Nagymarosi Hírek, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
Mit adott a magyarság a világkultúrának? A magyarság hazája a Kárpát-medence. Idegen népek közé ékelődve megőrizte a tőlük teljesen különböző saját nyelvét és 1100 éve szilárd pont, szellemi húzóerő ezen a tájon. Az itt elfoglalt helyünk meghatározása lehetetlen viszonyítási pontok nélkül. Lássunk igazolásul tehát néhány ilyen pontot: Az első magyar iskolát 996-ban alapították a dunántúli Szent Márton hegyen (mai Pannonhalmán). Ezzel Európa több tucat országát megelőztük. A XIX. század végén az írástudatlanok aránya a lakosság számának 32 %-ára csökkent. Ez a szám akkoriban Bulgáriában 50 %, Romániában 75 % volt. A történelem malmai szétmorzsolhatják a magyarságot is, ha a nép tömeggé, a nemzet etnikummá, a haza országgá, a nyelv jelekké silányul. De a magyarság emberfeletti teljesítményére bőven találnunk példát. Az Osztrák-Magyar Monarchia 50 éve alatt évszázadok mulasztását pótolva zárkóztunk föl a fejlődés élvonalába. Elődeink kiépítették a jelenleginél háromszor nagyobb ország teljes oktatási intézményhálózatát, amely a Kárpát-medencében valamennyi országban jelenleg is az oktatás gerincét képezi. Kiépítették az ország vasúthálózatát, gyáriparát, városait, kórházait. Megépült Budapesten a világ legszebb parlamentje. Eredményeinket pedig olyan Ezredéves kiállításon mutattuk be, amelynek száz évvel ezelőtt a világ túlsó feléből is csodájára jártak. De nemcsak az épületekben láthatókban alkottunk nagyot. A magyar szellem is magasan szárnyalt. Munkácsy Mihály, Szinyei-Merse Pál és Csontváry Kosztka Tivadar festményei, Fadrusz János és Kisfaludy-Stróbl Zsigmond szobrai, Erkel Ferenc operái, Liszt Ferenc rapszódiái a világ művészeti értékei között csillognak. Alig van a világon olyan hangversenydobogó, vagy rádió, amelyen ne csendülnének föl Bartók Béla és Kodály Zoltán dallamai. Alig van a világnak ma olyan hangversenyterme, operaháza, ahova magyar művészeket ne hívnának szívesen vendégszereplésre, vagy tartós szerződésre. Ügyes fafaragóink, népművészeink, zenészeink, filmkészítőink, táncosaink, artistáink hírneve mindenhova eljutott. Neves világcégek mindenütt szívesen alkalmaznak szaktudásukról ismert magyar munkásokat, mérnököket, orvosokat, kutatókat. 1902 és 1994 között a világ ötmilliárdnyi népességéből összesen valamivel több, mint félezer kapott Nobel-díjat. Közülük száznál többet amerikaiaknak adtak. Magyar származású, vagy magyarországi születésű személy 10 volt. Oktatásunk magas színvonalát is igazolva, a magyar iskolák padjaiból elindult, majd Nobel-díjassá lett honfitársaink kis csapatának létszámával abszolút megelőztünk olyan hatalmas és gazdag országokat, mint Spanyolország, India, Ausztrália, Kína és Japán. Azonban ha az országunk területéhez, vagy lélekszámához viszonyítunk, akkor még az „abszolút győztes” Észak-Amerikai Egyesült Államokat is megelőztük. A másik, hogy milyen gyorsan tudtuk követni a világban végbemenő fejlődést. Mai szóhasználattal élve: milyen gyorsan tudtunk felelni a világ kihívására, erre álljék itt néhány adat: A világon műszaki felsőoktatási intézmény Magyarországon létesült először. Ez volt a Bányászati Akadémia Selmecbányán. Ennek példáját a világ csak 12 évvel később tudta követni. Európában elsőként Magyarország vidéki városában, Temesváron vezették be az utcai villanyvilágítást 1884- ben. A biztonsági gyufát Irinyi János találta föl. 1836-ban. Európa kontinens első folyami hajóját, a Carolinát 1817-ben Bernhard Antal pécsi ezermester építette a Dunán. Az 1835-ben épített Óbudai Hajógyár évtizedekig a kontinens legnagyobb ipari üzeme volt. Évtizedekig a Lánchíd volt a világ legnagyobb acélszerkezete és Lakihegyen (folytatás a 4. oldalon) F ővasútifényképész műterem szávíró I telefonközpont Ivárosi villamosvasút I villamos erőmű I földalatti villamos Imozi I repülőgépgyártás a világon eloszor 1825- Stockton-Darlington 1840- New York 1845- Washington 1877- Boston 1881- Berlin 1881- Berlin 1890- London 1895- Párizs 1903-USA -Magyarországon először 1846- Pest-Vác 1841-Pest 1847- Pozsony-Bécs 1881- Budapest-Temesvár 1887- Budapest 1884- Temesvár 1896- Budapest 1909- Budapest 1909- Magyarország