következőket mondta: „A magyar múlt bizonyította, hogy a magyar mindig erős és hatalmas volt, amikor összetartott, és csak akkor bukott el, amikor a széthúzás és testvérharc gyengítette ellenálló-képességét. Az Ereklyés Országzászló az a szimbólum, amely köré ma minden magyarnak össze kell sereglenie testvéri kézfogásra, hogy a magyar ismét nagy és erős legyen és ura lehessen saját portáján.” Tóth Imre vette át Temerin népe nevében a zászlót. Kálvárián díszes tábori oltárnál Kopping Gáspár plébános, fényes papi segédlettel misét mondott, majd felszentelte a Jánoshalma község által adományozott, gyönyörűen hímzett, selyem Ereklyés Országzászlót. 11 órakor kezdetét vette az Országzászló felavatása. Az Árpád huszárok és a leventék díszszakaszainak felvonulása emelte, Temerin népének tömeges jelenléte pedig méltóvá tette a felavatást. Ezen a rendkívüli ünnepségen megjelentek és részt vettek: —Vitéz Horváth József tábornok —Dr. Fernbach Péter Újvidék főispánja — Dr. Vitéz Nagy Miklós Újvidék polgármestere —Gunde Géza alezredes —Dr. Hanzély Tamás szolgabíró — Dr. Szalay Tibor újvidéki járási szolgabíró, aki Jánoshalmáról lett kinevezve. Itt külön ki kell emelni dr. Ökrész Illés állatorvos szerepét. Temerini származású. A szülei 1848-as szabadságharc után, amikor a szerbek felgyújtották Temerint, menekültek Jánoshalmára. Jánoshalmán a Gazdakör tagjaként, annak megalakulásában részt vett. Népszerű volt, mint állatorvos és közéleti emberként vezette a Nemzeti Kaszinót. Ami ma is aktuális, az Országzászló Emlékművének talapzatán be volt vésve: „Magyarnak lenni tudod mit jelent? Küzdelmet fájót, véges végtelent...” A temeriniek az alábbiakat írták Jánoshalma népének: „Jánoshalmi testvérek! Köszönjük a felénk nyújtott testvéri jobbot! Köszönjük a felajánlott zászlót! A testvéri szereteteket a szívünkbe zárjuk, s ott őrizzük, zászlótok pedig ott fog lobogni országzászlónk árbocán, s hirdeti majd örökös időkre, hogy magyart a magyartól soha többé semmi hatalom nem választhatja el!” Dági József 1 4 jánoshalmi leventék felvonulása látható, és a levente fúvószenekar vezetője Magyar Ferenc ILLÉS-NAP TEMERINBEN 2016 Július 20-án szerdán, kora reggel indult Jánoshalma Önkormányzatának és Gazdakörének küldöttsége Temerinbe. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiszen ezen a napon nem volt olyan nagy meleg, mint amilyent az elmúlt években tapasztalhattunk. A város küldöttségét, melynek tagja volt többek között, Bányai Gábor országgyűlési képviselő Czeller Zoltán polgármester, Kovács József alpolgármester, és Csizovszki László önkormányzati képviselő, Dúró Zsiga Temerin jelenlegi polgármestere, Gusztony András korábbi polgármester és Ádám István, a Temerini Alkotóművészek Közösségének (TAKT) elnöke fogadta. A Gazdakör küldöttségét Sneider Sándor, a temerini Kertbarátkör elnöke fogadta a Kertészlak bejáratánál. Rövid reggeli után a küldöttségek a helyi Gulyás Csárdától indultak az Illés-napi ünnepi menettel. A jánoshalmi küldöttség közvetlenül a helyi Kertbarátkor zászlaja mögött haladt. Az idei felvonulás is nagyon színpompás volt, a menet több mint egy kilométer hosszúra nyúlt. Cél a helyi Szent Rozália templom volt, ahol az ünnepi szentmise keretében történt az új kenyér megszentelése is. A zsúfolásig megtelt templomban elsőnek Czeller Zoltán polgármesterünk méltatta a 75 éves testvérvárosi kapcsolat jelentőségét, majd a vendéglátók köszöntötték a jánoshalmi küldöttséget. Megható volt látni, ahogy a helyi plébánost, Szingyi László atyát, pappá szentelésének 40. évfordulója alkalmából, helyükről felállva, hosszú percekig tartó vastapssal köszöntötték a temerini hívek. Az ünnepi szentmise után, a gazdák útja ismét a Kertészlakhoz vezetett. Sneider Sándor Kertbarátkor elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, majd sorban a küldöttségek vezetői méltatták a nap jelentőségét és átadták ajándékaikat a Kertbarátkörnek. Gazdakörünk ajándéka egy szépen gravírozott üveg bor volt, a gravírozás a 75 éves testvérvárosi kapcsolatra utalt. Az ajándékot, Farkas László Gazdakörünk elnöke adta át vendéglátóinknak. Ezután az ebéd következett, ahol az asztali áldást Palkó atya mondta el. A finom ebéd után, jó italok mellett, baráti beszélgetés következett, majd este 18 óráig szabadprogram volt, amely során a jánoshalmi gazdakörösök megtekintették Temerin nevezetességeit. Este 18 órakor kezdődött a kulturális műsor a telepi iskola udvarán. A tantermekben kézimunka, gyümölcs és méhészeti kiállítást lehetett megtekinteni. Estére körülbelül 2000 ember gyűlt össze. A felállított színpadon megtörtént az új kenyér megszentelése, majd a vacsora következett. A szakácsok most is kitettek magukért. A hajnalig tartó bálon a talpalávalót a THE END zenekar szolgáltatta, szinte szünetet sem tartva. Küldöttségeink a késő esti órákban indultak haza, megköszönve a temerini vendéglátóinknak a színvonalas vendéglátást. Találkozunk a Kertbarátkor küldöttségével szeptember hónapban a szüreti napokon Jánoshalmán. Blázsik Sándor és Fajszi Ferenc