Híres Maros, 2000 (1. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
Néhány nap múltán Az idő nem emberi találmány. Létezett, mielőtt az ember megjelent a Földön, mielőtt a Föld megszületett a Naprendszerben, a Naprendszer a Tejútrendszerben, sőt, mielőtt a tejútrendszerek megjelentek a Kozmoszban. Az idő periódusokra osztása sem emberi találmány A Naprendszer kialakulásával megszületett az év, ami alatt a Föld megkerüli a Napot, a hónap, ami alatt a Hold megkerüli a Földet (igaz, ezen az ember kissé módosított), a nap, mialatt a Föld saját tengelye körül egyszer megfordul. Az élővilág - közöttük az ember is - csak alkalmazkodott ezekhez a periódusokhoz. Az időperiódusok sorszámozása azonban emberi találmány, az emberi társadalom találmánya. Pontosabban az emberi társadalmak találmánya, mert a különböző társadalmak akkor kezdték el sorszámozni az időperiódusokat, amikor elérkeztek szellemi fejlődésük azon fokára, hogy erre egyrészt szükségük lett, másrészt, hogy erre kulturális fejlettségük alkalmas módszert is biztosított, így sokféle, különböző időszámítás született, s a ma a világot uraló időszámítás, amely Jézus feltételezett születésétől sorszámozza az eltelt éveket, csak egy a sok közül. Az tehát, hogy néhány nap múltán ezredfordulóhoz érkezünk, nemcsak a fizikai világnak, ezen belül a Földnek vagy a földi élővilágnak nem mond semmit, de még a különböző kultúrkörök számára sem megünnepelendő ünnep. És mégis, ennek az ezredfordulónak különleges jelentősége van. Nemcsak azért, mert ez az időszámítás vált globálisan elfogadottá. (folyt 2. olL-on) Egy lakhatóbb jövőért Pár nappal és egy új lappal 2000 előtt. Nemrégiben egy rendezvényen összegyűlt Nagymaros köztiszteletben álló polgáraiból mindösszesen negyven fő. A baráti találkozón arról volt szó, hogy miért szeretünk Nagymaroson élni, milyennek látjuk a város jelenét, milyen jövőt szeretnénk gyermekeinknek biztosítani. A városról szinte kamaszos rajongással beszélő idősek, a bölcsbeszédűnek tűnő ifjak, s a rezignáltságukban is szenvedélyes középkorúak egyforma hittel arról vallottak, hogy szerencsésnek mondhatják magukat, végtelenül szerencsésnek, hogy a világnak erre „az aranyos szegletére” termette, sodorta, küldte őket jósorsuk. Körülbelül négyezerháromszáz lélek mondhatja el magáról, hogy NAGYMAROSI. Itt szimatolhatja meg nagyokat tüsszentve a tipegő gyermek az első fejét hó alól kibukkanó hóvirágot, aztán majd ifjú házasként a Dám nyári éjszakájában hódítja el feleségének a nap közben összegyűlt, meleg fénnyel átszőtt hajának illata, s egy lombhullajtó nap délutánján itt érinti meg az embert babájának fürdés utáni melegsége, s szemben a Visegrádi várral a krizantém szaga is itt lengi majd körbe múló porunkat a hófedett temetőben. Illatok, villanások voltak csupán, dadogó szavak hangzottak el arról, hogy mi az a földbenőtt földöntúli, ami ideköt minket. Tán a kinyíló völgyszoros látványa Kismaros felől, amely mindennapjaink monotóniája után egyből valahová oda ragad el minket, ahol utoljára nagyanyánk szoknyaráncai közt megbújva voltunk, midőn időben folyt. 2 do-on) Mile Zsigmond Zsolt felvétele