Kiskunmajsa - Kunsági Hírlap, 2011 (2. évfolyam, 2-52. szám)

2011-07-15 / 28. szám

Megjelenik hetente, pénteken Kiskunmajsa, Csólyospálos, Jászszentlászló, Kömpöc, Móricgát, Szánk településeken Telepü­lésmarketing méhekkel Szánkon Cikkünkből kiderül, mi a kapocs a spanyolországi Arana barlang rajzai, az egyiptomi balzsamozás, a közép­kori tizedek, Mária Terézia és a szanki Sajermann Géza között. Lapozzon az 5. oldalra! ^ -----------------------«H Meghúzták a kiadásokat a szanki képviselők Karcsúsítani kényszerül a szanki önkormányzat, a képviselők a pol­gármesteri fizetés csökkentését is megtárgyalták. A takarékossági intézkedések indokait és a képviselő testület határozatainak lényegét, lapunk ötödik oldalán olvashatja. Lapozzon az 5. oldalra! \ Váci Mihály: i JEGYENYE - FÉNYBEN \ ... amit zöld gyertyaként­­ még nyolcvan éve­­ tűztek le az iskola­tövinél, | hogy örök,érzékeny szelekben égve : hívja azt, akit öröme sző fénybe, vagy gondja barázdáin mendegél.... j ...Ilyen kívántam lenni én is,ott,a­­ homokba szúrt nyárfa:­­ a tanító, ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,­­ irány azoknak, jel és biztató, s kik jönnek barázdákban botladozva. s (Kéretik itt a jegenye helyébe a su­­j­dár fenyőt behelyettesíteni!) Egyszer volt, hol nem volt, volt a Keleti-Kárpátok karéjában egy Tün­dérország, amit Erdélynek hívnak. Ennek a tündérországnak a határán, a Nagy Hagymás aljában csángó ma­gyarok eresztettek gyökeret egyko­ron. Vért izzadva küzdöttek, s küzde­nek a sovány és köves talajjal, ka­paszkodnak a fenséges táj hatalmas szikláiba, így élnek ők ott ma is. Közben a sötét ármány a Tündér­ország keleti határát messze-messze nyugatra tolta el, s a szegény csán­gók, riadt és védtelen báránykákként lesték, amikor fekete varjak lepték el a tájat, s törve, zúzva a maguk képé­re igyekeztek formálni mindent. Igyekeznek ma is, ám az igyekezet kudarcot vallott, a csángó magyar fo­gát összeszorítva, a mélyszegénysé­get alázattal tűrve is megmaradt a szülőföldjén magyarnak. A kicsiny közösségek mindig leltek egy-egy önzetlen és lobogó fáklyát, ami, de inkább aki, mutatta nekik az utat a legsötétebb éjszakában is. AZ IGAZI TANÍTÓ, az én, meg a mi egykori tanyasi tanítóink utód­jára leltem a múlt héten a messze föl­dön híres, s "agyonlátogatott" Gyilkos tótól mintegy 15 km-re, szin­te elfeledve, Háromkúton, ahol 63 csángó magyar család gyermekeinek tanítójaként él a fiatal TANÍTÓNŐ, ANIKÓ, akinek a nevét csak csupa nagybetűkkel szabad leírni és mély tisztelettel illik meghajolni előtte. A kicsiny zsáktelepülés elszórt házi­kókból áll, ahol minden házba nem jutott még el a villany, mert a ve­zeték ára megfizethetetlen, ahol nincs térerő, hát nincs mobiltelefon, ahol egy tenyérnyi "bolt” a bevásár­lóközpont, amibe hetente csak egyszer hoznak kenyeret, nosza hát kalákában sütik az emberek a kenye­ret, parányi templom a dombon, ma­gukban imádkoznak az emberek, s temetik a halottaikat. A járhatatlan és hatalmas kövekkel teleszórt úton közlekedni alig lehet, a szülő nőt, a beteget, a haldoklót lovaskocsin ráz­va szállítják a 15 km-re lévő főútig, télen, a többméteres hóban deszka­pallón húzzák a beteget a mentőig, ahol a fából összetákolt rozoga kis iskolát tavaly a hirtelen megduzzadt patak majdnem a teljes megsemmi­sülésbe sodorta. (Folytatás a 4. oldalon) (IGAZ) mese egy jó tündérről Péntek Szombat [ Vasárnap 7777 ] í Max: 30 Max: 29 Max: 30 Min: 20 Min: 18 Min: 20 Az erdei testvérek bunkerétől a berlini falig - Most kezdem igazán érezni, hogy mennyire jó döntés volt az 56-os Múzeum és a hozzá tartozó Ifjúsági Tábor megvásárlása, ahogy a tábor meg­telt nyáron élettel, tele van gyerekekkel, és jönnek sorra a vendégek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy olyan vendégeket fogadhatok, illetve láto­gatják meg táborunkat, múzeumunkat, mint példá­ul Hans Kaiser, volt németországi tartományi mi­niszter, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi elnöke, Kövér László, a Parlament jelenlegi elnöke, akit erre a hét­re várunk, vagy Soltész Miklós Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkár, Lezsák Sándor, a Parlament volt elnöke, jelenlegi alelnöke, aki szinte hazajár a táborba, illetve régi barátunk, Nahimi Péter. (Folytatás a S. oldalon) Az elveszett, elvesztett világ Azóta nem hagyott nyugodni a gondolat, amióta elolvastam a múlt he­ti Kunsági Hírlapban megjelent írást Vica néni babáiról. Megdöbben­tett és szinte leforrázott a hír, hogy az évtizedek fáradtságos és lelkes munkájával létrehozott gyűjtemény már nem városunk ékessége, más város dicsekedhet azzal, amit nekünk, majsaiaknak meg kellett volna becsülnünk. Semmivé foszlott egy megálmodott világ, egy csoda ország, ami­ben Bárány Tiborné, Vica néni lelke kelt életre. Kérdések egész sora kavargott bennem, mi miért történhetett, kerestem a válaszokat, bár azok szinte elém tornyosultak és vádlón ismételgették önmagukat. Ezért éreztem úgy, hogy meg kell írnom, ami mellett mi, kiskunmajsa­­iak nem mehetünk el szótlanul, mintegy kézlegyintéssel. (Folytatás a 4. oldalon) kunsagihirlap.hu

Next