Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2010 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2010-01-01 / 1. szám

I J Újévi köszöntő népköltés Régi jó szokása a magyar embereknek. Esztendő­t temetni összesereglettek. Esztendőt temetni, újat köszönteni. Múltból a jövőbe bátran tekinteni. E szokáshoz híven összesereglettünk. Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk. Búcsút vegyünk annak öröm­bánátitól. Eredményeitől és kudarcaitól. Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő. Áldásban, termésben nem volt szűkölködő. Isten megáldotta verejtékhullásunk. Ha nem is színültig, tele a hámborunk. Szőlőhegyink is gazdagon teremtek. Vidámító jó bort bőven csepegtettek. Barátságot szőni, bánatot felejtni. Sógorság, komaság összejön vigadni. Összejön, de szemét a jövőbe veti. Vajon mit takar az? Folyton azt kérdezi. Örömet takar-e, vagy pedig bánatot? Sikert, eredményt-e, vagy pedig kudarcot? Ne felejtsd jó népem: a haladás titka. Ma is, ezután is: imádság és munka. Küzdj és bízva-bízzál, szükség az imádság. Emberé a munka, istené az áldás. Örömmel köszöntlek ez új esztendőben. Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven. Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön. Munkában a nóta vidáman csendüljön. Miben szűkölködünk, ami még meg nincsen. A beállott újévben adja meg az Istent Ez a kívánságunk, s ami még úgy kéne: Megértés és béke a népek szívébe... Hogy keresztény néped megtérjen és éljen. Sok szenvedés után boldog időt érjen!­­ Adjon az Úristen ez újévben víg kacagást, csengőt. Adjon Isten mindnyájunknak boldog új esztendőt! „Nekem még nagyon sok dolgom van itthon...” Beszélgetés dr. Répás József polgármesterrel munkájáról, terveiről 2010. január. Új esztendő, új ötletek, tennivalók, célok, régi tervek megvalósítása, eredmé­nyek, amelyek hosszú-hosszú hónapok megfeszített mun­kája után most valóra válhat­nak... Itt az idő, hogy mind­erről beszéljünk! Mindemel­lett arra is kiváncsi voltam, va­jon polgármesterünk büsz­ke-e, elégedett-e az elért ered­ményekkel. Gy.M. - Volt-e, s ha igen, me­lyik volt az a pillanat, amikor úgy mentél ki az irodádból, hogy „Igen, ezért megérte!”? R.J. - Ez nehéz kérdés! Sok olyan pillanat volt, amikor azt mondhat­tam, hogy megérte ezt a hivatást választani, de hogy melyiket emel­ném ki ? Nem is tudom... Úgy sej­tem, sokan arra gondolnának, hogy sportcsarnok átadása a válasz, vi­szont számomra azok voltak a leg­­felemelőbb percek, amikor azt lát­tam, hogy a falu megmozdult egysé­gesen, együtt,amikor össze tudtunk m­i, fogni valamilyen közp«­d­?l érdeké­ben. Úgy érzem, ebben az összefo­gásban talán az én munkám is ben­ne van - akár szomorú, akár öröm­teli esemény kapcsán került is erre sor -, ez adja ennek a munkának az örömét. Megemlíteném az elmúlt év novemberét: akkor ki tudtunk állni egységesen magunkért. Vagy - hogy örömteli eseményt említsünk -, amikor elkészült az új sportcsar­nok, a Munkácsy úti iskola nyílás­záróit kicseréltettük, a számítógép­­terem új bútorzatot és gépeket ka­pott, s a szülők és a munkaközös­ség összefogásával valamint renge­teg vállalkozó önzetlen felajánlásá­val kifestették az iskolákat. Az ös­­­szefogás ereje, a tenni akarás nyilvá­nult meg ebben a kezdeményezés­ben: közös cél érdekében összefo­gott a fél falu, s ez nagyszerű dolog! Akkor úgy éreztem, megmozdultak az emberek, és igen, érdemes volt a sok munka, megérte! Számomra nagy öröm lesz az a pillanat is, ami­kor elkészül a művelődési ház előt­ti parkban a játszótér, amire annyi gyermek és anyuka vár már! (folytatás a 6. oldalon) %iihunldc.fuizn­­i OnkennH­ niiZdtílnjik ..j 'k­épViselo-testülete Hevében ezúton kiad­nunk mindenkinek, d­ere<­m­ém­ek.ben tjuzdnts, ■ W t­oa újesztendot! ■. M — Legyen idén malacod!

Next