Mátészalka, 2020 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2020-06-30 / 6. szám

www.mateszalka.hu mátészalka MÁTÉSZALKA VÁROS ÖNKORMÁNYZATI ÉS KÖZÉLETI LAPJA 2020.június 30. • VI. évfolyam 6. szám Összetartoztunk, összetartozunk! Országzászló a nemzeti egység szimbólumaként 4. Adj vért! Életet adsz! Egy embertől levett vér 3 beteg gyógyulását segítheti Segíteni nehéz körülmények között is A feladatokra koncentrálnak a szociális ágazatban dolgozók 7­5­ TRIANON 100 1920. június 4-én írták alá a Párizs melletti Versailles Nagy-Tri­­anon kastélyában az első világháborút lezáró békediktátumot, melynek nyomán Magyarország elveszítette területének két­harmadát, és mintegy hárommillió magyar került az elcsatolt területekre. Ha ránézünk a Történelmi Magyarország térképre, a terü­letvesztés, ami azonnal feltűnik. A területi veszteség mellett az ország iparának harmada és a nemzeti jövedelem kéthar­mada is elveszett. A Trianon szó hallatán szétszakadt csalá­dok, barátok, közösségek jutnak még eszünkbe. A magyarság történetének egyik legnagyobb nemzeti tragédiája velünk van a mindennapokban. Emlékművek juttatják eszünkbe a felfog­hatatlan méretű katasztrófát. A trianoni békeszerződés aláí­rásának napját, június 4-ét az Országgyűlés 2010-ben a nem­zeti összetartozás napjává nyilvánította. A trianoni békediktátum 100 éves évfordulójáról világszer­te megemlékeztek. Az egyházak, civil szervezetek, néptánco­sok készültek az emléknapra, melyen mindenki a „maga mód­ján” rótta le tiszteletét. Világszerte több mint 15 ezer harang szólalt meg 16 óra 30 perckor a trianoni békediktátumra emlé­kezve. A harangok a százéves évforduló miatt száz másodper­cig szóltak. A Szatmár Táncegyüttes csatlakozott a Körbetán­coljuk a Kárpát-medencét elnevezésű felhíváshoz, melyben néptáncosok mutatták be saját vidékük tánchagyományait, hangsúlyozva az összetartozást. Mátészalkán a város veze­tése a járványhelyzet miatt a Kegyeleti Parkban szűk körben emlékezett. Ennek keretében egy olyan ember ajándékát avat­ták fel, aki részese volt Trianonnak, akinek ma is könny szökik a szemébe, ha a múltat emlegeti. Pocsai Vince nyugalmazott lelkész, aki Kárpátalján született magyarnak, és ma Mátészal­kán él. Adni szeretett volna valamit, ami mementó az utókor számára is: Trianont nem lehet feledni. Tölgyfából faragott sa­­játkezűleg egy kopjafát, melyet a város legmagasabb pontján helyeztek el, és amely kapocs a jelen és a múlt között, amely örökre összeköt minket, magyarokat. Vajon mit tudnak a mai fiatalok Trianonról? Mit jelen nekik? A mi feladatunk, hogy beszéljünk a hazáról, hogy kapcsolódási pontokat villantsunk fel a mai generáció számára, hogy a nyel­vükön juttassuk el hozzájuk az információt. Ne csak számada­tokkal, helyekkel, évszámokkal kapcsolják össze Trianont. Le­het, hogy a családjukat is érintette, szétszakította a területek elcsatolása. Biztassuk őket, hogy kutassanak, nézzenek utána, hol voltak őseik, rokonaik a trianoni békeszerződés aláírásá­nak idején, így még jobban megértik, hogy mit jelent az össze­tartoztunk, összetartozunk. Az emlékmű bemutatásáról, avatásáról rövidfilmet készí­tett a Mátészalka Televízió stábja, ebből megtudhatjuk, hogy Décse Károly egykori gazdasági főjegyző mivel szeretett vol­na emléket állítani Trianonnak. Pénzes Ottó helytörténész fel­idézte a korabeli mátészalkai eseményeket, melyek még ma is sok kérdést vetnek fel. Buzogány Béla szerkesztésében váro­sunk művészei megható kulturális műsorokkal állítottak emlé­ket a 100 évvel ezelőtti eseményeknek. Arról, hogy mi volt Décse Károly, Mátészalka főjegyzőjének terve Trianon után, illetve, hogy mit jelképez a Pocsai Vince ál­tal készített kopjafa, újságunk 4. oldalán olvashatnak. Köztisztviselők napja Az ünnepek azért is különlege­sek, mert ilyenkor megállunk egy percre a napi rohanó életben, hogy megemlékezzünk egy-egy napról, a családtagok­ról, közeli, vagy kicsit távolabbi ismerősökről, munkatársakról. Július első napja a köztisztvi­selők, a kormánytisztviselők, a közigazgatásban dolgozó szakemberek ünnepe. Ez a nap alkalmat ad arra, hogy megköszönjük a munkájukat. Köszönet illeti őket, hiszen a na­gyobb közösséget szolgálják: az ország, egy térség, egy település polgárait. Szigorú jogszabályok alapján működő rendszerben kell segíteniük, megoldást talál­niuk az egyéni problémákra. Jó tisztviselőnek lenni nehéz dolog. Jó köztisztviselő csak az lehet, aki ismeri az állami és a helyi „gépezetet”, aki széles látókörrel és intelligenciával rendelkezik, mindenkivel szót tud érteni, közérthetően elmagyarázza a sokszor nagyon bonyolultan megfogalmazott jogszabályokat. Minden nap helyt kell állniuk a lakosság korrekt tájékoztatásá­ban, türelmesen, segítőkészen, ügyfélbarát ügyintézéssel kell megoldani az ügyfelek problé­máit. Ők azok, akik nem csupán a maguk és családjuk boldogulá­sáért dolgoznak meg nap mint nap, hanem emberek, közössé­gek sikere múlik felkészültségü­kön, helytállásukon. A tetteik súlya és az irántuk vál­lalt felelősség hatalmas: egyetlen rossz döntés, vagy akár egy foghegyről odavetett mondat egy egész hivatalt bélyegezhet meg. Közszolgálati hivatásuk felelős­ségteljes gyakorlásáért elismerés, köszönet és érzékelhetőbb társa­dalmi megbecsülés illeti őket. Munkájuk iránt érzett tisztelet­tel köszöntjük a kormánytiszt­viselőket, a köztisztviselőket és a közigazgatás valamennyi dolgozóját. dr. Hanusi Péter polgármester-

Next