Mezőszilas - Szilasi Kisbíró, 2006 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2006-03-01 / 1. szám
MEZŐSZILAS POLGÁRAINAK LAPJA Nőnapra Tisztelt Hölgyek! Kedves Nagymamák, Anyukák és Lányok, szeretett Nők! Az a megtiszteltetés ért, hogy ismét én köszönthetem Önöket a nemzetközi nőnap alkalmából. Ez nemes, de nehéz feladat, hisz az egyik oldalról illene valami újat mondanom, amikor a másik oldalon Önök még mindig régi szépségükben, erényükben, kedvességükben, és nőiességükből fakadó tartalmas értékükben, életadó forrásként pompáznak. Önök adják az emberi élet folytonosságát, de napjainkban egyre többször jut eszünkbe, hogy az élet önmagában kevés, az élet önmagában nyers és durva is tud lenni. Emberek harcolnak egymással, emberek halnak éhen, és emberek élnek reménytelenül egyik napról a másikra. Támadások, fájdalmas események érnek bennünket, de mégsem felejthetjük el, hogy érző teremtmények vagyunk, kikben él, dolgozik a vágy sorsunk jobbá tételéért, mely egyszer a csúcsra ér, mint égre a nap. Az ember érző lény. Társaságra vágyik, s az egyik legszentebb társas kötelékünk a család. Az ehhez vezető út Önökön keresztül vezet. A nő az, aki mágnesként húzza magához a társaságra vágyó férfit, és felébreszti mindkét félben a valakihez, valahova tartozás érzését, ami már nagyobb esélyt ad az élet szebbé, hangulatosabbá tételéhez. Értelmet, erőt adhat — és ad is, a küzdelemre, életünk formálásához. A bánat elleni harc leghatásosabb fegyvere: a szeretet. Ha megvalósulhatna ez a gondolat: Szeretlek, mert ember vagy, s ez a szeretet tesz engemet is azzá, talán megszűnnének a fájdalmak. Kivégezhetnénk békés úton a kegyetlenséget, a gyűlöletet, az emberi irigységet, s akkor csökkenne a bánat világa is. Célunk mindig egy: a boldogság elérése. A földi paradicsom megvalósítása. Ehhez azonban szükségünk van mindarra, amit az előzőekben fölidéztünk, de szükségünk van az akaratra és az értelemre is. Akarni kell, sose szabad megelégedni a szokványossal, az ember értelmét fölhasználva mindig előbbre, jobbra törjön, s így közelebb kerülhet a célhoz. Életünket hassa át a jókedv, tanuljunk meg újra s újra mosolyogni, nevetni, s így közelebb kerülhetünk egymáshoz. Ne csak a hibát, az erényt is keressük. Ne burkolózzunk be, hanem csillogó szemmel próbáljuk meg magunkhoz ölelve alakítani kis hétköznapi világunkat. Joggal kérdezhetnék, hogy miért egy nőnapi köszöntőben kerülnek elő ezek a gondolatok? Azért, mert a Nő életünk iránytűje. Birtokukban van minden, a vágy, a szeretet, az akarat és az értelem. Nagy hatalom ez, mellyel jól gazdálkodva helyes irányt szabhatnak az utókor számára. Nagy felelősség is, hisz a jövőnket indítják el, s azt a helyes úton is kellene tartani. Az élet van a birtokukban, s az Élet él s élni akar. Ne feledjék soha: „Az ember az egyetlen végcél, tőle kell kiindulnunk és hozzá kell mindent visszavezetnünk ” A nemzetközi nőnap alkalmából minden férfitársam és a magam nevében meghajlok az Önök nagy feladata és munkája előtt, s kívánok további erőt, egészséget és kitartást a következő évekhez. Zámbó Tibor MSZÓSZJIJAS Pethes Pál: Márciusi ifjak Márciusi ifjak Hogyha megtudnátok Százötvennyolc év után sincs Sajtószabadság nálunk. Amit követeltetek Még most sem teljesült be, Mert ezt nem engedte A bolsevik eszme. Osztrák után orosz Előtte a török Itt van Amerika! Mégsem lett nagy öröm. Cseléd lett a magyar Csonka hazájában Dicső forradalmároknak Fénylő országában.