Kiskunmajsa - Kalap, 2013 (1. évfolyam, 1. szám)
2013-12-01 / 1. szám
Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire... Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna beváltani, s még mindig várok valamire. Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni akarja.” Márai Sándor soraiban ott rejtőzik a várakozásnak az a jóleső izgalma és feszültsége, amit mindenki megtapasztalhatott, aki már átélte a karácsony előtti ádventi készülődés különleges hangulatát és varázsát. Oly sok mindenre várakozhatunk ezekben a napokban. Várhatjuk messze élő családtagjaink hazatérését az ünnepekre, gyermeki kíváncsisággal várhatjuk a karácsonyi ajándékokat, a munkában elfáradtak várják a pihenést immírx. .. hozó ünnepnapokat, a magányával küzdő pedig várja, hogy valaki végre megnyissa ajtaját. A kereszténység is újra átéli az adventi időben azt a vágyakozást, amellyel Isten népe várta a megígért Messiást, a bűneinktől, rabságainktól, a gyűlölettől Szabadítót. Életünk várakozásai szimbolizálják létünk különleges titkát: az ember az, aki egész földi létében egy nagy találkozásra vár, találkozásra azzal az Istennel, aki Jézus Krisztus születésekor maga indult el felénk, hogy beteljesítse a minden ember szívében ott rejtőző vágyakozást és várakozást. Ha meg tudjuk ajándékozni egymást az igazán lényegessel, ha a szívünkben helyet kap Krisztus evangéliuma, akkor talán az idei karácsonykor kevesebben lesznek a reménytelenül várakozók, akkor egy kissé enyhíteni tudjuk a lélek szeretet utáni, csillapíthatatlan és holtig tartó éhségét. Kosik Sándor plébános A Majsai Keresztény Kör havi kiadványa KULTÚRA, HITÉLET, HAGYOMÁNYŐRZÉS, HELYTÖRTÉNET I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2013. december KÖSZÖNTŐ X Kedves Olvasónk! Egy olyan lapot tart most a kezében, amelyet sok véletlen, sok fontos emberi találkozás, eszmei, értékrendi egyezés hívott életre. Annak a felismerése, hogy kis közösségünkben hajlamosak vagyunk úgy elmenni komoly értékek mellett, hogy észre sem vesszük őket, s sokszor el sem gondolkodunk arról, hogy vajon mi vett rá embereket, hogy kutassák, ápolják hagyományainkat, védjék értékeinket, óvják kapott, örökölt javainkat. Hogy ez ne így legyen, egy befogadó, de értékközpontú lapot szeretnénk megjelentetni. Rendszeresen, hónapról-hónapra. És ingyenesen. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miből, milyen háttérrel készül ez a lap? A válasz egyetlen szó a maga teljes valójában: a jószándék. A jószándék nem kér alamizsnát, a jószándék nem kér hatalmat, nem vezet és nem lehet vezetni. A jószándék csak az ami, és addig, amíg a szükség életre hívja. Jótékonysági adománygyűjtés a templom ólomüveg ablakainak megmentéséért. Minden írás ellenállhatatlan belső igénye közös: meghaladni a beszédet. Esterházy Péter A Majsai Keresztény Kör közel egy éve alakult meg a Tájház varázslatos, gyertyafényes, meghitt tisztaszobájában. Akik akkor ott voltak, jelenlétükkel is hitet tettek amellett az értékrend mellett, amelyet lapunk is a magáénak vall. Amellett, hogy minden jóérzésű, keresztény embernek féltő gonddal kell vigyáznia a maga kis közösségének az értékeit is. E cél szolgálatába szeretnénk állítani mi is most született lapunkat. Kérjük, fogadják be otthonukba jó szívvel a legfiatalabb „majsait”. Advent időszaka különösen jó alkalmat kínál egy kis elgondolkodásra, értékelésre, számvetésre. Kívánjuk, hogy pihenjenek meg gondolatai ma még csetlő-botló kis újságunk hasábjain. És keressük, védjük, és ápoljuk együtt közösségünk ránk bízott, örök értékeit. Kérjük vegyen részt Ön is e nemes feladat kivitelezésében! Segítse munkánkat, hogy utódaink is megcsodálhassák templomunk gyönyörű ólomüveg ablakait! Látogasson el december 14-én a Szent István Otthonba, az Adventi Udvar rendezvényére és támogassa adományával az ablakok felújítási munkálatait! A KaLAP széf késztti '