Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1992 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1992-01-10 / 1. szám
V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ----“ MEGJELENIK HETENTE, PÉNTEKEN ® ÁRA: 12 Ft KISKUNMAJSA, 1992. JANUÁR 10. Mit akarsz a kultúrával, amikor az ország gazdasági mélygödörben van — vetik szememre a jó irodalom, színház, film, zene, ének, tánc melletti kardoskodásomkor. Éppen az ország szomorú pénzügyi helyzete miatt lenne szükség a kulturális életünk fellendítésére. Gazdasági helyzetünk ugyanis hasonló történetesen az ötvenes évek elejeihez. S akkor az embereknek igenis volt bizonyos kulturális élete. Kevéske szabad idejükben olvastak, a rádióban zenét hallgattak, esténként meghívták a szomszéd családot sültkrumplira, saját készítésű meggyborra, hogy közben szóljon az ének. S emellett havonta egyszer, kétszer színházra is telt. Szóval éppen a nincstelenség segítette elő azt, hogy igen nagy réteg intellektuális pluszra tett szert abban az időben. És most? Nézem a tévében például a valamiféle kérdezz felelek játékot. Az, hogy Bulgakov Mester és Margarétája főszereplőjének szakmája teljesen idegen a megkérdezett előtt, még hagyján. Istenem, hát nem olvasta a remekművet (szarvashiba), így nem tudott válaszolni. Aztán fölolvastak Ady egyik híres verséből részletet, halvány gőze sem volt, melyikből idéztek. Bejátszottak Mozartoperát, meg sem nyikkant rá, melyikből hallott taktusokat. Jól tudom én, minderre azt mondják, kelj föl hajnali négykor, etesd meg az állatokat, robotolj egész nap, aztán este roskadj a fotelba, olvass Bulgakovot, Adyt, hallgass Mozart-operát. Tudom, nem megy. Leterhel Bulgakov 4^ tek vagyunk, kevéske kivételtől eltekintve arra kényszerülünk, hogy a nap huszonnégy órájának túlnyomó részében dolgozzunk. Húzzuk a szekeret főállásban, mellék- és másodállásban. Mert máskülönben ennivalót sem tudnánk családunk asztalára tenni, nagyon sokan eljutottunk odáig, hogy az egésznapos robotolásunknak is örülünk, rettegve persze attól, hogy kipenderítenek bennünket az utcára, s munkanélküliek leszünk. Igen, tudom, így van mindez. Ám azért annyi időt fel kellene szabadítanunk, amennyi az ember déséhez újratermelőszükségeltetik. Mert szellemi, fizikai felszabadulásunk elengedhetetlen. Máskülönben utolér bennünket az infarktus vagy más betegség, lerobbanunk és A kész. z újratermelődésünkre fordítandó idő egyénenként változó. Van akinek elég egy Ady verset elolvasni, belehallgatni Mozartoperába, megnézni egy jó filmet, színházi előadást, eldúdolni egy szép nótát pohár borocska mellett. Van akinek százoldalnyi Bulgakovra, Németh Lászlóra, Déry Tiborra, Csoóri Sándorra, Kányádi Sándorra van szüksége, s közben operákat hallgat, irodalmi esteken vesz részt. Mindegy. Mindenki annyi időt fordítson újratermelődésére, amennyit szükségesnek tart. De erre valamennyiünknek szüksége van (lenne) rá az idei, új esztendőben is. Talán érdemes megfogadni eme tanácsot, hiszen végtére is egy élete van az embereknek. Tarnai László Fekete Pál fogadóórája Ma (pénteken), körzetünk országgyűlési képviselője Fekete Pál, 9—13 óráig fogadóórát tart a polgármesteri hivatalban. — Azt hiszem nem csak év végi hajrá volt, hanem egész évi. Köztudott, hogy a parlament sok tekintetben rekordot döntött, ennyi előterjesztést, törvényt nem tárgyalt meg a fenállása óta a magyar országgyűlés. Minden országban — ahol van költségvetés —, ilyen feszített az év vége. Az európaiság, a stabilitás mércéje is, hogy legyen egy elfogadott költségvetése az országnak. — Kupa Mihály pénzügyminiszter szerint, a mai viszonyok között nem lehetett ennél jobb költségvetést csinálni. Mi erről az ön véleménye? — A költségvetésről tudni kell azt, hogy nincs jó költségvetés. Van elfogadott és nem elfogadott költségvetés. Azt a meglévő kis pénzt amiből az állam gazdálkodhat, igazságosan szétosztani nem lehet. — Üres ülésterem, kivonulások, a kívülállók számára meglehetősen furcsának tűntek... — Az obstrukció, ami a törvények késleltetését elfogadásának jelenti, nagy toleranciává, el eladható ellenzéki módszernek minősülhet. Azonban voltak olyan időhúzó beadványok és módszerek, amelyek már a jóízlés határát súrolták. — Például? — Olyan javaslatokat adtak be, amelyek szakmailag megalapozatlanok voltak, és amelyek átfedték egymást. Voltak olyan beadványok is amelyeket a bizottságokban az ellenzéki képviselők is leszavaztak, de most mégis előterjesztették. A házbizottság ajánlása alapján a részletes vitában egy képviselőnek öt perc állt volna rendelkezésére az álláspontja kifejtéséhez. Ezt az ellenzékiek következetesen nem tartották be, húsz-harminc, sőt volt aki 43 percig beszélt. — Ilyen fáradtan, ennyi virrasztás után mennyire lehet felelősségteljesnek nevezni ezeket a döntéseket? — Egy képviselő nem a gombnyomás pillanatában dönti el, hogy mire akar szavazni. Ezek a döntések már a bizottsági ülések, a frakcióülések alatt megérlelődnek. Az a fajta érvelés, hogy nem lehet átlátni az előterjesztéseket nem állja meg a helyét. Az meglehetősen nagy szegénységi bizonyítvány lenne egy képviselőről, ha ott kellene rögtönöznie. — Több mint két napig tartott a költségvetés megszavazása körüli procedúra. Milyen tapasztalatokat lehet szerezni egy ilyen erőpróbán? — Az tény, hogy az ellenzék obstrukciója mellett az is késleltette a munkát, hogy a kormány két hetet késett a tervezet benyújtásával. Az ellenzéki képviselők azonban nem a kormányt, hanem a kormánypárti képviselőket büntették meg. Az vitathatatlan, hogy ez az ötvenöt óra méginkább összekovácsolta a koalíciós partnereket. Bebizonyosodott a közmondás, hogy a bajban ismeri meg az ember a barátját. T. K. A BAJBAN ISMERI MI AZ EMBER A BARÁTJÁT Költségvetés mindenki kedvére? A szó szoros értelmében, éjt nappallá téve dolgozott az Országgyűlés, hogy megszülessen az ország 1992. évi költségvetése. A költségvetés kiadásai az idén 1051 milliárdot tesznek ki, a tervezett kiadásai 981 milliárdot, így jön ki a hetvenmilliárdos hiány. Dr. Kozma Huba országgyűlési képviselőt a szokatlan év végi parlamenti hajráról, a költségvetés körüli éles vitákról kérdeztük. FELMONÁSKOR... Kinek jár végkielégítés? Október 15-én a parlamenti ülésen, a még érvényben lévő Munka Törvénykönyve módosításával létrehozták a képviselők a végkielégítés intézményét. Ezt a lépést — amely körzetünkben is várhatóan több száz embert érint — a munkanélküliség rohamos mértékű növekedése indokolta. A törvény módosítása kimondja, hogy a dolgozót végkielégítés illeti meg, ha állását a munkáltató felmondása, vagy jogutód nélküli megszűnése következtében veszti el. Ettől eltérően nem jár végkielégítés a dolgozónak, ha munkaviszonyát a munkáltató azért mondta fel, mert a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges szándékosan kötelezettségét vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, illetve egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Nem jár továbbá végkielégítés ha a munkavállaló nyugellátásra szerzett jogosultságot, vagy korengedményes nyugdíjat állapítottak meg részére, valamint az első állás mellett létesített további munkaviszony megszűnésekor. Az, hogy búcsúzóul kinek milyen vastagságú borítékot nyomnak a kezébe, attól függ, hogy hány esztendőt töltött a munkáltatónál. A végkielégítés mértéke: legalább három év esetén egy havi; legalább öt év esetén két havi; legalább tíz év esetén három havi; legalább tizenöt év esetén négy havi; legalább húsz év esetén öt havi átlagkereset összege. Ha a dolgozó munkaviszonya az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg, a munkáltatónál eltöltött évek alapján járó végkielégítés további három havi átlagkereset összegével emelkedik. A törvény előírása szerint a végkielégítés alapjául figyelembe veendő egyhavi átlagkereset a minimálbér ötszörösét nem haladhatja meg. A törvény a kihirdetése napján (1991. november 1.) lépett hatályba, rendelkezéseit az ezt követően közölt felmondásra, illetőleg jogutód nélküli megszűnésre kell alkalmazni. Á. Fúrús János : Határozzuk el, merre vezessük a szekeret Vezetjük a várost. Vezetjük, de vajon merre? Mikor a képviselő-testület meg lett választva, „munkába állt”, a dolgok a nyakunk közé szakadtak. Csőstül jöttek a megoldandó problémák, mert a városnak már rég nem volt tanácselnöke, jöttek a problémák, mert mi sem tudtuk, hogy kezdjünk hozzá a megoldáshoz, és mikor hozzányúltunk egyes kérdésekhez, nem mindig a helyes irányba indultunk el. Minket a rendszerváltás hullámai vezettek a közélet felszínére, és nagy elhatározásokkal kezdtük a munkát. A nyakunkba szakadt tennivaló áradat azonban, a mindennapok problémái már már feledtetik velünk azokat a gondolatokat, hogy mi itt újat, alapvetően újat szerettünk volna felépíteni. Merre is vezessük a város szekerét? Ideje volna már megfogalmazni ezt. A mindennapos rohanásban ki kellene tűzni az irányt, le kellene fektetni az elveket, hogy mi szerint, milyen elvek alapján vezessük a várost. A képviselő-testületnek vannak bizottságai, melyek a városi élet minden területét átfogóan befolyásolják. Ezek a bizottságok lennének hivatva arra, hogy immár közel másfél évvel a választások után kidolgozzák azt, hogy a saját területükön milyen elvek szerint szeretnének dolgozni. Vonatkozik ez a művelődésre, az oktatásra, az ifjúságpolitikára, a városépítésre és még minden egyéb területre. A bizottságok által kidolgozott irányelveket a képviselő-testület aztán összegezné, egységesítené, és szakterületekre lebontva, kidolgozná azokat a az elveket, amelyek szerint továbbiakban vezetni kellene ezt a várost. Ezek nem lennének örök érvényűek, de mindenképp tisztázná azt, hogy mennyire akarunk mást, mint a régi rendszer volt, és az is elképzelhető, hogy az utánunk következő városatyák figyelembe veszik gondolatainkat. Bokros teendőink között, illetve azok mellé tehát lenne egy új fontos tennivalónk, amit nem szabadna elhanyagolni, mert ez szerintünk „elvi kérdés”, hogy tisztába tegyük gondolatainkat. Javasoljuk tehát, hogy ezt a kérdést az egyes bizottságok, és később a testület vegye be az idei munkatervébe. Terbe Zoltán a képviselő-testület MDF-es tagja