Kiskunmajsa - Bácskapocs, 1991 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1991-01-04 / 1. szám

1991. január 4 Lajosmizsei patthelyzet December 14-ei számunkban már ír­tunk arról, hogy Lajosmizsén az agronó­­musból lett polgármester, Zsigó Viktor az egészségügyi bizottság elnökévé dr. Cseré­­nyi Péter állatorvost, tagoknak pedig két agronómust és egy kőműves kisiparost ja­vasolt. Az önkormányzati testület egyet­len (ember)orvos tagját, dr. Magyar Ká­roly nyugalmazott főorvost a bizottságba nem is jelölték. Feltehetően azért, mert korábban azt indítványozta, hogy a köz­ségben lévő öt körzeti orvos ne csak dél­előtt 8-12-ig rendeljen, hanem délután is. Az öt körzeti orvosnak, de leginkább az ügyvezető főorvosnak - aki véletlenül a polgármester papája - ez nem tetszett. . . December 20-án ismét összeült a képvi­selő-testület. Az egyik téeszelnök megint javasolta az egészségügyi bizottság meg­választását. Elnökjelöltnek maradt az ál­latorvos és az orvos. Lajosmizsén, úgy lát­szik, nehéz választani. Amikor az állat­­gyógyászt jelölték, az ő karja lendült a leg­magasabbra. „Te saját magadra szava­zol?” - hüledeztek néhányan. „Természe­tesen” - így a válasz. Persze, előtte volt a jó példa. A polgármester is voksolt annak idején­­ saját magára. Nyert is,­­azzal az egy szavazattal. Igaz, a törvények ezt nem tiltják. Az önválasztás azonban most nem ho­­­­zott eredményt. Az állatorvos a saját kar­lendítésével sem kapta meg a szükséges számú szavazatot. Lesz még harmadik forduló is! Szerencsére Lajosmizsén azért értik a humort. Az egyik polgár már fölajánlotta, hogy a legközelebbi ülésre hoz egy lovat. Az biztosan az állatorvosra fog nyeríteni! L. M. JÖVŐ HÉTFŐN, AZAZ Z­ EN Döntés az új kecskeméti színházigazgató személyéről Január 7-én, hétfőn a kecskeméti ön­­kormányzat eddigi legérdekesebb köz­gyűlésére van kilátás a városháza díszter­­mében. Lapzártakor még nem tudtuk, hogy a 13 órakor kezdődő ülés hányadik napirendi pontja lesz a Katona József Színház igazgatójának kinevezése, de a kulturális bizottság két és fél oldalas, írá­sos előterjesztésébe már betekintést nyer­hettünk. Eszerint a múlt év nyarán kiírt pályázatra öten jelentkeztek. Illés István főrendező (Győr), Madaras József szín­művész, Tasnádi Márton főrendező (Bé­késcsaba), Szőnyi G. Sándor rendező (MTV) és Balogh Tibor dramaturg (Deb­recen). A három tagú zsűri, Mészöly Miklós író, dr. Szekér Endre irodalomtörténész és Udvaros Béla rendező a beérkezett pálya­munkák között nem talált kiemelkedőt. Ekkor felmerült az új pályázat kiírásának lehetősége is, de ezt a kulturális bizottság - a viharos előzmények ismeretében és a színház jelenlegi helyzete miatt - elvetet­te, így a dolgot mégiscsak döntésre kellett vinni. A zsűriből Mészöly Miklós egyik pályázó mellett sem foglalt határozottan állást. Szekér Endre és Udvaros Béla - elismerve Illés István kiváló képességeit - Szőnyi G. Sándor mellett tette le voksát. Levélben őt támogatta a Magyar Színházi Dolgozók Szakszervezete is, továbbá a kecskeméti társulat elsöprő többséggel. December 20-án következett a két esé­lyes jelölt, Illés és Szőnyi G., valamint egy harmadik, Balogh Tibor meghallgatá­sa. Ezután a zsűri két tagja, Szekér Endre és Udvaros Béla - főként érzelmi okokra hivatkozva - továbbra is Szőnyi G. Sán­dort javasolta igazgatónak. (Az érzelmi motívum a színházi dolgozók állásfoglalá­sában is kitapintható, hisz’ nem titok: Illés igen jelentős személycseréket,­­ sőt: lét­számracionalizálást­­ hajtana végre a tár­sulatban.) A kulturális bizottságot azonban - he­lyesen - inkább ésszerű megfontolások ve­zérlik, amikor előterjesztésében Illés Ist­vánt ajánlja megválasztani, akinek „nem­csak körvonalazott céljai, tervei van­nak . . . hanem képes, akár még a népsze­rűtlenség terheit is cipelve, hadat üzenni az álművésziségnek, a közösségi célok mögé rejtett magánérdekeknek . . .” A január 7-ei közgyűlés tehát valóban mozgalmasnak, idegfeszítőnek ígérkezik, főleg, mert - a hírek szerint - Szőnyi G. Sándornak két fantasztikus kortese is lesz Kovács Gyula és Szirmai Péter színművé­szek személyében. Utóbbi művész egy­szer már megnyerte az előző tanácsi plé­­numot is, akkor a Közép-Európai Egye­tem gondolatának, ráadásul jó ideig az SZDSZ kecskeméti elnöke volt, így felte­hetően jelentős befolyással bír a szabad­­demokrata képviselők körében. Vele szemben, az Illés Istvánt támogató Hideg Antal alpolgármester, a kulturális bizott­ság elnöke viszont a Fidesz színeiben ju­tott be a „házba”, így elképzelhető, hogy a mérleg nyelvét ezúttal a kormánykoalí­ció pártjainak helyi képviselői lendítik ki valamely irányba. Döntő kérdés: vajon ők mennyire ültek fel a bizottság elleni, sajtó­ban megnyilvánuló hangulatkeltésnek? A képviselőtestületi ülés nyilvános. E­gy RUTINOS BETÖRŐ BAN­DA NYOMÁBAN A rendőrség a lakosság segítségét kéri 1990. december 22-én a hajnali órák­ban a Belső-Kígyós területén járőröző rendőröknek feltűnt, hogy a gázcserete­lepet és az élelmiszerboltot feltörték. A betörők még a helyszínen tartózkod­tak, de mikor észrevették a rendőrségi kocsit, elmenekültek. Hátrahagyták az UC 62-64-es forgalmi rendszámú, sötétkék, 1200-as Ladát, benne több betörő szerszámot és egyéb, önvédelemhez használatos eszközt. Markella László rendőrőrnagy, bűn­ügyi osztályvezető a felderítéshez a la­kosság segítségét kéri.­­ A személygépkocsit december 14-én lopták el Kiskunhalasról. A rendszámát megváltoztatták, még friss volt rajta a festék. Sikerült használható ujjlenyoma­tokat és szagmintát rögzítenünk az autó­ban. - Speciális szerszámokra is leltek. - Igen, a képen látható tárgyak gazdáit szeretnénk megtalálni. Az egyik balta nyelének a végét kifúrták és egy madza­got fűztek át rajta, hogy a csuklóról le ne csússzon. Nagyon érdekes a gumibot­ként használt eszköz a kép bal oldalán.­­ Ez tulajdonképpen egy MZ motor első teleszkópja, rajta egy gumitömlő. Látszik szabad szemmel is, hogy már néhányszor kipróbálták. Mellette egy bajonett. . . -Ami bordó, plüss-szerű anyaggal van bevonva. A tokját, ami a centi jobb olda­lán látható, felfűzték egy ballonkabát derékövére. - Látták-e a betörőket a rendőrök? -Igen, bár meglehetősen távolról. Ket­ten voltak. Egyikük 180-185 centiméter magas, vékony testalkatú férfi, fekete dzsekiben. A másik 160-165 cm magas, zömök testalkatú és feltehetően világos színű szőrmebunda volt rajta. Említsük meg a kissé kopott, kék színű „sporting" feliratú sportszatyrot is, amit a helyszí­nen találtunk. - A lakosság segítségét kéri. - Aki bármit tud ezekről a tárgyakról, esetleg látta valakinél valahol, kérem je­lentkezzen a halasi rendőrkapitánysá­gon, vagy bármelyik rendőrnél. - Ha viszont névtelen akar maradni. . . - Akkor elég, ha telefonon értesít ben­nünket. - Úgy látom, ez egy nem mindennapos ügy. . - Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy rutinos betörőbandával állunk szemben. Tehát fontos, hogy mihamarabb lekap­csoljuk őket. P. L. Kis karácsony a nagy semmiből Az asztalon az ünnep beszédes romjai hevernek. Kettétört kalács az ezüstös tálcán, boroskancsó pár tiszta és mosatlan pohár karéjában. A virágos kistányérra még sütemény is került, ha vendég jönne ... A ki­sebbik szobában egy apróság játsza­dozik ötödik karácsonyának fája alatt. Valamit épít. Az apa lehajtja a fejét, kezeit összekulcsolja az ölé­ben. Talán mondandója volna. Ő már egy ideje nem építője sem a szocializmusnak, sem a készülődő új világnak. Fél éve munka nélkül van. Kicsi, szót­lan és egyre szegényebb. Még vidám és gondatlan csemetéjére emeli a szemét, hosszan elnézi őt. Ma született a Kisjézus. A szeretet ünnepén a pompás terí­tékek és a dúsan megrakott asztalok sem pótolhatják az igaz szeretetet. Bálint József őszintén szereti a csa­ládját, s a munkáját is szerette, amíg tehette. Májusban, a rendszerváltás küszöbén nem önként, hanem hatal­mi szónak engedelmeskedve rakta le kezéből a szerszámot. Pedig szerette a Gyárat, eddigi első s egyben utolsó munkahelyét. A korai kelések, az el­rendelt túlórák, a reggelik a munka­pad fölött, már a múlté. A kommu­nista szombatok tervekben gazdag napjaira ő nemigen emlékszik, hi­szen még túl fiatal. Ahhoz is, hogy munkanélküli legyen. Szinte bűntudattal emlegeti mun­kástanácsbéli szerepvállalását. Szabadkozik. Nem, nem, ő egy per­cig sem szeretné, ha azt hinném, hogy ez közrejátszott volna menesz­tésében. Demokrácia van, nyuga­lom, ilyen vele nem fordulhat elő, hi­szen békés természetű ember ő. Igaz ugyan, hogy egy évvel utcára kerülte előtt összeszólalkozott a szakszer­vezetisekkel s nem átallotta néhány keresetlen szóval illetni az akkori állampárt munkahelyi titkárát sem. Bizonyára ez is „megértő” fülekre talált. Ez után már valóban rövid ideig húzhatta a csavarokat műhe­lyében soványka béréért. Dehát (káder) lapozott a történelem, s jól megforgattatott annak kereke. A fe­leség szerint azóta békétlenebb ter­mészetű lett az ura, noha azelőtt tán egyszer sem emelte föl a hangját. Ilyenkor csitítgatja a ház asszonya, mert nem szeretné, ha felbomlana a családi béke. A kenyérkereséstől ele­sett dologtalan férj néhanapján kap valami alkalmi munkát, s ilyenkor szégyenkezve dugja felesége kabát­zsebébe az érte járó ötszáz vagy ezer forintot. „És ha nem csak a Lacika lenne, hanem még egy éhes szájat ké­ne betömni, nem is tudom, mi lenne!” -fakad ki elkeseredetten József, az apa. Nem vigasztalja, hogy újév után - micsoda ajándék! - sok-sok volt munkatársa is az utcára kerül a Gyárból. Öregek, fiatalok, apák és anyák. Besötétedett. Meggyújtják a ka­rácsonyfa gyertyáit. Elülő utcazaj, múló rosszkedv. Ma itt jártak az angyalok. Vidovits Iván

Next