Kiskunfélegyháza - Félegyházi Közlöny, 2018 (27. évfolyam, 1-21. szám)

2018-02-23 / 3. szám

2 FÉLEGYHÁZI KÖZLÖNY • HELYI HÍREK Folytatás az 1. oldalról! Nagyon egy húron pendültünk, spórolósak voltunk, saját erőnkből teremtettük meg ottho­nunkat is. Nem volt kö­zöttünk komoly konfliktus, mert mindig egyet akar­tunk - tette hozzá Nándi bácsi, majd Marika foly­tatja a gondolatot:­­ A férjem soha nem ivott, részegen nem lát­tam, spiccesen is csak egyszer, amikor megkapta a Kiváló Dolgozó Díjat. De másnapra azt is kiheverte. Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy a családban a feleség a „szóvi­vő”. Óhatatlanul is felmerült a kérdés, hogy ki viseli a kalapot? A válasz gyorsan érkezett Ma­rika nénitől: „hát természetesen én”! Ezt férje egy bólintással helyben is hagyta. Jó helyre ke­rült, mondta nevetve, de azt is hozzátette, soha nem fordult elő olyan, hogy egyetértés nélkül intéztük volna dolgainkat, tehát közösen visel­jük a kalapot. - Az együttlét soha nem jár súrlódások nélkül. Mikor fordul elő például, hogy Mari­ka néni rászól a férjére? - Mondjuk, takarítás közben elmondom neki, hogy ezt nem így kellett volna csinálni. Akkor megbántódik, de nem sokkal később rendbe jön minden. - Mert én elvállalom ugyan a házimunkát - amit borzasztóan nem szeretek -, de ne néz­zék, hogy miként végzem, mert biztos, hogy találnak benne hibát - egészíti ki Nándi bácsi a gondolatot. - Mikor és hogyan kezdődött a kapcsola­tuk? Szerelem volt első látásra? - 1959-ben találkoztunk először a május 1-jei bálon. Akkor már megöleltük egymást, és felfedeztünk egymásban valamit. Volt ugyan időszak, amikor csak háromhetente találkoz­tunk, de az elkötelezettség akkor is maradt. Folyamatosan leveleztünk egymással. 1960- ban döntöttünk az eljegyzésről, 1962-ben pedig összeházasodtunk. Két gyermekünk született: Ildikó és Nándor. A mindennapokon és a jeles ünnepekkor pedig már unokáink, Márton és Nándor is helyet foglalnak az ünnepi, családi asztalnál. Hájas Sándor 2018. február 23. Éltető sodrásban... Kiskunfélegyháza gazdag programmal csatla­kozott az idén „Éltető sodrásban...”, a Házas­ság hetéhez kapcsolódó országos programso­rozathoz. Február 13-án, a városi könyvtárban Kőfalviné Ónodi Márta levéltáros tartott interaktív foglalkozást a közgazdasági szak­­középiskola 11. osztályosainak Régmúlt idők házasságai címmel. Az előadó felidézte az évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtti udvarlási, házasságkötési szokásokat, szabályokat. Bár az elmúlt időszakban sokat változtak a szoká­sok, de az előadáson kiderült, hogy a fiatalok pontosan ismerik a házasságkötéshez kap­csolódó fogalmakat, szimbólumokat. Köztük a párta viseletének jelentését éppúgy, mint azt, hogy a jegygyűrű a végtelenség szimbóluma. KÖRKÉRDÉS: Fontos-e a házasság egy jó párkapcsolatban? Akadnak házasságpárti, élettárspárti vélemények. Hosszútá­von mindkettő alapja a jó párkapcsolat. A házasodás kérdése, fontossága megosztja a jelenkor emberét, mindkettő mellett érvek, ellenérvek sorakoznak fel. Tasnádi Zsolt (42): - Egy jó párkapcsolatban szerintem nem olyan fontos, hogy házasok legye­nek a felek. A házasság ugyan­úgy véget érhet, mint egy rossz kapcsolat. A mai világban sokan élettársi viszonyban élnek, kevés­bé van jelentősége a „papírnak”. Akadnak azért olyanok, akik még ragaszkodnak a házassághoz, előnye és hátránya egyaránt lehet a későbbiek során. Sokáig házas­ságpárti voltam, most a másik ol­dalon állok. Ha szeretik egymást a felek, akkor nem számít, hogy milyen viszonyban élnek. Árvai Zoltán (46): - Azt ta­pasztalom, hogy mivel a fiatalok egy része elvált szülőkkel nőtt fel, ezért ebből okulván kevésbé házasságpártiak, vagy csak elég későn merik elkötelezni magukat. Szerintem a házasságnak csak előnye van, összetartó erőt ad és átsegíti a feleket a nehézségeken. Megfigyelhető az is, hogy manap­ság egyre jobban kitolódott a gye­rekvállalás, ami összefügg azzal, hogy idősebb korban házasodnak. Több oka lehet ennek, a mai ro­hanó világban a tanulmányok, a karrierépítés, a saját egzisztencia megteremtése sok esetben elő­térbe kerül a fiatalkori házasság­gal, a családalapítással szemben. Arról nem is beszélve, hogy a fia­talok egy része kezdetben külföl­dön vállal munkát a saját pénz­ügyi alapja megteremtéséhez. Bálint László (32): - Lehet azt mondani, hogy házasságpárti vagyok. A fiatalok többsége tö­rekszik az anyagi biztonságra, a házassággal előbb-utóbb együtt jár a közös gyerekvállalás. Elég nehéz megfelelő párt találni férfi szempontból, vagy az igények let­tek magasabbak, mint régen, vagy ennyit változott a világ. Személy szerint sokadjára sikerült megta­lálnom a páromat, a felségemet, a gyermekeim anyját. A házas­ság nem befolyásolja alapvetően a párkapcsolatot, nagyon szép hagyomány, remélem, egyre több fiatal átéli. Ha szeretünk valakit, akkor nem feltétlenül kell papír hozzá. Nem is elsősorban a há­zasság, hanem a közös gyerek, gyermekek tartják össze a páro­kat. Bár több esetben pont egy házasság tönkremeneteléhez is vezethet, mert akkor derül ki iga­zán, hogy nem tud egy pár csa­patként működni, összedolgozni, gyereket nevelni. Ez feszültséget generálhat, ami váláshoz vezet.

Next