Mezőszilas - Szilasi Kisbíró, 2006 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2006-03-01 / 1. szám

MEZŐSZILAS POLGÁRAINAK LAPJA Nőnapra Tisztelt Hölgyek! Kedves Nagymamák, Anyukák és Lá­nyok, szeretett Nők! Az a megtisztelte­tés ért, hogy ismét én köszönthetem Önöket a nemzetközi nőnap alkalmá­ból. Ez nemes, de nehéz feladat, hisz az egyik oldalról illene valami újat mondanom, amikor a másik oldalon Önök még min­dig régi szépségükben, erényükben, kedvességükben, és nőiességükből faka­dó tartalmas értékükben, életadó for­rásként pompáznak. Önök adják az emberi élet folytonossá­gát, de napjainkban egyre többször jut eszünkbe, hogy az élet önmagában ke­vés, az élet önmagában nyers és durva is tud lenni. Emberek harcolnak egymás­sal, emberek halnak éhen, és emberek élnek reménytelenül egyik napról a má­sikra. Támadások, fájdalmas események érnek bennünket, de mégsem felejthet­jük el, hogy érző teremtmények va­gyunk, kikben él, dolgozik a vágy sor­sunk jobbá tételéért, mely egyszer a csúcsra ér, mint égre a nap. Az ember érző lény. Társaságra vágyik, s az egyik legszentebb társas kötelékünk a család. Az ehhez vezető út Önökön ke­resztül vezet. A nő az, aki mágnesként húzza magához a társaságra vágyó férfit, és felébreszti mindkét félben a valaki­hez, valahova tartozás érzését, ami már nagyobb esélyt ad az élet szebbé, hangu­latosabbá tételéhez. Értelmet, erőt ad­hat — és ad is, a küzdelemre, életünk formálásához. A bánat elleni harc leghatásosabb fegy­vere: a szeretet. Ha megvalósulhatna ez a gondolat: Szeretlek, mert ember vagy, s ez a szeretet tesz engemet is azzá, talán megszűnnének a fájdalmak. Kivégez­hetnénk békés úton a kegyetlenséget, a gyűlöletet, az emberi irigységet, s akkor csökkenne a bánat világa is. Célunk mindig egy: a boldogság elérése. A földi paradicsom megvalósítása. Eh­hez azonban szükségünk van mindarra, amit az előzőekben fölidéztünk, de szükségünk van az akaratra és az érte­lemre is. Akarni kell, sose szabad meg­elégedni a szokványossal, az ember ér­telmét fölhasználva mindig előbbre, jobbra törjön, s így közelebb kerülhet a célhoz. Életünket hassa át a jókedv, ta­nuljunk meg újra s újra mosolyogni, ne­vetni, s így közelebb kerülhetünk egy­máshoz. Ne csak a hibát, az erényt is ke­ressük. Ne burkolózzunk be, hanem csil­logó szemmel próbáljuk meg magunk­hoz ölelve alakítani kis hétköznapi vilá­gunkat. Joggal kérdezhetnék, hogy miért egy nő­napi köszöntőben kerülnek elő ezek a gondolatok? Azért, mert a Nő életünk iránytűje. Birtokukban van minden, a vágy, a szeretet, az akarat és az értelem. Nagy hatalom ez, mellyel jól gazdálkod­va helyes irányt szabhatnak az utókor számára. Nagy felelősség is, hisz a jövőn­ket indítják el, s azt a helyes úton is kelle­ne tartani. Az élet van a birtokukban, s az Élet él s élni akar. Ne feledjék soha: „Az ember az egyetlen végcél, tőle kell kiindulnunk és hozzá kell mindent visszavezetnünk ” A nemzetközi nőnap alkalmából min­den férfitársam és a magam nevében meghajlok az Önök nagy feladata és munkája előtt, s kívánok további erőt, egészséget és kitartást a következő évek­hez. Zámbó Tibor MSZÓSZJIJAS Pethes Pál: Márciusi ifjak Márciusi ifjak Hogyha megtudnátok Százötvennyolc év után sincs Sajtószabadság nálunk. Amit követeltetek Még most sem teljesült be, Mert ezt nem engedte A bolsevik eszme. Osztrák után orosz Előtte a török Itt van Amerika! Még­sem lett nagy öröm. Cseléd lett a magyar Csonka hazájában Dicső forradalmároknak Fénylő országában.

Next